|
 Vendég: 44
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Láthatás-fegyver a kézben...
 V
Tara Scott
Láthatás
Kozák Csaba építésvezetőként dolgozott egy útépítő nagyvállalatnál. A negyvenes évei elején járt, háta mögött egy válással, és egy a házasságból született ötéves kislánnyal, Pannával. A házat, melyet nagyrészt a két kezével épített a válás után otthagyva, egy bőröndöt betéve az autójába kezdett új életet. Egy régi kis házat bérelt a város szélén, hogy a lányához, akit mindennél jobban imádott közel maradjon. Később lehetősége nyílt a házat megvásárolni, amit úgy rendezett be, hogy Pannának legyen egy szobája, és a kertben játékai. A váláskor megegyeztek a láthatásban, nem volt semmi probléma a volt felesége Piri, és közötte emiatt. Ha beteg volt a kislány, pótlólag láthatta a megegyezett időn kívül is így békés maradt a kapcsolat. Két év múlva Csaba vidéki munkákra kényszerült, ami azt jelentette, hogy a vállalat, lakást bérelt számára a messzi városban. Péntek délután a munka végeztével sietett hazafelé. Eleinte nyugtalanította a távolság Panna és közte. Aggasztotta, hogy ha bármi érné a gyereket, ő nem lehet mellette. Aztán egy távoli nagyvárosban ahol éppen dolgozott, megismerkedett egy elvált asszonnyal, Edinával. Három gyermeket nevelt egyedül, s bár nem lehetett könnyű az élete mégis tele volt vidámsággal. Nem csak örök mosolyával, kedvességével is szeretetreméltó volt a környezetében. Gyermekei szintén vidámak, kiegyensúlyozottak voltak, ugyanakkor jól neveltek, udvariasak is. Edina örömére hamar jó kapcsolatot alakítottak ki a férfival, szívesen töltötték vele az idejüket. Egy hétvégén Csaba elvitte a bérelt lakásba Pannát, és bemutatta a gyerekeknek és Edinának. Együtt töltötték a szombatot, vasárnap Edináéknál ebédeltek és remekül érezték magukat mindannyian. Aztán vasárnap este miután Panna hazaért, vidáman mesélte anyjának a hétvége eseményeit. Attól kezdve, megváltoztak a dolgok. Piri egyre többször talált kifogást, amivel meghiúsította a láthatást, s bár később bepótolhatta Csaba, képtelenség volt bármiféle programot előre tervezni. Bár bosszantotta a dolog, sejtette a változás hátterét, így nem kérte számon Pirit, nem akarta elmérgesíteni a helyzetet, nehogy a gyerek igya meg a levét. Az őszi szünet előtt megegyeztek Edinával, hogy azon a héten magával viszi a kislányt. A bérelt lakásban lakhatnak s bár őneki dolgoznia kell, addig Panna az asszonynál játszik a gyerekekkel. Péntek délutántól azonban szabadok lesznek, s övék a világ. Ellátogatnak a város közkedvelt wellness fürdőjébe, másnap felmennek a hegyekbe, vasárnap délelőtt pedig a helyi vadasparkban töltik az időt. Ebéd után pedig hazaviszi a lányát Pirihez. Mindenki örömmel várta a hétvégét, Csaba kollégája a héten besegített, így a férfi napközben is a családdal tölthette az ideje egy részét. Este moziba mentek, a langyos őszben bejárták a várost, miközben a gyerekek folyton a hétvégi programokról csevegtek. Megbeszélték, hogy visznek répát és gyümölcsöt az állatoknak, a lányok pedig azt tervezgették, mit vesznek fel.
Pénteken miután megreggeliztek, Csaba és Panna Úton volt Edina háza felé, amikor megcsörrent a férfi mobilja. „Piri” olvasta a kijelzőn. A gyomra görcsbe rándult. Felvette, de csak annyit mondott a nőnek, hogy pár perc múlva visszahívja. Sejtette miért keresi az asszony, és nem akarta a gyerek előtt megvitatni. Mikor Panna mögött becsukódott a kapu, elővette a telefont. Jól gondolta. A volt neje közölte vele, hogy délután négy órára kapott a fogászaton időpontot a gyereknek, így addigra haza kell érnie. Sőt! A következő pénteken szintén négy órára várják a kislányt. Hiába mondta a férfi, hogy a hétvégére programot szervezett a gyereknek, és bizonyára nem fog örülni a változásnak, az asszony csak annyit mondott, hogy sajnálja. Csaba felhívta Edinát, és elmondta neki a beszélgetését Pirivel, megkérte, hogy ne mondja még el a gyerekeknek. Körülnézett a munkaterületen, egyeztetett a kollégájával s miután elmondta mi történt, az átvállalta a nap többi részét. Így pár perc múlva belépett Edináék kapuján. Panna sírva borult a nyakába, miközben azt hajtogatta, hogy nem akar hazamenni. S ő, a nagy, erős apu nem tudta megvédeni őt. Tehetetlenül próbálta magyarázni, hogy nem tehet semmit, de belül rettentő dühös volt. A gyerekek is csalódottan, lehajtott fejjel mentek ki a szobából. Kis idő múlva letörölve könnyeit a kislány is a többiek után ment.
