Csörög a mobilom valahol a lakásban, talán megint az erkélyen hagytam? Nem hiszem, ott nem jártam hajnalban, de már észlelem a hangot kinn dalol a bejárati ajtó előtt - ugyanis ott felejtettem tegnap miután az "ajómentők" eltávoztak.
Jövök már, jövök, ne verd fel az egész lépcsőházat!
Gyorsan felkapom, Gábor az, boldogsággal a hangjában, lelkében.
- Szia kedvesem, megszületett a kisbabánk, Péterke!-mondja izgatottan.
- Szia kedves Gabi, kisfiú? Tegnap még azt mondtátok, hogy kislány lesz, no biztos hogy tévedett az ultrahang, van ilyen. Gratulálok kedveseim. Jól vannak, a gyermek egészséges?-kérdezem izgatottan és nagy-nagy örömmel a szívemben.
- Igen, kedvesem, egészséges tündéri csöppség, miniatűr hajacskája van és olyan fekete, mint az enyém. Az arcocskája gyönyörű -mármint egy újszülötté lehet -Tündikémre hasonlít. No csak ezért hívtalak, majd még jelentkezem.- mondja Gábor izgatottan.
Szintén egy kis limonádé szösszenet jutott az eszembe. Sétálok a Duna-parton (ez még nyáron volt) és elmerengek, milyen szépek is voltak azok a szerelmes, romantikus esték, melyet szerelmemmel töltöttem. Fogtuk egymás kezét, lágyan csókolóztunk, leültünk egy padra a Duna-parton, néztük a csillagokat, tervezgettük a jövőt. Megterveztük gyermekeinket, simogattuk egymás arcát, és szerelmes szívünk csak is együtt dobbant.
Amíg ezen elmerengek, leül mellém a padra egy szerelmes pár, legalábbis azt gondolom, mert fogják egymás kezét, de amit hiányolok, nem néznek egymás szemébe kedvesen, szerelmesen. Hát ők ilyenek, gondolom.
Egyszer csak megszólal a fiú, nem kell hallgatóznom, hiszen mindent hallok, olyan hangosan beszél.
- Járunk?- mondja közben a Duna vizével szemezve.
- Járhatunk! - mondja a lány valahová a semmibe révedő tekintettel.
(Megpróbálom megkeresni azt a pontot, ahová a lány tekintete mereng, de az istennek sem találok egy olyan pontot, ami felkeltené a figyelmemet.Jó, nem is kínlódom tovább, ő biztos látja amit látni akar.)
- Bejössz nálam!- mondja a fiú még mindig a Duna vizét bámulva.
- Te is bejössz nekem!- mondja a lány még mindig révedező tekintettel a semmibe.
És ekkor megtörténik a csoda, valami láthatatlan kis fonal egymáshoz tapasztja őket és vadul csókolózni kezdenek, szinte széttépve egymást. Nincs tabu, nem számít, hogy én ott ülök, (Minek ülök ott, menjek onnan ha nem tetszik valami a történtekből, miért tátom ott a pofámat, ugyan már, van még sok pad, átülhetek, de nem teszem, mert roppant kíváncsi vagyok, hogy hogyan alakul tovább a románcuk) tépik egymás haját szenvedélyükből kifolyólag, mert biztos, hogy nem méregből.
Azért az látszik.
Felpattan a lány, már a fiú ölében ül, de nem ám szépen oldalt összezárt lábakkal, nem, vele szemben szétterpesztett lábakkal - közben vadul csókolóznak -, no most már én szégyellem magam, ezek már intim dolgok.
Ez már nem érdekel, és tényleg tovább osonok legalább 5 paddal arrébb.
Csak néha-néha merek odapillantgatni rájuk, mert rettenetesen szemérmes vagyok,és úgy gondolom, hogy ez azért nem illik. No persze, jövök én itt mindig az illemszabályokkal.
Amikor túl voltak mindenen, elhaladtak mellettem (rám se néztek, nem zavartam őket, az tisztán látszott), újból kérdezte a fiú a lánytól:
- Nos, akkor járunk még?- és talán most egy pillanatra (vagy csak úgy képzeltem, nem tudom) egymásra néztek.
- Persze, hogy járunk, hiszen bejössz nekem!- mondta lány nagyon halvány mosollyal az arcán.
