|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
Ugyan, ki ne gondolt volna arra, hogy a szomszéd füve mindig zöldebb. Vajon mitől?Lehet fikció is akár, de nem valószínű.
Kis település volt, kedves rendes, becsületes emberek lakták, amelyről most írok.
Egyetlen kocsmája és egyetlen könyvtára volt.
Az értelmesebb fiatalemberek inkább a könyvtárban múlatták kevéske szabadidejüket, ha szellemi termékre támadt kedvük.
Szegény emberek lakta település volt, nem igen engedhették meg maguknak az emberek, hogy könyveket vásároljanak, hiszen mindenkinek volt családja, kevéske jövedelmükből el kellett tartani a családot, nem jutott drága könyvekre.
No de szerencsére ott volt a könyvtár, ahol esténként összegyűltek a fiatalok, tették ezt azért is, mert nagyon szerették a 7o-es évei elején járó Károly bácsit.
Ő minden este ott olvasgatott a könyvtárban. Felesége meghalt, gyermekei távol éltek tőle, mindegyiknek volt már családja, az ország távolabbi részében éltek, ritkán látogatták Károly bácsit, mert nekik sem volt pénzük utazgatni.
Összegyűltek körülötte a fiatalemberek, mert olyan érdekesen tudott mesélni az öreg, hogy élmény volt hallgatni.Mesélt az életéről, a háborúkról, szinte mindenről el lehetett vele diskurálni. Rettenetes bölcsességét a tanulmányainak és az élettapasztalatainak köszönhette. Kifejezetten kedvelte Zoltánt, aki szintén minden este egy-két órát a könyvtárban töltött.
- Szervusz Károly bácsi, de jó, hogy itt talállak ma is, a tanácsodat szeretném kérni egy magánügyből kifolyólag. - mondta Zoltán.
- Gyere fiam ülj le, addig félre teszem József Attila köteteit, olvastam már sokszor gyönyörű verseit, de soha sem elég belőle. Hallgatlak.
- Kissé megszürkült a házasságom Verával, úgy gondolom, hogy szemet vetettem a szomszédasszonyra Ildikóra. Talán szerelmes is vagyok, annyira kívánatos, kedves, dekoratív az a nő, hogy nem valószínű, hogy ellent tudok állni a kísértésnek. Vera állandóan csak pöröl velem, hogy nem foglalkozom eleget a gyermekeinkkel, nem segítek neki annyit a házimunkában mint eleinte. Egy kis szabadságra vágynék, nagyon megkedveltem Ildikót. Mit tanácsolsz, mit tegyek?- kérdezte szinte könyörögve Károly bácsitól.
Az öreg gondolkodott, megpödörte kackiás kis bajuszát, a bájos kis öregemberes mosolyával szája szegletében megszólalt.
- Ne tedd fiam, mert megbánod. Ildikó tényleg nagyon szép, bájos fiatalasszony, minden férfiszívet megdobogtat, no az enyémet már nem, mert megettem a kenyerem javát és ettől bölcsebb is lettem (no persze nem csak ettől), tudod fiam van az a mondás, hogy a szomszéd füve mindig zöldebb. Zöldebb az a fekete fenét, dehogy zöldebb, csak úgy látszik. Mert Te mindig akkor látod, ha éppen rásüt a nap, a tiéden meg már árnyék van. De gondolj arra, hogy mivel a Föld forog, az árnyék a szomszéd zöldjét is elhomályosítja, amikor már nem süt rá a Nap.- mondta bölcsen Karcsi bácsi.
- Ezt nem igazán értem Károly bácsi, ne rébuszokba beszélj nekem, magyarázd el légy szíves.- kérte a fiatalember Zoltán.
- Akkor megpróbálom magyarul, érthetőbben megfogalmazni.- közben arrébb tolta a József Attila köteteket.