- Miattam csinálja ugye? – kérdezte szemét bánatosan a férfire függesztve Edina.
- Valószínűleg igen – ölelte magához Csaba – de ne törődj vele! Előbb-utóbb megunja.
- Lehet. De addig hányszor fogja még megríkatni Pannát? Nem gondol bele, hogy a gyerekkel tol ki a legjobban? Már annyira beleélte magát. Sajnálom szegényt. – bontakozott ki az ölelésből.
- Mindegyiket sajnálom. Megpróbálok vele beszélni. Most csak ennyit tudok ígérni.
Az úton hazafelé Panna, míg máskor végig csacsog, most hallgatott.
Az apja szíve majd megszakadt, mikor egyszer-egyszer a szomorú arcocskára nézett.
Mikor a kislány az ajtón becsöngetett, az anyja helyett a nagyanyja nyitott ajtót. Valamit magyarázott arról, hogy az asszonynak el kellett ugrania valahová, de Csaba egy ajtó csukódását hallotta a házban.
- Na persze! – csak ennyit mondott, és miután elköszönt a kislánytól visszaült az autójába.
|
|
|
- november 15 2011 10:31:01
Kedves Tara!
Nagyon szomorú ez a történet, és én sok hasonlóról hallottam már. Sajnálom az apukát és a kislányt is. A volt feleség nem jó "taktikát" választott, mert a leányának előbb-utóbb kinyílik a szeme, meg fogja tapasztalni, hogy ki akar jót neki és ki nem.
Az anyukáját fogja meggyűlölni emiatt, és nem ok nélkül.
Mindig a gyermekek isszák meg a levét a válásnak. Sajnos egyre több lesz a válás és ezáltal egyre több lelkileg beteg gyermek, majd felnőtt.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 15 2011 17:26:23
Kedves Zsuzsanna!
Nagyon jól látod a történet lényegét. Egy tíz éves gyermek a szüleivel szemben még jóhiszemű. De később rá fog döbbenni az igazságra, mégis a legtöbb elvált asszony beleesik ebbe a csapdába, ha feltűnik a "rivális". Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel üdv: Tara |
- november 15 2011 18:48:58
Drága Tara,
nagyon jól megfogalmazott írásodban tényleg a gyerek sérül, ha a szülők rajta keresztül bántják egymást.
n is magam neveltem fel a gyerekeimet, de küldtem őket az apjukhoz, soha egy rossz szóval nem illettem az apjukat, Míg nagyobbacskák nem lettek, mégis hiányérzetük volt.
Szeretettel ölellek és gratulálok: Mila |
- november 16 2011 17:50:57
Kedves Tara!
Nagyon jól megírt történetedet nem először olvasom nagy-nagy szomorúsággal. A felnőtt önzését, uralkodási vágyát és hozzá teszem még: a gonoszságát nem lehet felül múlni. Ilyen esetnek én többszörös elszenvedője vagyok, 4 unoka, akiket nem láthatok. Milyen "anya" az, aki egy életen át, nem engedi gyerekei közelébe a nagymamát? Persze ezt csinálták a fiammal is, akivel vagyont adtam, amit el is vettek tőle, teljesen kisemmizték.
Hát, ilyen terheket cipelek, cipelünk.
Bocsáss meg, de ilyen mélyen érintett írásod.
Szeretettel: Viola |
- november 17 2011 09:16:03
Kedves Tara!
Szépen megfogalmazott - de szomorú - történetet hoztál. Igen, az a bizonyos "Zöldszemű szörnyeteg", amely most az elvált feleség Piri képét öltve magára ott kísért a elvált férje új családjában, nem kímélve közös gyermekük érzelmi, értelmi fejlődését sem. Nehogy már a közös gyermekük "ott" az apja új családjával jól érezze magát!
Kicsinyes dologra vall az ilyen viselkedés, arról nem is beszélve, hogy milyen károkat okoz a kislány lelkivilágában.
Gratulálok írásodhoz, szeretettel olvastalak!
