|
 Vendég: 90
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A legszebb mosoly, amit valaha láttam...
 MM
Tara Scott
Mosoly
A minap, miután lányom végzett a munkahelyén, értem jött, hogy együtt bevásároljunk a helyi kicsinyített hipermarketben. A pénztárnál, a tenyeremen visszajáróként négy darab százforintos csörgött.
- Gyere, fosszuk ki a Tecsót! – mondtam, ahogy az üzletet egymás között nevezzük, s mutattam az érméket és már indultunk is.
Csemetém hihetetlen érzékkel van megáldva, mert míg mások bosszúsan, hiábavalóan próbálkoznak a bevásárlóközpontokban elhelyezett plüssfigura játék automatáknál, ő nagyon ritkán jön el onnan üres kézzel. Így aztán célirányosan a bejárathoz közel elhelyezett üvegkalitkában ránk váró puha, színes állatok felé toltam a bevásárló kocsit.
Nem voltunk egyedül, az orrát az üvegnek nyomva szemével a kínálatot pásztázta az a fiú, aki az édesanyjával előttünk fizetett a pénztárnál. A korát nem lehetett meghatározni, inkább az anya láthatóan eltelt éveiből következtethettünk rá, hogy rég felnőhetett. Arcából, mozgásából azonban látható volt, a felnőtt testbe zárt már soha fel nem növő gyermeki lélek.
Valamit magyarázott az édesanyjának, amit csak ő értett miközben az üvegfal mögötti figurákra mutogatott. Aztán meglátta, hogy megálltunk és pár lépést téve közelebb engedett minket.
- Melyiket kéred? – nézett rám Bogi, miközben egy százast vett el felé nyújtott tenyeremről.
A családban többféleképpen becéznek, s ezek között leggyakrabban a Nyúl szerepel így én egy meglehetősen nagy rózsaszín nyúlra mutattam.
Lányom szeme meg sem rebbent, bedobta a pénzt, még láttam, hogy elindította a kart s a manőver többi részéből kimaradtam, mert egy ismerős köszönt rám. Fogadtam, s ahogy visszafordultam lányom éppen felém nyújtotta a nyuszit. Nem tudom milyen arcot vághattam, mert elnevette magát, s csak ennyit mondott:
- Csak fizika, és matematika kérdése.
Én még mindig a nyúlra meredve álltam, annyira hihetetlen volt, hogy a kezemben tartom mikor odajött hozzánk a fiú anyukája s megkérdezte lányomtól, megpróbálná-e a fiának is kiemelni a kiválasztott macit? Mondván, hogy ő nem érti a gép működését.
Újra csörrent a százas a gépben, de a mackót szorosan fogták társai s a gép villái üresen csattantak. Az asszonynál nem volt több százas, megköszönte a próbálkozást és el akartak indulni, de Bogi megkérte, hogy várjanak még. Tenyeremről elvett egy másik pénzdarabot, de a második próbálkozás is kudarccal végződött. Összenéztünk, s bólintottam mire lányom fogta a nyuszit, s a fiú felé nyújtotta:
- Sajnálom, hogy nem tudtam kivenni a mackót, de ha ez is jó…
A fiú lassan nyúlt a plüssállatért, talán nem akarta elhinni, hogy az övé lehet s mikor a kezében volt egy hirtelen mozdulattal magához ölelte és egy olyan mosoly jelent meg az arcán, amilyenre csak a még őszinte, ártatlan gyermekek képesek.
Az anya olyan hálásan mosolygott ránk, hogy a lelkünk belesajdult, majd zavarba jőve százforintos után kutatott a pénztárcájában.
- Hagyja csak! – mondtuk szinte egyszerre, s ő újra csak megköszönte majd a fiára nézve bizalmasabbra halkította a hangját:
- Ma biztos, vele fog aludni – mondta.
Elköszöntünk, és egyszerre hagytuk el az üzletet. Mi a parkoló felé indultunk az autóhoz, ők elindultak a járdán gyalog. Mielőtt beültünk az autóba, még visszanéztem. A fiú válla fölött két rózsaszín nyuszi fül integetett vidáman, a lépései ütemére.
Ahogy bezáródtak az autó ajtói, mintha elvágták volna véget ért a katarzishoz hasonló érzés. Bogira néztem, s láttam, hogy könny ül a szemeiben.
- Basszus! – tört ki belőlem, s potyogtak a könnyeim. Majd kis idő múlva mikor némileg megnyugodtunk újra összenéztünk.
