|
 Vendég: 88
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
1986-ban történt velem, igaz történet.
Miután mindent megbeszéltünk Tündikémmel (az ihletemmel) ugyanis úgy döntött, hogy elköltözik tőlem, mert Balatonfüreden vásároltak egy lakást Barnabással (a hajnalfiúval), mert ott kezdik közös életüket. Ugyanakkor azért, mert Tündikém 3 hónapos terhes és kisbabájukat ott fogják felnevelni.
- Ne haragudj kedves, de most elhagylak - mondja nekem, 18 év múlva visszatérek hozzád, amikor majd gyermekemnek nem lesz rám szüksége - mondja mosolyogva. Te már boldogulsz nélkülem, ha pedig nem, küldök egy helyettest - egy fiút, Gábort, ő szokott engem helyettesíteni mindenkinél.- mondja Tündike.
- Őszintén örülök Nektek Tündikém, és annak is, hogy gyermeketek lesz. - mondom neki és érzékeny búcsút veszünk egymástól.
Magamra maradtam, de örülök neki, hogy boldog, és eszembe jutott, hogy megírom ezt az igaz történetet, amely 1986-ban történt velem.
Katonai szolgálatunk Veszprém helyőrségbe vezényelt bennünket. Akkor 31 éves voltam, szüleimet is magunkhoz vettük, ugyanis apukámnak a fél lábát érszűkület miatt amputálták, kerekes székbe kényszerült, anyukám egyedül nem tudta ellátni. Gyermekeink 1o és 13 évesek voltak.
Egyik délután a 1o éves lányommal megyünk haza felé az áruházból (akkor még nem voltak plázák, bevásárló központok nálunk) és eszembe jutott, hogy az utcai telefonfülkéből felhívom a családomat, hogy megkérdezzem, hogy apukámnak mire van szüksége, mert mindig utólag jutott eszébe valami, amikor már haza érkeztünk a bevásárlásból.
A telefon fülkében előttünk egy idős néni telefonált, hamar befejezte és kedvesen kilépett a fülke ajtaján.
Amint beléptem, még nem vettem észre azonnal az ott felejtett pénztárcát. A néni közben haladt hazafelé. Befejeztem a beszélgetést, és megpillantottam a kagyló mellett a kis rongyos pénztárcát. Gyorsan felkaptam és mondtam a lányomnak, hogy szaladjon a néni után és adja oda neki, mert ő hagyta el. Én is meggyorsítottam lépteimet, hogy tudjak beszélni a nénivel.
- Jó napot kívánok, kedves néni, el tetszett hagyni a pénztárcát a telefonfülkében - mondtam neki kedvesen, de akkor a kislányom már odaadta neki.
- Óh, kedveseim, nagyon szépen köszönöm, ez az utolsó ezresem, kevéske nyugdíjamból ez maradt ennivalóra. Nagyon hálás vagyok, hogy megtalálták és ide adták nekem - mondta a nénike könnyeivel küszködve.
Azt a tekintetet soha nem felejtettem el, ahogy ránk nézett.
- No de kedveseim, én itt lakom ebben a kis családi házban - és mutatott a kis kertes házra az utca jobb oldalán - jöjjenek be, van egy kis süteményem, tegnap sütöttem, valamivel szeretném viszonozni kedvességüket.- nézett ránk még mindig könnyes szemével.
- Nem kedves néni, a világért sem fogadhatjuk el, hiszen nem azért tettük, hogy bármit is elvárnánk viszonzásul.- mondtam a néninek.
- Kedveseim, ne sértsenek meg, én olyan szívesen adom, és ez a minimum - és megfogta a kislányom kezét és irányította maga mellett, hogy menjen vele.
Lányom rám nézett, hogy most mit tegyen (tegyünk) intettem neki, hogy menjünk nyugodtan, mert személyes sértésnek veszi a néni, ha nem fogadjuk el az invitálását.
Hellyel kínált bennünket, két kis süteményes tányért, szalvétát tett elénk, és hozta a spájzból a süteménnyel megrakott tálcát. Mákos kalács volt, kislányom kedvence, meg mint úgy általában mindenféle sütemény.
- Vegyenek kedveseim, de nagyon örülök, hogy megtalálták a pénztárcámat, ez a hónap végéig az összes kis vagyonom (még csak hónap eleje volt) a ház költségeit már kifizettem, nem tudom mi lett volna velem, ha nem Önök találják meg. Örök hálára köteleztek.
Megettünk egy-egy szeletet a sütiből és elköszöntünk.
Minden nap találkoztunk a nénivel, aki (amikor süteményt sütött) mindig megkínálta a lányomat.
Boldogság sugárzott az arcáról, mi pedig nagyon örültünk, hogy segíthettünk. |
|
|
- november 12 2011 10:37:28
Nagyon kedves kis történet Barátnőm!
Nekem is volt sztorim ehhez hasonló, ajánlom, hogy olvasd el! Most hirtelen nem jut eszembe a címe, de majd megírom!
Gratulálok, puszillak: Pircsi |
- november 12 2011 10:42:41
Barátnőm!
Becsület !!. /Zold szatyor!/
Ez a címe a novellámnak!
Puszi: Pircsi |
- november 12 2011 11:14:43
Barátnőm!
Elolvastam a hivatkozott novelládat, nagyon jó. Csak a Te történeted már a nagy bevásárlóközpontok világában zajlik.
