|
 Vendég: 84
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
Még nem tudtunk közös nevezőre jutni...
Mindjárt reggel hat óra és még nem jutottunk közös nevezőre Tündivel. Ugyanis tegnap megbeszéltük(dehogy beszéltük, hiszen most valahogyan nem lehet vele értelmesen beszélni, velem sem, az biztos, de meg kell oldanunk), hogy ma ő diktál. De mivel nekem nem tetszik az a téma amit ő most diktálni akar, nekem ma másak, eltérőek a gondolataim az övétől, még mindig itt ülünk az étkezőben és vitatkozunk.
(No nem nagyon, csak kicsit, nem tudom, hogy mi van vele, de most nagyon hisztis, mióta nincs neki Barnabás, hisztis, én is, mert tulajdonképpen egyek vagyunk, de mégsem, ezt most tapasztalom)
- Nos, akkor miről írjunk? Én előadtam a gondolataimat, Te nagy ívben teszel rá, úgy látom, tudod, mit én is Tiedre! Hogy egyikőnknek sem legyen igaza, nem írunk semmiről és punktum!- mondja hatvanadik kávét döntve az orcájába.
- Nem úgy van az Tündikém, amiről ma Te akarsz írni, az hülyeség, az nem humor, nem prózába illő gondolat, az egy nagy semmi! Semmiről meg nem írok, azt akarod, hogy senki ne olvassa el? Te teljesen meghibbantál?- mondom neki most már én is türelmetlenül így a százötvenedik kávém után.
No de segítségünkre siet a mobilom, az a kis hülye, hol a francban hagytam már megint. Pedig valahol dalol, hallgatózunk.
- No figyelj nagyokos, nem hallod, ott sír az erkélyen, hiszen ott hagytad tegnap hajnalban, amikor a miskolci barátoddal beszélgettél!
Osonjál csak ki érte, én ugyan ki nem megyek, mert odafagyok az erkély korlátjához.- mondja kissé szemtelenül.
Kirobogok (mármint amennyire rozoga ízületeim ezt lehetővé teszik) és felkapom a kis nyomorultat.
- Halló, ki beszél? (Csak így illemszabályokat mellőzve, mert unom már azokat is, ott egye meg a fene mindet ahol van, nem érdekel)- mondom kissé erélyesen.
- Halló, szia én az Emil vagyok, tudod, Karcsikának a barátja, aki az első 1oo verset írta Karcsika helyett, mert akkor Karcsika még analfabéta volt. Emlékszel,nem?- mondja Emil.
(Emlékszik a fene, hiszen a cavintont már akkor is hanyagoltam, illetve elfelejtettem bevenni, de mintha valami derengene. Ja, persze, most már beugrott, Emil aki háromszor ismételte a 8. osztályt, mert a tanárok pikkeltek rá, nem szerették őt)
- Persze, most már tudom, hogy ki vagy! Mi van, mit akarsz? - mondom neki, mert még mindig csak ilyen szépen tudok beszélni.
- Itt állunk Karcsikával, már majd megszakadunk a két bőrönddel a kezünkben, mert tudod tegnapelőtt Karcsika menni akart hozzád, de nem engedted be, észrevette ám, hogy ott sasoltál az ablakból - mondja Emil kissé megdorgálva engem. (Ja persze, most már emlékszem, a mindenit, észrevette, de most ez sem érdekel.)
- No jó, akkor pontosítsunk! Hol álltok tulajdonképpen?
- Hol, hol, hát itta kuka mellett, meg van itt egy pályaudvar, várjál, mindjárt megkérdezem Karcsikától, hogy hol vagyunk!- mondja kedvesen. (No ettől tartottam, Karcsika sem ismeri a fővárost, halvány rózsaszín fogalma
sem lesz arról, hogy melyik pályaudvaron vannak, no de hátha!)
- Itt vagyunk a Keletinél, melyik buszra szálljunk, ami hozzád vezet? - kérdezi Emil.
(Húha ezt nehéz lesz nekik megérteni, mert a piros hetesre kellene először felszállniuk a Ferenciek teréig kellene jönni, utána metró (3-as), majd a Határ úton egy másik buszra szállni, no mindegy. De mivel nagyon jól tudom, hogy Karcsika színtévesztő, nem fogja felismerni a piros hetest,, na de ha még fel is ismerné a piros szint, a hetes számot nem ismeri, mert neki csak a hármas szám jön be, az a kedvence, meg a 4-6-os, de az villamos, arra nem kell szállniuk. Megoldom!)