- Láttad azt a mosolyt? – kérdezte a lányom kissé még mindig zaklatottan.
- Az a mosoly ezer nyulat megért – mondtam, majd felemeltem tenyeremet. Ő belecsapott, mint mindig, ha valami jól sikerül s elindultunk hazafelé.
|
|
|
- november 11 2011 03:05:26
Kedves Tara!
Csodálatosan megható történet, és nagyon elgondolkodtató.
Könnyeket csalt a szemembe.
Tanúbizonysága az empátiának, segítségnyújtásnak és jólelkűségnek
írásod. Ebben a könyörtelen, rohanó világban bizony észre kellene venni egymást minden körülmények között.
Az a gyermek biztos, hogy örök életre a szívébe zárt és soha nem felejti el, hogy kitől kapta a nyuszit.
Szeretettel olvastalak mint mindig, és gratulálok!
Ölellek: Évi. |
- november 11 2011 12:58:23
Kedves Tara!
Ez is egy gyönyörű emberi történet!
Amikor az ember szemében azért gyűlnek a könnyek, mert nem elvették a játékát, hanem mert azt odaadta valakinek, aki még jobban örülhet neki!
Azt hiszem, a Te lányod is lelkiekben gazdagodott nem is kicsit, nagyot!
Amikor majd számot kell adnunk tetteinkről, akkor úgy sem azt kérdik, hogy mi mit kaptunk, másoktól, hanem azt, hogy mit adtunk másoknak. Bár csak mindenkinek az utóbbi felsorolása lenne a hosszabb!!!!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 11 2011 17:52:56
Kedves Tara!
Csatlakozom az előttem szólókhoz, mert valami bele mehetett a szemembe és nem látok többet írni.
Nagyon szép történet, GRATULÁLOK Mindkettőtöknek szeretettel: Viola  |
- november 11 2011 19:52:32
Gratula, kedves Nyúlanyó! |
- november 12 2011 13:18:22
Drága Tara, csak rápillantottam a prózákra, és örömmel láttam a neved.
Mindig is tudtam, angyali jó szívedről, de ezzel a történettel is bebizonyítottátok Te is, meg a lányod is.
Szeretettel gratulálok: Mila |
- november 14 2011 21:38:09
Kedves Évi!
Nagyon szépen köszönöm, hogy nálam jártál, és kedves szavaidat. Mi sem fogjuk elfelejteni soha azt a mosolyt. Az üzletben egyébként nem ismerik az empátiát, mert elvitték a gépet vagy 2 hétre, legyengítették a karokat, és telerakták jó nagy plüssállattal.  |
- november 14 2011 21:42:00
Kedves Zsuzsanna!
Én azt remélem, hogy abban a pillanatban mindenki így tett volna, hiszen egy kisgyermeknek is szívesen odaadtuk volna a nyuszit. Egy sérült embernél pláne nem lehet kérdés. Szegénynek az a nyuszi akkor, és ott olyan sokat jelentett. Annyira átérezhető volt. köszönöm, hogy itt jártál. Szeretettel: Tara |
- november 14 2011 21:47:17
Kedves Viola!
Ahogy az ANYA odajött megkérni Bogit, hogy megpróbálná-e kivenni a mackót, valami olyan mély szeretetet éreztem Benne a sérült gyermeke iránt, hogy valósággal valamiféle meleg járt át. Abban a hangban, pillantásban minden benne volt. A szeretet, aggódás, elfogadás csodás elegye amit még én sem tapasztaltam, de hálás vagyok a sorsnak, hogy átélhettem ezt az érzést.
Szeretettel ölellek: Tara |
- november 14 2011 21:50:36
Kedves Papon!
Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szántál rám. Képzeld el, amikor egy üzletben nézelődünk, s a lányom pár méterről szól hozzám:-Nyúl!
Az egész bolt megáll, és kíváncsian figyeli, ki a nyúl? Néha attól tartok, hogy egyszer csak megkínálnak káposztával. 
Szeretettel üdv: Tara |
- november 14 2011 21:52:32
Drága Milácskám! Tudom, hogy Te is, és itt Mindannyian odaadták volna azt a nyuszit. Azért a mosolyért? Mindent.
Szeretettel ölellek: Tara |
- november 14 2011 21:53:20
Kedves Viktória! Nagyon szépen köszönöm. Puszillak. |
- november 14 2011 21:54:38
Megköszönöm minden kedves olvasónak, hogy időt szánt írásomra.
Köszönettel és szeretettel: Tara |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