De teljesen mindegy, hogy hol, mikor, a lényeg a becsület.
Szerencséje volt az öregúrnak, hogy Te találtad meg, mert nem biztos, hogy a 4oo.ooo.-Ft valaki más számára nem lett volna-e kísértés.
Köszönöm szépen véleményedet írásomhoz.
Szeretettel: Évi. Puszi. |
- november 12 2011 16:05:02
Kedves Sanyi!
Köszönöm szépen, hogy olvastál, és, hogy ötösre vizsgáztam.
Visszaemlékszem, hogy 1986-ban egy átlagfizetés kb. 1o-15.ooo-Ft volt, annak a néninek volt 3.8oo.-Ft a nyugdíja, abból kellett a rezsit fizetnie és megélhetését biztosítania. Igaz, hogy az árak és a jövedelmek között még nem volt akkora különbség, mint manapság.
De a néninek a szeméből áradó szeretetet soha nem tudom elfelejteni. Amíg Veszprémben laktunk - mert ezután végállomásként következett Budapest - minden nap találkoztunk és kellemes baráti kapcsolat alakult ki közöttünk, de sajnos ő már nem él. És nagyon igaz az a mondás, hogy jók mennek el először.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi. |
- november 12 2011 16:11:22
Kedves Évike!
Örülök én is, hogy Ti találtátok meg az idős néni pénztárcáját! Amikor ilyeneket olvasok, akkor boldogan nyugtázom magamban, hogy vannak még rendes emberek, és ilyenkor el szoktam én is mondani, hogy majdnem hasonló eset velünk is megtörtént egy régi Karácsony előtti téli napon. Éppen leparkoltunk egy áruház parkolójában és mentem egyik üzletbe a koszorúért, amit temetésre rendeltem. Az autóból kiszállva a sáros hóban én is megpillantottam egy elhagyatott pénztárcát. Mivel siettünk, csak a temetés után néztem meg, hogy mennyi pénz van benne és próbáltam utánajárni, hogy ki lehet a gazdája? Egy másik faluban lévő boltban vásároltak, mert a pénztárcában lévő bolti blokk ezt igazolta. Felhívtam az ottani önkormányzatot, hogy aki pénztárcát hagyott el és jelentené, hova jöjjenek, hogy vissza tudjam adni a tulajdonosának.
Akkor a Magyar Nemzeti Bankban dolgoztam, és másnap jelentkezett is egy fiatal házaspár gyermekkel a bankban, én pedig átadtam nekik a pénztárcát. Ők hálájuk jeléül pedig átadtak nekem egy csokor virágot, amin én is meglepődtem, de muszáj volt elfogadnom. A pénztárcában több mint 4 000 Ft volt. Mind egy fillérig visszakapták, és nagyon jó érzés volt, hogy vissazadhattam.
Ismerős előttem Pircsi története is. Nem is tudjuk, néha milyen nagy lelki megrázkódtatástól mentünk meg egy ember, ha visszajuttatjuk jogos tulajdonát!!!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 12 2011 16:45:10
Kedves Zsuzsika!
Nagyon szépen köszönöm, hogy "elmondtad" ugyanilyen jellegű történetedet. Akkor viszont Te is nagyon jó ember vagy - no nem csak most tapasztalom, azt hiszem a virágaidnál is írtam (virágszeretetedről írt prózádban) - és ilyen esetben az ember megtapasztal valami fenséges érzést, ami a lelkét felemeli a szeretet legfelső fokára, és valami csodálatos érzés, hogy jót cselekedett. Valahogyan így tudom megfogalmazni ezt az érzést.
Bár ezt Te is tudod, hogy milyen és én biztos vagyok abban, hogy még nagyon sok embertársunk érzett már hasonlót.
Nagyon köszönöm, hogy itt voltál és értékes véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
- november 13 2011 08:33:47
Kedves Viktória!
Nagyon szépen köszönöm, hogy "ide látogattál".
Igen, biztos, hogy annak olyan emberkék is, akit megkísértett volna az ördög, hogy eltegye a pénzt, de én úgy gondolom, hogy az emberek nagy része inkább úgy cselekedett volna ahogy én a lányommal és ahogy Te is.
Köszönöm szépen, hogy megosztottad velem történetedet.
Szeretettel: Évi. |
- november 14 2011 23:48:14
Üdv Évi!
Megható a történeted.
Tisztelettel olvastalak:
Delfinke |
- november 15 2011 08:30:13
Kedves Delfinke!
Köszönöm szépen, hogy "meglátogattál" és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- november 15 2011 16:45:42
Kedves Évi!
Nincs is Neked szükséged Tüncikére. Hiszen nagyon szép emberi történetet hoztál nekünk.
Szeretettel olvastalak: Tara |
- november 15 2011 17:56:49
Kedves Tara!
Köszönöm szépen, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- november 15 2011 18:01:13
Kedves Olvasóim!
Örömmel veszem tudomásul, hogy kis "förmedvényeimet" olvassátok, még ha nem is véleményezitek, mert esetleg nem akarjátok, vagy nem tudjátok, mert nem vagytok klubtagok.
Mindegy, én akkor is örülök, ha látom a megnyitások számából, hogy felkeltettem az érdeklődéseteket.
Nagyon köszönöm mindenkinek aki olvas, már nem volt hiábavaló "munka" megírnom.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
