|
 Vendég: 66
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
Ócska kabátban várok rád. S ma arcomat nem szépíti semmilyen ecsetvonás. Rohadok. És bűzlöm, de ma egyáltalán nem számít. Édes könnyeket szopogatok ujjamról, mintha ezzel bármi szépet még magamba vissza tudnék juttatni. Kétségbeesésemben tollat ragadtam, hogy naplómba jegyzett vallomásaim majd szokás szerint tisztára mossanak bennem mindent. A toll hegye kitört, a tinta szertefröcskölődött a papírlapokon, s a kandalló fényénél egészen olyan, mint ha éjszakával pettyezték volna be a nappalt. Ujjaimon hatalmas tintafoltok éktelenkednek, és egy percre elfog a hiúság.
„Nem..az én kezem nem lehet ilyen…”
Ó, bárcsak végighallgattalak volna akkor, amikor egész életemet előre vetítetted énelőttem, s még csak nem is mondhattad el egészen, mert félbeszakítottalak.
A hiúság rossz, és veszélyes, ha az ember érzi. Állatoknál nem tudom, hogyan működik, s őszintén szólva soha nem is tudtam semmit, és soha nem is zavart. A lényeg mindig a megfelelően kiválasztott vágott virág színe, amely majd harmonizál a zakómmal. Vagy a megfelelően megválasztott nő, aki majd a farkammal harmonizál.
Megfeddhetsz, hogy káromkodom, de ma önmagam szeretnék lenni, az, aki vagyok, az a csúf, akit te szépnek találsz.
Komolyan mondom, nem tudom megmondani még azt sem, hogy egyáltalán szerettem-e veled beszélgetni. Mindig tudnom kellett volna mindenről, amiről te is tudsz, és ez…ez fárasztó. A lényeg az ízesített cigaretta, melynek kék ködén át gesztikulációid figyeltem.
Tudod, egy bizonyosságom nekem is van. Hogy szép a szemem, s a szép szem, csak szépet lát. Most az anatómiai szépségre gondolok, hogy egyszerűbb legyen.
Ha hallani akarsz még valamit, akkor leírom, hogy néha szól hozzám már a lelkiismeretem. Sokszor csak, mikor álmodom. Gyakran álmodom vadállatokkal, amik mindenfélét széttépnek, nekem meg sírhatnékom támad a láttán. Azt sem értem, miért előttem falnak fel mindent, és nekem miért kell végig nézni. El tudsz te engem képzelni egyáltalán a legkiválóbb öltözékemben, lila bársonyban és selyemingben, amint egy erdei tuskó tetején, térdeim felhúzva, miközben dideregve nézem a természet kegyetlen akcióit? Pedig mindig ez van. Néha köd száll le, de szinte mindig éjjel van. Cipőm és hajam zúzmarás lesz, s nekem kedvem támad inkább megcsókolni egy gyönyörű szájat. De aztán ez változik, s fegyvert rántanék, hogy megöljem a vadakat, akik egy védtelen és magányos állatot bántanak.
Aztán meg valahogy az az érzésem, hogy ez az image nem illik hozzám, hogy engem testi kiválóságaim valahogy elkülönítenek és elhatárolnak az érzésektől, és a világ eseményeitől. Mi értelme van hát akkor, hogy ilyen vagyok?
Te erre is biztos tudnál mondani valamit. Mint mindig.
De most nem ez a fontos.
Ma estére szabaddá tettem magam, és sok meghívást elutasítottam, hogy egyedül lehessek. Most faragatlannak tartanak, de nem értem meg őket, a fent említett okokból: miért ragaszkodnak hozzám ők is ennyire, ha belül üres és értéktelen vagyok? Szeretném, ha nem így lenne, de egyelőre így van. Most csak ülök karosszékemben csendesen, azon íróasztalnál, ahol még soha semmi fontosat nem írtam alá, és nem cselekedtem, és eszembe jut, mennyire nem érdemlem meg ezt a helyet, mennyire betolakodó vagyok itt. Csak tollam mondhatom magaménak, mellyel szégyentelen naplóm írom tele, vagy tintatartóm, melynek gyűrűjén át lelkemhez hasonló sötétséggel nézel szembe.
De különben minden úgy van, ahogy van és mindig is volt. Azzal a különbséggel, hogy ma meg akarok változni. Ma, hogyha teáscsészémhez nyúlok, megfigyelem, hogyan teszem azt, s mozdulatomtól közben miképpen hullámzik a tea. Nem tudom, milyen labirintusba fog ez becsalni, vagy melyik meglévőből vezet ki, de valami sugallatra cselekszem így. Bár, még azt is kétségbe vonom, hogy ilyen szörnyeteggel, mint én, bármilyen jóságos Isten szóba áll, vagy angyali sugallatot kapna egy éteri lénytől.
Hamarosan megkezdem új életem, melyhez neked már nem lesz közöd. Ámulatra méltó barátságod ezentúl annyit fog jelenteni, mint egy eltévesztett ajtó, mikor a jó ajtót balra indulva akartam megkeresni.
|
|
|
- november 30 2011 10:04:41
Köszönöm szépen! 
A káromkodást meg igyekszem kerülni,de valamikor nem sikerül. 
Szép napot!
A.E. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