Évi. |
- november 17 2011 16:27:11
Kedves Zsuzsa !
Jól megszerkesztett írás, tipikus válási történet. Jó volt olvasni, bár régi sebeket szakított fel ez az írás. Gratulálok. |
- november 17 2011 16:36:55
Kedves Tara!
Téged aztán senki sem vádolhat azzal, hogy csak a saját örömöd, bánatod írod meg! Nagyon is közéleti vagy. Ezt az érzékenységet én igen sokra becsülöm.
Írásaid azonban - szépirodalmi szemszögből szemlélve -, nem jutnak többre, mint az élő beszéd: egy cseppet pongyolák, nem elég választékosak, szóismétléseket, felesleges kötőszavakat tartalmaznak. Úgy tűnik, ezen nem igen tudsz/akarsz változtatni.
Téged tehát így szeretünk olvasni.
Üdv.
Papon |
- november 17 2011 18:38:57
Drága Milácskám!
Ami a még szomorúbb, amikor ilyen esetben a nagymama sem elmagyarázza a lányának, hogy nem helyes amit csinál. Mellé áll, mert azt hiszi, így segít. Pedig hosszú távon így veszíthetik el a gyermek szeretetét.
Szeretettel ölellek: Tara |
- november 17 2011 18:44:20
Kedves Viktória!
Így igaz. A legtöbb esetben pontosan úgy történik. Sajnos ezt a történetet az életből vettem, és végtelenül sajnálom az Apát. Talán egy barátnő, rokon elmagyarázza majd az Anyának, hová vezet ez az út. Köszönöm szépen, hogy itt jártál.
Szeretettel: Tara |
- november 17 2011 18:58:14
Drága Violám!
Végtelenül sajnálom, és nem is értem, hogy történhet ez meg? A kisgyermeknek ugyanúgy szüksége van a nagyszülőkre, mint a szülőkre. Ráadásul a nagyiknak van idejük mesét olvasni, sétálni kicsit, beszélgetni, és fincsi édességeket készíteni. Talán egyszer eljutnak odáig, hogy enélkül a kapcsolat nélkül, a gyermek lesz szegényebb. Ebben reménykedve, szeretettel ölellek: Tara |
- november 17 2011 19:02:51
Kedves Évi!
Sajnos amit leírtál, tökéletesen igaz. Ez egyfajta féltékenység, pedig ha arra törekedne, hogy Ő és a gyermek között egy igazán jó, elfogadó kapcsolat legyen, a gyerek szemében azért mindig Ő lenne a ANYU. Így mindenki sérül, és sajnos ez egy valós történet. Köszönöm, hogy olvastál, időt szántál rám: Tara |
- november 17 2011 19:15:21
Kedves Csaba!
A megszólításodról egy aranyos történet jutott eszembe. Tavaly Szilveszterkor egy sms-t írtam a barátnőmnek Ibolyának, újévköszöntő gyanánt. De véletlenül egy Lajos barátunknak küldtem el, mire visszaírta, hogy itt valami nagyon félre ment, mert Ő ugyan Lajos, de én hívhatom nyugodtan Ibolyának. 
Komolyabbra fordítva a szót, végtelenül sajnálom, ha Te is átélted ezt a helyzetet, de láthatod, a "Változások" c. novellámban, a "Telihold"-ban, a "Drog"-ban ahol a nőknek róhatóak fel dolgok és jellemzően, én ostorozom Őket, mert ideje lenne elgondolkodniuk ezeken a dolgokon. Mert tisztelet a kivételnek, de mi sem vagyunk angyalok.
Szeretettel üdv: Tara |
- november 17 2011 19:22:31
Kedves Papon!
Valóban van ennek egy olyan oka, hogy igazán nem is akarok. Én úgy írok, ahogy beszélek, ahogy egy csésze kávé mellett elmesélek valamit. Egyszerűen, érthetően. Cifrázhattam volna itt is ilyenekkel, hogy az autó hangtalanul suhant az úton, kint már sárgult a határ, csak úgy gondolom ehhez a témához sok lenne. Másképp írok, ha képzelt történetet írok, a valós történet egyszerűbb nyelvezetet kíván, persze lehet, hogy csak szerintem. Ilyenkor csak mesélek. Talán ez ösztönös is, hogy a szóvirágok között ne tompuljon el a lényeg.
Szeretettel ölellek: Tara |
- november 18 2011 11:36:34
Kedves Tara!
Tudod jól, nem a szóvirágokra és a szómenésre gondolok, hanem a feszesebb, igényesebb stílusra. Sebaj!
Szeretettel:
Papon |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