- No ide figyelj Emil, vagy hogy a fenébe is hívnak, látod már megint elfelejtettem, hívjatok egy taxit, fizetem a költségeket, pillanatokon belül (no nem egészen pillanatokon belül, de most mit magyarázkodjak Emilnek annyit, úgy sem nagyon tudja felfogni) itt lehettek nálam.
- No Tündikém, megoldódott a kettőnk közötti vita, itt a téma, (igaz, hogy egyikünknek sem lett igaza, mert egy harmadik témáról írunk, de ezt már közösen. Szent a béke!)- mondom neki egy pohár konyak után, mert Emil/Kacsika páros előtt muszáj ledönteni egy pohárral.
Megérkeznek, felcipelték a bőröndöket, Karcsika kiborítja a tartalmát a szoba közepére (marhára örülök neki, mondanom sem kell, de hagyom) és így szól.
- Itt az összes verses kötetem, novellám, befejeztem! (Épp ideje volt gondoltam, de nem szólalok meg, csak figyelek, összpontosítok, asszociálnom sem kell semmire, mert itt vannak a kész tények előttem a szőnyegen.)- mondja Karcsika röhögve. 8De, hogy min röhög az még rejtély, de majd elmondja, időm mint a tenger, Tündikével is jóban vagyok most már, ráérek!)
-Operettszerző leszek, mint Zerkovitz Béla, Huszka Jenő, Lehár Ferenc és Fényes Szabolcs.
Ne szakíts félbe, ne vágj a szavamba, még nem fejeztem be! Továbbá színész is leszek, mégpedig olyan nagy, mint Latabár Kálmán és Kabos Gyula. Tudod, a Hyppolit a lakáj, Meseautó, Piri mindent tud... satöbbiek.- és néz rám kicsattanó örömmel a lelkében.
No most gondolkodóba ejtett. Hogy a fenébe fogja ő kitanulni ezeket a "mesterségeket", no nem beszélve a tehetségről, mert azért mindkét műfajban (színészet, humor) kell egy kis tehetség is. Úgy látszik sokáig gondolkodom, mert jobb keze mutatóujjával megböki a vállamat:
- No mi van, nem tetszik az ötletem? Azt mondtad, hogy nem vagyok jó a versben, a prózában, pedig nem hiszek neked, az, hogy nem kellettek a kutyának sem a "műveim" egy dolog, mert nem értik az emberek amit én írok, na, ja, hát erről meg én nem tehetek, remélem ezzel tisztában vagy!- mondja és várja a válaszomat csodálatos ötletéhez, melyet biztos, hogy megpróbál megvalósítani.- mondja türelmetlenül.
- Tündi, segíts már, mi a jó istent válaszoljak én neki, most meg hová bújtál,( no persze ott szívod a 96. cigarettádat az erkélyen, inkább odafagysz, mint hogy segíts nekem.No jól van, úgy látom, hogy még most is mentális problémákkal küzdesz Barnabás miatt, hogy a fene ette volna meg őt ott ahol van,) - mondanám Tündinek, de nem hallja.
- No figyeljetek ide!
Emil/Karcsika! Először is íratkozzál be egy színi tanodába, tanuld ki a színész mesterséget, nézd meg azokat a filmeket közben amire hivatkoztál legalább vagy saccperkábé (szép magyar szó, kedves magyar tanárom büszke lehetsz rám, tudom) ötmilliószor, ugyanakkor Markos-Nádas páros számtalan előadását a humorról, ajánlom figyelmedbe még Hofi Géza paródiáit is (persze, hogy nem él már, de az archívumban megtalálod a dokumentumokat, igen, meg kell keresni, na és, időd van, a mesterség kitanulása mellett fussa az idődből, Emil segít)
és ha már ezeken túl vagy, akkor újra találkozhatunk.- mondom Karcsikának kedvesen.
Egyelőre tudomásul veszi, belerúg kettőt hármat a versed köteteibe és kaján vigyorral az arcán korholja a köteteket:
- No, Ti kis rohadédok, maradjatok itt, azért is megmutatom nektek (is), hogy híres színész és humorista leszek! Akkor fogtok majd sírni! Én meg majd csak röhögök rajtatok!- mondja Karcsika.