- A feleséged kedves, aranyos jóravaló teremtés, gondját viseli gyermekeiteknek, neked is gondodat viseli, mos, főz, takarít, még a gyermekeitekkel is sokat foglalkozik, hiszen látom én, én is a szomszédodban lakom, minden délután ott ül a kertben és tanul a gyermekeitekkel, óvja minden lépésüket. - mondja Károly bácsi.
- Ez így igaz, de én is foglalkozom a gyerekekkel, csak nekem kevesebb az időm, no meg ide a könyvtárba is szeretek járni, hiszen Veled nagyon jól el lehet beszélgetni.-mondja Zoltán.
- Én mégis csak azt javaslom Neked fiam, hogy kettő helyett csak egy órát beszélgessél velem ki lehet ezeket a csodálatos könyveket kölcsönözni is, otthon is tudod olvasni. Menj haza a családodhoz, segíts többet a nejednek úgy mint régen és meglátod nem fog annyit pörölni Veled a feleséged és már nem is látod majd zöldebbnek a szomszéd füvet.
Így is tett Zoltán, de csak nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy milyen jó is lenne- ha csak egyetlen alkalom is - a szomszédasszonnyal Ildikóval. Annyira eluralkodott rajta ez a gondolat - no és a vágy Ildikó után -, hogy napokig meg is feledkezett a könyvtárról, mindig Ildikót leste. Ildikó értett a csábításhoz, pici bikinijében mindig ott napozott a kertben, ahol jól szemügyre vehették bájait a fiatalemberek. Zoltán összeszedte minden bátorságát - a neje a gyermekeikkel nem volt odahaza, elment a fővárosba meglátogatni az édesanyját, csak két nap múlva fog hazatérni - és odalépett Ildikóhoz, aki kéjesen elnyújtózott a füvön, gyönyörű mellei majd hogy nem kibuggyantak a bikini melltartójából. Csábos tekintettel, hívogatóan figyelt Zoltánra.
- Szia Ildikó, nagyon jól nézel ki, ide ülhetek melléd egy kicsit a plédre?- kérdezte óvatosan, de közben végigpásztázta Ildikó testét tekintetével, szinte már maga előtt látta meztelenül.
- Persze, gyere csak nyugodtan, az emberem elutazott, csak két nap múlva tér haza. Látom, hogy Te is "szalma" vagy, akár együtt is tölthetnénk a hétvégét, hiszen szomszédok vagyunk.- mondta kéjesen Ildikó.
Zoltánnak tetszett az ötlet, miért is ne, nincs abban semmi, hiszen tényleg szomszédok.
Eljött az este, vágy tüze égett mindkettőjük szemében. Ildikó meghívta vacsorára Zoltánt.
Még egy kis likőr is volt otthon, mellyel megkínálta a férfit, közben arra hivatkozva, hogy lezuhanyozik és felöltözik otthoni ruhába, eltávozott a fürdőszoba felé. Zoltán döntötte magába az édes nedűt, meg vele együtt a bátorságot. Soha nem csinált még ilyet, de lelkiismerete is ott dobolt az ereiben, azt a zenét játszotta, hogy "ne tedd meg, nem szabad, megbánod", de most nem érdekelte semmi más, csak Ildikót ölelhetné végre magához. Amíg gondolatai így játszadoztak vele, megjelent Ildikó egy átlátszó selyem köntösben, melyből szinte mindene kirajzolódott. Oda ült Zoltán mellé és megfogta Zoltán kezét és a melleire tapasztotta.
- Érzed ezt a csodát, gyere, kívánlak,- és már le is dobta magáról a köntösét. Levetette magát a francia ágyra és hívogatta magába Zoltánt, ki azon nyomban cselekedett. Forró éjszakájuk volt, Ildikó fáradhatatlanul újra és újra magába zárta a férfit.
Fáradtan ébredtek, legalábbis Zoltán.
