|
 Vendég: 101
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
Ihletem Tündike utolsó útja...
Hajnali fél kettő, gyorsan kikászálódok az ágyból, (hát az, hogy gyorsan, az túlzás, mert háromszor, négyszer visszaesem, mert fáj kezem, lábam, de nem baj, valahogyan elkúszom a szobáig, ahol Tündi és Barnabás alszik) ugyanis ébresztenem kell őket, munka van, hajnalfiúnak is ezer a dolga, Tündike pedig megígérte, hogy a határidő naplóban összeírt címekre ellátogat.
Legnagyobb meglepetésemre, üres a szobájuk.
Egy cetlit találok az éjjeli szekrényen, Tündi üzent:
- Halihó (halihó, Tündikém, milyen ismeretlen szó ez a szótáradban) elmentem az első három helyre, amit felírtál nekem. Barni is végzi a dolgát, majd jövünk)
Gondolkodom, keresem a határidő naplót, biztos elvitte Tündi magával, de hirtelen leesik a tantusz, nem koppan most ebben a pillanatban, fából van, de később már világosodik agyamban, hogy az első három bejegyzés egy fatális félreértés, ugyanis erről a három helyszínről később lemondták a találkozót Tündikével. No most már mindegy, azt hiszem, hogy nyugodtan visszafekhetek, mert nincs több feladatom.
Első helyszín ahová Tündike érkezik Rákosborzasztó, azért borzasztó, mert rohadt messze van hozzánk, meg úgy általában is. Olyan messze van, hogy három napi hideg élelemmel kellett volna Tündinek elindulnia, hogy ha ember lenne. De így nem számít, kibírja.
Álldogál a családi ház (volt valamikor régen, de most már inkább csak egy megroggyant, viharvert tákolmányra emlékeztető sufni) kilincsét fogva és kopogtat. Egyre jobban kopogtat, mert hideg van (nyissatok már ajtót, mert rögtön ide fagy a kezem a kilincsre) majd morgás hallatszik belülről.
- Gyüvök, mán' gyüvök, hogy a rosseb enne meg, ki vagy Te, aki íccakának idején felíbreszt!- motyogja a házi gazda és szélesre tárja viskójának ajtaját. Haja égnek áll, vérvörös szemében még a tegnap elfogyasztott alkohol nyomai, nem is lát még rendesen, de legalább megpróbál Tündinek a szemébe nézni, ami még nem biztos, hogy sikerül.
- Én az ihlet vagyok Tündi, ezt a címet kaptam, hogy Önhöz jöjjek ma hajnalban.- mondja Tündike megszédülve a hapsiból áradó cefre szagtól.
- Mi van? Mirűl beszílsz? Ott egyen meg a fene, hát ki hívott tíged? Azt sem tudom miről beszílsz, haggyá engem békén.- és becsapja Tündi előtt az ajtót.
Tündi nézi a határidőnaplót, hát ez az a cím, no nem baj, megyek a következőre. Különben egy kicsit dühös, mert a világ végére eljött, most mehet az ellenkező irányba, mert a következő cím Budán van a milliomos negyedben, no ott legalább jobb körülmények közé kerül (gondolta ő, és a második meglepetés ott érte.
Gyönyörű szép villa (mit villa, kastély, körbe véve kamerával, no itt adnak a biztonságra az tuti, ide nem jut be olyan könnyen)
Csenget a kapun. Még aránylag hamar kijön egy
Karcsikához hasonló (de nem Karcsika, nem, az tisztán látszik, hogy nem ő az, neki világoskék szeme van, bársony köntös van rajta és 2 kg. aranylánc veri a köldökét, nem baj, nem fáj neki, megszokta már) emberke nyitja a kaput.
- Jó reggelt kívánok, vagy hajnalt, ide hívtak engem, Tündi vagyok, az ihlet.- mondja Tündike illemtudóan.
- Ja, igen, tudom, akkor amikor igénybe akartam venni a szolgálatait (hú, de nagyképű, nem is néz Tündi szemébe, hanem oda valahová felfelé bámul a csillagok közé, hiszen azt rögtön levágja az emberfia, hogy csillagok közé való (legalábbis ő úgy érzi) még úgy volt.
