|
 Vendég: 99
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
Ne rögtönuram...ne..ne...csak később... később...
Erdélyi költő barátom Rakovszky József "Mosoly múzeum" c. kötetéből.
Az ország világszerte ismert kolozsvári Mátyás király-szobor, és még ki tudná részletesen felsorolni, hány ehhez hasonló műremek zseniális alkotójáról, a néhai Fadrusz János szobrászművészről a következő igen érdrekfeszítő - talán nem is túl hosszú - történetet hallottam egyik erdélyi utazásom alkalmával.
A jelentéktelen szegény családból származó mester, amikor még csak inasgyerek volt és pedig lakatos, egyeléggé italos kedvű pozsonyi iparosnál tanulta a tiszteletreméltó vasas szakmát. Már ekkoriban is rengeteget faragott és rajzolgatott. ha mindezeken felül maradt még némi ideje, abból a maga kiagyalta rafinált huncutságokra, elmés csínytevésekreis szánt néhány percet.
Az ifjú Fadeusz egy alkalommal eltökélte magában, hogy tőle telhetően megtréfájja mesterét, mivel az rútul elhanyagolván szakmai tevékenységét, csupán csak a borivással törődik.
A négy inas közzül kettőnek szinte éjről éjre kijutott a feladat, hogy a szomszéd kocsmából kellett keservesen hazacipelni, vagy a legjobb esetben két oldalról hazatámogatni a magáról egyre gyakrabban megfeledkező iparosembert.
Aztán pedig levetkőztetés , meg az ágybadugás művelete következett. De a mesterek gyönge bezzeg addig el nem aludt. amig fekvóhelyén térdenállva el nem mondta fennhangon szokásos imáját, mely a következőképpen szólt:
Én teremtő jó Istenem,
Lelkem kezedbe helyezem!
Ragadj fel égi honodba,
A dicső paradicsomba.
(Folyt. köv.)
|
|
|
- november 12 2011 12:35:43
Kedves Yanko!
Biztosan nagyon érdekes, izgalmas lesz a folytatás, hiszen a történetnek csak a bevezető részét olvashattam.
Szívesen olvasnám a folytatást is!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