- Jó reggelt szépségem - mondta Ildikó Zoltánnak. Kérem szépen a reggelimet, ott a konyhában megtalálsz mindent, de igyekezz, mert nagyon éhes vagyok!- és mutatott a konyha felé. Zoltán nem merte bevallani, hogy ő nem tud főzni, sőt semmilyen ételt nem tud elkészíteni. No de talán egy tojásrántottát csak össze tud ütni, a fene enné meg. Otthon mindig a felesége készítette a reggelit, ebédet a családnak. No mindegy, gondolta, elszerencsétlenkedik egy darabig, hátha nem annyira éhes Ildikó.
- No mi lesz már szerelmem, hol a reggelim, éhen pusztulok!- kiabált ki Zoltánnak és már meg is jelent a hát mögött.
- No mi van, még egy reggelit sem tudsz összeütni, azt gondolod, hogy csak az élvezet, mindig csak az élvezet belőlem, egy reggelit meg nem tudsz összedobni? No menj innen, akkor legalább takaríts!- mondta zsörtölődve Ildikó.
Zoltán elgondolkodott. Hát ilyen az a bizonyos szomszéd zöldje? Itt egye meg a fene, nem takarított, hanem gyorsan összeszedte a ruháit, felöltözött, és átment a könyvtárba.
Károly bácsi rögtön értette a helyzetet, nem kérdezett, csendben maradt, tudta, hogy úgyis elmondja Zoltán, hogy miért nem volt napokig a könyvtárban.
De mégis csak az öreg szólalt meg először, gondolta, hogy ő az idősebb, a bölcsebb, rákérdez Zoltánra.
- No fiam, mi újság Veled, már hiányoltalak.-mondja kissé mosolyogva Károly bácsi.
- Ne is kérdezd Károly bácsi, igazad volt, nem lett volna szabad megtennem, hiszen egyáltalán nem zöldebb az a fű, mint az enyém. Nem csak azért, mert ki akarta szolgáltatni magát - mert elmondta Károly bácsinak az esetet -, hanem a szex sem volt jobb mint a kedves feleségemmel. Csupán a vágy volt nagyobb, hogy megízleljem a tiltott gyümölcsöt. Rettenetesen megbántam, nem is tudom, hogy hogyan nézek majd a feleségem két szép szemébe.- búslakodott Zoltán.
Károly bácsi megsajnálta.
- Ne búsulj fiam, ez mindenkivel előfordul, emberek vagyunk, gyarlók, kíváncsiak, esendők, ne gondolj rá többet, lényeg, hogy tanultál az esetből.- mondta Károly bácsi szelíden.
- Csak nem megesett ilyen veled is Károly bácsi?- nézett rá a fiatalember tágra nyílt szemekkel.
- Dehogyisnem fiam, mit gondolsz, akkor honnan tudtam volna neked azt mondai, hogy nem zöldebb a szomszéd kertje? |
|
|
- november 20 2011 10:35:48
Barátnőm!
Ez remek kis próza!
Nem mintha a többi nem lenne jó, de ez nagyon tanulságos!
Gratulálok, nagyon tetszett!
Puszillak: Pircsi |
- november 20 2011 15:10:17
Kedves Barátnőm!
Nagyon szépen köszönöm, hogy meglátogattál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- november 20 2011 16:12:21
Kedves Évi!
Nagyon tanulságos ez a történet, örülök, hogy olvashattam.
Lehet itt is azt mondani, hogy az "okos a más hibájából tanul, a buta meg a sajátjából". Így történt ez Zoltánnal is.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 20 2011 18:11:51
Kedves Viktória!
Nagyon szépen köszönöm, hogy "meglátogattál" és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- november 20 2011 18:12:52
Kedves Zsuzsika!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi |
- november 20 2011 18:14:06
Kedves Sanyi!
Nagyon szépen köszönöm, hogy nálam jártál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- november 24 2011 13:02:33
Kedves "külső" Olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy drága időtökből néhány percet itt töltöttetek nálam, és olvastatok.
Ez számomra külön öröm.
Szeretettel köszöntök MINDENKIT!
Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