- Hé! (Csak így simán, intelligensen megszólít)
Aggyá má' egy kis konyakot! Irigy vagy? Emil is szereti, bedöncsük az orcánkba és má' itt sem vagyunk!- mondja Karcsika/Emilke közösen.
- Jaj kedveseim, már adom is (csak tűzzetek innen minél hamarabb, mert most nem vagyok idegállapotilag hozzátok öltözve)- egyből két adagot öntöttem nekik, ki is folyt egy kicsit a szőnyegre, nem baj, ez most nem baj, csak tűnjenek már el a francba.)
Elmentek, most már visszalopózik Tündi (nagyon haragszom rá, amiért itt hagyott a kakába, no de azért annyira nem)
- Ide figyelj Tündérkirálynőm! Ezt még egyszer nem teheted velem (dehogynem, ezt ő is meg én is nagyon jól tudjuk, hogy mindent megtehet velem, hiszen ő én vagyok, és magamra csak nem haragszom tán', vagy igen? Lehet, hogy igen, de ezt a ravaszt százhúsz pontos vörös hangszórós kérdést majd felteszem Emilnek, ha visszajönnek Karesszal az oldalán.)
- Akkor Tündikém, frappánsan megoldottuk a mai feladatot, vagyis megoldottam én egyedül, azért ez ne essen ki a tudatodból, Te inkább vállaltad a fagyás legmagasabb fokozatát az erkélyen, no mindegy, nem haragszom.- mondom Tündinek.
- Egészségedre! Döntsél le egymást után sokat, mert látom, hogy jéggé dermedtél és úgy ítélem meg, hogy nem csak a fagytól...
Nem baj, legalább lesz egy híres színész és humorista is a közelünkben, Emil/Karcsika páros hozni fogja a formáját, figyeld meg!
|
|
|
- november 17 2011 10:25:43
No persze, Viki, jegyszedői állásról álmodtam világéletemben!
El is vállalom simán, hogy ha hozzák a Latabár/Kabos szintet, vagy
Fényes Szabolcs összes dalát - bár Karcsikának nincs jó hangja, de Emilé tuti, hogy jó, már hallottam!
No és Markos-Nádas duó/Hofi, no ez kemény dió lesz Karesznak, de fel fogja törni! Akaratereje szilárd.
Köszönöm szépen, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- november 17 2011 12:44:11
Barátnőm!
Még kabarét is tudsz írni?
Azt hiszem jól megélnétek belőle!
Gratulálok: Pircsi |
- november 17 2011 14:20:34
Na igen, kedves Barátnőm!
Én a kabarészerűséget, a humort csak írni, hallgatni és nézni, no meg egy kicsit cselekedni is szeretem. Csak úgy saját magam szórakoztatására.
Egyébként imádom Kabos és Latabár filmjeit, - az az igazi humor -, és nem vetem meg az operettet sem.
Köszönöm, hogy "meglátogattál" és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- november 18 2011 08:58:44
Kedves Évike!
Nekem úgy tűnik, hogy több "éned" is létezik, mert Tündike hol együtt van veled, hol meg külön utakon "kószál".
Nem tudom, valójában ki lehet Karcsika (no meg Emil), de én nem szeretnék a helyedben lenni. Bár én is kerültem már olyan helyzetbe, hogy valaki állandóan (szinte naponta) a véleményemet kérte, és már kezdett zavarni a dolog. Azóta sem látszik nagy fejlődés nála).
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 18 2011 10:12:43
Kedves Zsuzsika!
Természetesen ez a Karcsika/Emil létezik nálam is - létezett -, végtelen nagy türelmemnek köszönhetik, hogy szóba állok velük.
De több esélyt nem kapnak - mert én sem láttam a fejlődésüknek parányi szikráját sem, sőt ha pozitívumokat mondtam nekik, vették a bátorságot és belejavítottak az én "förmedvényeimbe", igaz, hogy csak egy keresztet tettek először, még a kezdetek kezdetén, mert a analfabéta nem tud írni, Emil pedig a háromszor ismételt 8. osztályos szintjével még a 6. osztályt sem érte el, no de ő legalább egy mondatot- tele helyesírási hibával- le tudott írni.
Köszönöm szépen, hogy véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- november 18 2011 15:16:13
Kedves Sanyi!
Köszönöm, hogy olvastál és, hogy tetszett.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
