|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Izgatottan vártam a mai hajnalt, ugyanis ma érkeznek haza a kedveseim Tündike és a hajnalfiú Barnabás.
Egyhetes nászútjukat töltötték Balatonfüreden, ma hajnalban érkeznek haza. Hallgatózom, már lefőztem a kávét - tudom, hogy szeretnek hajnalban kávézni, no meg teázni is - hiszen a nemlétező sarki búfelejtőben ismerkedtek meg, vagyis mindketten csak is azért jártak oda szerelmük kezdetén, hogy láthassák egymást - fordul a zár a bejárati ajtóban. (Adtam nekik kulcsot, hiszen mi ketten Tündikével egyek vagyunk, imádjuk egymást, evidens, hogy kulcsa legyen)
- Szia kedvesem! De jó, hogy újra látlak - mondja kitörő örömmel és már a nyakamba is telepszik. Ott érzi jól magát, ha velem van. (A fene tudja, hogy miért, de hagyom, én is szeretem, amikor frankó dolgokat suttog a fülembe, mert úgy szokta)
- Szia Tündikém és Barnabás, de jól néztek ki!
Sugárzik arcotokról a boldogság, nagyon örülök Nektek. Gyertek az étkezőbe már lefőztem a kávét.- mondom kedvesen és puszit nyomok hajnalfiú Barnabás orcájára is, hiszen most már családtag.
Kortyolgatjuk a kávénkat - természetesen Tündike még mindig a nyakamban van, a fal vállamon ül, az a kedvenc helye.
- Tündike bele ne öntsd a nyakamba a kávét, ne mocorogj annyit, inkább mesélj, milyen volt a nászutatok. No nem a szenvedélyes éjszakáitokra, nappalotokra vagyok kíváncsi - arra csak egy kicsit - mert az magánügy, hanem hogy éreztétek magatokat, mit láttatok abban a gyönyörű híres Balaton-parti városban,- kérleltem kedvesen.
- Nem, nem, először Te mesélj, Te vagy az idősebb, mi történt veled amíg nem voltam. Látom, hogy azért minden nap tudtál írni valami kis csekélységet nélkülem is, ennek örülök.- mondta Tündike kedvesen.
No mesélj, hallgatlak.- nagyot kortyolva kávéjából.
- Nincs egy kis konyakod? Most meginnék egy kortyot, ugye Te is Barnabás kedvesem és átröppent Barnabás ölébe és forró csókot adott a hajnalfiúnak.
- Tudod, hogy hol van a konyak Tündikém, szolgáld ki magatokat, hiszen itthon vagytok, ami az enyém a tiétek is.- mondtam nekik kedvesen.
- No akkor most először én mesélek. Képzeljétek el el, egy kis atrocitás ért az új stílussal a zöld szemű fiúval. Ismered?- kérdezem Tündikét.
- Óh, hát hogyne ismerném, erőszakos mint a dög, szemét tud lenni nagyon. Remélem, hogy pofán csaptad! Vitted magaddal a túlélő felszerelésedet? Itthon hagytam Neked, a kis bicskát nem régen élezte meg Barnabás, a bunyós kesztyű meg vadi új, sportszerboltban vettem neked, nem a Kőbányai piacon.- mondta szinte egy szuszra Tündike.
- Persze, hogy vittem, hiszen azt mondtad, hogy anélkül el ne induljak, mert soha nem lehet tudni, hogy ki fog megkörnyékezni addig engem, amíg nem leszel itthon. Úgy hogy nem tudott kikezdeni velem, illetve nem tudott meggyőzni, hogy Téged hagyjalak el és vegyem föl Őt. Ki a francnak kell olyan erőszakos manusz. Gondolhatod, amikor kikandikált a zsebemből a kis bicskámnak aranyos kis hegye, visszakozott.
Főleg amikor felkötöttem a bokszkesztyűt is, rögtön takarodót fújt magának.- mondtam én is egy szuszra Tündikémnek.
- Nagyon helyes, jól cselekedtél, de most már itt vagyok veled, visszarakhatod a dobozába a felszerelést, ne hányódjon összevissza, mert tudod, rend a lelke mindennek. - mondta kissé mosolygósabban - mint a konyak előtt - Tündike.
- No de most halljam, Veletek mi történt?- mondtam kedvesen Tündikémnek.
- Óh kedves, nekünk csodálatos élményben volt részünk.
És mesélni kezdett:
A Hotel Annabella szállodában "laktunk" a Deák Ferenc utcában. 5 lakosztálya van, mi a leggyönyörűbbet kaptuk, mert nászutasok voltunk. A gyönyörű, élvezetes, szeretkezésekkel teli éjszakáinkon és nappalainkon kívül azért időt szakítottunk Balatonfüred nevezetességeinek megtekintésére is.
Ellátogattunk az 179o- ben épült Széchenyi Ferenc kastélyhoz is, mely ma Kertészeti Szakképző iskola.