De későn érkezett, én már megírtam életem nagy műveit, verseimet, prózáimat, regényeimet, ki is adattam (volt rá pénzem), igaz, hogy nem kell a kutyának sem, azt mondják, hogy olyan rossz, de ez engem nem érdekel, úgy hogy Erika (Erika az anyád, arra sem figyelsz, hogy bemutatkoztam és Tündi vagyok) el lehet tolni a kis piros biciklit. Na csá!
És becsapja Tündike orra előtt az ezüstből készült kaput.
Tündike mereven néz maga elé, menjen a harmadik helyszínre, vagy itt nyomban ugorjon a Dunába? Szabadság hídról simán megteheti, no de észbe kap, hiszen várja otthon Barnabás.
Összeszedi magát és elindul a harmadik helyszínre. No a fene essen bele, ez pedig a XIX. kerület, elég messze van, de most már végig megy az úton, eldöntötte.
Végre oda ér a tízemeletes bérház 1o. emeletére.
Csönget. Halkan kattan a zár, kilép egy fiatalember.
- Jó reggelt kívánok Tündi vagyok az ihlet, ide hívtak Önök engem.
- Igen, igen, jöjjön csak be, a nejem már várja.
(No végre, egy helyszín, ahol már várnak rám.)
- Szia, roggyanj le oda a pamlagra, éppen most gondoltam rád, körülbelül háromszáznyolcvanadik változatot készítettem el a művemről (közben röhög egy nagyot, hogy min, az még Tündike számára nem világos, de majd csak kiderül egyszer, vagy nem!) de nem jön össze sehogy. Megüt a guta már csakugyan, csinálj valamit, mert felnyársallak! (És őrület jelei mutatkoznak tekintetében) Újra röhög egy nagyot, Tündike orcájába dobálja a papírgalacsinokat (műveit). Tündike indulna, de visszalöki a pamlagra és ráparancsol:
- No ide figyelj csajszikám, innen ki nem teszed a lábadat, amíg meg nem írod nekem a novellámat.- mondja őrült vigyorral a képén.
Hová tűnt a férj, ezen gondolkodik Tündi, innen menekülnie kell, mert ez a nő őrült, ezzel nem lehet kommunikálni. Nézelődik, fohászkodik, kerüljön már elő a férfi.
Fohásza meghallgattatott, mert bejött a szobába a férj. Látta Tündikén, hogy sürgősen menni akar.
- Ne haragudjon, azt elfelejtettem mondani, hogy mentális problémákkal küzd a nejem, ha el akar menni, most rögtön tegye meg, mert nálam is kezdődik 2 percen belül a roham (és már ördögi vigyor ül az arcán) most még megteheti.
Tündike gyorsan felpattant, futva tette meg az utat a szobától a folyosón át a bejárati ajtóig.
Éppen időben, mert a következő percben (szerencsére már az ajtón kívül volt) két sátáni kacaj hallatszott ki a lakásból.
- No végre, elüldöztük innen, menjen a francba, ki kíváncsi rá, unom már a pofáját, tudunk mi írni ketten együtt, ugye kedvesem?- és velőtrázó röhögés bugyborékolt a lakásból.
Tündike gyorsan elhagyta a helyszínt és futva tette meg az utat hazáig.
Hallom fordul a kulcs a zárban.
- No hát ez volt a szívatás, nagyon mérges vagyok rád tudd meg!- mondja nekem magából kikelve. Elküldesz Rákosborzasztóra, majd a milliomos, mit milliomos, milliárdos negyedbe,
a polgárpukkasztók közé, és végül egy pszichiátriai intézetnek is dicsőségére lehetne 1o. emeleti lakásba. Végeztem veled, elköltözöm Tőled.- mondja Tündi.
- Tündikém, ez fatális félreértés. Ezt a három címet elfelejtettem törölni a listáról, ide nem kellett volna menned, de meg akartam veled beszélni hajnalban mielőtt elindulsz, de Te már akkor nem voltál sehol.- mondtam kissé (mit kissé, nagyon-nagyon) kellemetlenül érezve magamat.
(Nem fog megbocsátani, tudom, érzem, ilyen hangnemben még soha nem beszélt velem, no de meg is értem, hiszen kellemetlen perceket okoztam neki figyelmetlenségemmel)
Meg sem mertem szólalni többet.
Tündike ivott egy kávét, kiment cigizni az erkélyre. Nem megyek utána, hiszen olyan dühös rám, hogy nem fog hozzám szólni.
Leülök a monitor elé, nézem a képernyőt, sötét, sötét mint a fejemben a gondolatok, végem van, nincs tovább ihlet, nagyon megsértődött rám, nem fog segíteni. Nem baj, ha ő nem lesz, rohadtul nem érdekel, azért sem fogok átpártolni az új stílushoz, akkor inkább ihlet nélkül maradok. Na és akkor, mi van? Nem fogom összekarmolni magam, hogy nem írok, mert nem jön az ihlet, teszek rá nagy ívben.
Tündike bejön az erkélyről, már megnyugodott.
Nem szólok hozzá, úgysem bocsát meg, kezembe vettem a prospektust, gyorstalpaló tanfolyamokat nézegetem, beiratkozom, be én, ott egye meg a fene, Tündike úgy is elhagy engem ezek után.
- Te meg mi a túrót nézegetsz abban az újságban? Csak nem gyorstalpalóba akarsz iratkozni?- mondja kissé kimérten.
- Dehogynem, ha Karcsikának sikerült, nekem miért ne sikerülhetne? Egy talponálló kettest csak ki tudok hozni magamból, vagy nem?
Ha nem, nem, kit érdekel, akkor nem írok. Nagy dolog. Semmi nem fog történni, majd figyeld csak meg. Ugyanúgy sütni fog a Nap, eljön a tavasz, csak nekem marad sötétség a fejemben. No és aztán, nem én leszek az egyetlen ember a Földön, aki sötétben tapogat.
Tündi most nem vigasztal, (nem is kell, dehogy is nem, kellene, csak nagyon haragszik rám és nem bocsát meg) bevánszorgok az ágyamba és aludni próbálok.
- No jól van, nagyokos, megbocsátok, add ide azt a rohadt határidő naplót, de pontosítsd, elrongyolok még a többi helyre is amit mára írtál nekem, de ha még egyszer ilyen helyzetbe kerülök, téged foglak hívni és Te fogod megoldani a problémát.- mondja most már kedvesen Tündi.
- Megbocsátasz?- kérdezem kislányos (na ja, kislányos, hol van az már Te hülye, amikor Te kislány voltál) mosollyal az arcomon.
-Persze, hogy megbocsátok, hiszen mi egyek vagyunk, elfelejtetted? Hozom már is a cavintont, nehogy bezizzenj nekem, mit kezdek veled?- mondta aggódva Tündikém.
- Dehogy felejtettem, mit is mondtál hová mész?- törtem még egy ideig a fejemet, de ő csak legyintett és hóna alatt a határidő naplóval elviharzott. |
|
|
- november 11 2011 10:28:54
Barátnőm!
Jópofa történet, ez az utolsó Tündikés?
A téma az utcán hever, találsz Te olyan jókat, hogy leesik az álunk!
Gratulálok fantáziádhoz és kifejező készségedhez!
Puszi: Pircsi |
- november 11 2011 11:21:59
Kedves Barátnőm!
Köszönöm szépen, hogy olvastál, igen Tündikém végleg elköszön, legalábbis egyelőre, még konzultálunk hajnalig, holnap kiderül, hogy miért tűnik el.
Köszönöm méltató szavaidat, nem írok én olyan jókat, csak próbálkozom több, de inkább kevesebb sikerrel!
Szeretettel: Évi. |
- november 11 2011 13:22:04
Kedves Sanyi!
Köszönöm szépen, hogy ide látogattál. Ja, memóriazavar? Nem, nincs "zavarom", legfeljebb ha mégis, kétszer írom le ugyanazt a történetet!
Nagyon köszönöm, hogy időt szakítottál rám.
Szeretettel: Évi. |
- november 13 2011 08:22:37
Kedves Viktória!
Nagyon köszönöm, hogy ismét "meglátogattál". Igen, én is nagyon szeretem a "kedves-csendes Tündit", mert az az igazi stílusom, nem valószínű, hogy még egyszer elengedem, ha visszatér. (Mert ugye nem vagyok önző)
Köszönöm szépen, hogy olvastál, és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- november 14 2011 13:06:17
Kedves "külső" Olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm,hogy ilyen sokan olvastok és drága időtökből egy kicsit rászántok "förmedvényeimre". Örülök neki, már nem volt hiábavaló megírnom!
Köszönöm, szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