Tagore sétány elején bemutatkoztunk illedelmesen - tudod nálam fontos az illemszabályok maximális betartása - Rabindranath Tagore Nobel-dijas hindu költőnek, aki a híres Állami szívkórházban nyerte vissza erejét, még azt is megengedte, hogy ráüljek egy kicsit szoborvállára, valamint emlékfájáról leszakítsak egy képzeletbeli levelet. Megengedte, nem volt irigy. Haza is hoztam emlékbe.
Jó idő volt, elmentünk a Kiserdőbe is, megnéztük az 1831.-ben épült első Dunántúli Magyar Nyelvű Kőszinház megmaradt oszlopait is.(Ma teniszpálya, játszótér)
Mit ne mondjak már a lábamat feltörte a cipő, de nem baj, Barnabással még ellátogattunk a nemzet csalogányaként emlegetett Blaha Lujza villába is, mely 1861-ben épült, ma Blaha Lujza Hotel és Étterem. Ezután haza kellett mennünk - pedig még egy nevezetességet meg akartunk tekinteni -, de gondoltuk, majd másnap.
- Nem untatlak, kedves, szóljál, befogom a pofámat, ha még aludni akarsz, megteheted!-mondja Tündike.
- Dehogy untatsz drága, örülök, hogy itt vagy és mesélsz nekem élményeidről.- sürgettem kedvesen.
- No még egy mondat erejéig vagyok szalonképes, utána azt hiszem, hogy kiütéssel győzni fog a Maligán-fok - ugye nem haragszol, tudom én, nem is kell válaszolnod, no ugye, hogy megmondtam -, de ezt még hallgasd meg.
- Rendben kedvesem, már meg van ágyazva Nektek a vendég szobában, ugyanis ott fogtok lakni, bármikor ledőlhettek.- mondtam a már kissé álmos Tündikémnek.
- Képzeld el, milyen csodálatos, kellemes, kedves emberek élnek ott abban a Dunántúli városban. Soha nem gondoltam volna, hogy a vidéki városokban élő emberek ilyen kedvesek, közvetlenek, segítőkészek. El voltam ájulva. Én itt Budapesten ilyet nem tapasztaltam - no jó, hazudok, mert azért a fővárosban is vannak kedves emberek - de vidéken biztos, hogy többen.- mondja Tündikém, közben le-lecsukódik szempillája.
- Tündikém, most feküdjetek le, mert látom, hogy mindjárt elalszol ott Barnabásnak az ölében, majd holnap folytatjuk a beszélgetést.
Úgyis referálnom kell még Neked a rám bízott feladataim teljesítésével kapcsolatosan. Tudod, határidő napló...stb.- mondtam neki, de Tündikém ezt már nem hallotta, elaludt.
Barnabás bevitte Őt a szobájukba és mindkettőjük jóízű horkolását hallgatva elszívtam egy cigit.
Folyt.köv... (holnap)
|
|
|
- November 10 2011 09:47:37
Barátnőm!
Képzeld, én is Balatonfüreden voltam nászúton! De szép is volt és a
Tagóre sétányon mentünk be a városba! Jókai villa-múzeum! Szép volt, sajnos rég volt!
Nagyon jó a novellád, gratulálok ircsi |
- November 10 2011 10:01:07
Kedves Barátnőm!
Örülök, hogy Te is Balatonfüreden voltál nászúton, de ha ez a múlt héten lett volna ( ) biztos, hogy összefutottatok volna Tündikémmel. Sok szép nevezetessége van Balatonfürednek (is), csak az majd még - gondolom én - holnap fog következni, mert Tündikém elszenderedett és hagytam hadd aludjon.
Barátnőm, köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi. |
- November 10 2011 15:00:49
Kedveseim!
Viktória és Sanyi!
Nem mondom, elég jól nézett ki a fickó - zöldszemű - bár a zöld szemszínt nem szeretem, de nem engedtem a csábításnak, mert durva volt! Arrogáns és parancsoló! Nem, ez Tündike megújult lénye, hiszen nászút után feltöltődve energiával tért vissza, hiszen ma hajnalban suttogta a fülembe, addig amíg el nem nyomta a konyak és az álom.
Köszönöm szépen, hogy olvastatok és véleményeztetek.
Szeretettel: Évi. |
- November 12 2011 16:28:46
Kedves "külső" Olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm a figyelmet - melyet "látok" a megnyitások számából, - én ennek is kifejezetten örülök, már nem volt hiába megírnom történetemet.
Szeretettel: Évi. |
- November 13 2011 06:53:29
Kedves Varika-Évi!
Nagyon tetszik a Tündi-sorozatod, minden (ön)gúnyával és humorával.
szeretettel
Domokos bátyád
|
- November 13 2011 08:17:03
Drága Domokos Bátyám!
Tiszta szívemből örülök, hogy "újra" itt vagy.
Annak is nagyon örülök, hogy elnyerte tetszésedet a Tündi-sorozatom. Véleményed számomra mindig mérvadó.
Nagyon szépen köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi-Húgod. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. May 11. Saturday,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