Elköszöntek egymástól és indultak külön utakon.
Elgondolkodtam, hová tűnt a romantika, a meghitt beszélgetések, kellemes együttlét varázsa.
De lehet az is, hogy nem ennyire obszcén a helyzet, lehet, hogy csak álmodtam ezt az egész történetet? Nem tudom eldönteni, úgy hogy ideje lesz felkeresnem egy pszichiátert, mert nincs rendben valami nálam, úgy érzem.
pircsi47 - november 22 2011 08:57:23
Barátnőm!
Nagyon jól megírtad, sajnos most ezt a Világot éljük. Mi csak lesünk,mint a lukinyúl.
Hallottam a Fiam mesélte, de ennek is már majd 20 éve, hogy a
diszkó folyosóján u.ez ment! Felfordult a gyomre és hazajött!
Pedig nem egy prűd gyerek, de "Anyukám, kis taknyos cigányok"
Sajnos ez náluk népszokás! És akkor a többi kis majom is utánnozza!
A Nemibeteg gondozó meg zsúfolásig teli!
Gratulálok: Pircsi
De hát mit is csodálkozol ezen, hiszen láttad, hogy "bejött neki"!
Manapság nem is foglalkoznak mással. Aztán néha csodálkoznak, hogy milyen hamar elillan a varázs, ami valójában nem is született meg kettejük között!!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
gyongyszem555 - november 22 2011 10:56:52
Kedves Barátnőm!
Ezek akiket én láttam, nem cigányok voltak.
Nem vagyok prűd, csak kicsit (nagyon) elgondolkodtam, hogy ennyire szegényes az érzelemviláguk? Vagy nincsenek érzelmeik? A fene tudja milyen az az út, ami idáig vezet. Minden esetre nem szeretnék azon az úton járni.
Köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi.
gyongyszem555 - november 22 2011 11:03:51
Kedves Zsuzsika!
Utálom kimondani azt a mondatot, hogy "bezzeg az én időmben", nem is teszem soha, inkább úgy mondom, hogy a "mi időnkben" még volt romantika, szerelmes pillantások, beszélgetések, simogatások, lopott csókok.
Mindazonáltal mégis úgy gondolom, hogy ez a történet egy szélsőséges eset, én örök optimista úgy hiszem, hogy az ilyen sivár lelkivilágú fiatalok vannak kevesebben. És valószínű, hogy a "mi időnkben is" voltak ilyen esetek, csak nem volt publikus.
Igen, és ha "elillan a varázs", ami csak a szex-re korlátozódott, akkor mindenki hibás a szemükben, csak ők nem.
Köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel "meglátogattál".
Szeretettel: Évi.
gyongyszem555 - november 24 2011 05:26:21
Kedves Viki!
Nagyon örülök Neked, már hiányoltalak, írni akartam privit, hogy nem vagytok-e betegek?
De szerencsére itt vagy!
Köszönöm szépen Tündi nevében is hogy velünk örülsz.
Igen, a keresztnevek. Komolyan mondom, némelyiket nem is értem, meg nem is tudom, hogy lány-vagy fiúnév.Tudod, ezt is "majmolni kell", pedig olyan sok szép magyar név van a naptárban.
Jó, lehet, hogy a József, János, már elavult, de vannak ettől modernebbek a magyar nyelvben. Ha nekünk a második gyermekünk is fiú lett volna, a Gábor nevet adtuk volna neki. No meg még nagyon tetszik a Péter.
Köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi.
Tara Scott - november 24 2011 22:33:00
Évikém romantika ma már csak a regényekben létezik, meg a zenében. Ma az a módi, hogy mielőbb túl lenni mindenen, aztán majd meglátják. Szomorú, de így van. Megint jó témát hoztál, remekül tálalva.
Szeretettel ölellek: Tara
gyongyszem555 - november 25 2011 09:28:40
Kedves Tara!
Nagyon szépen köszönöm, hogy "meglátogattál" véleményeddel.
Igen sajnos, a 15 éves lányunokám mesélte tavaly, melyen nagyon megdöbbentem. Akkor még 8.-os volt és mondta, hogy a lányoknak 85 %-nál az volt a lényeg, hogy elveszítette-e már a szüzességét, mert ha még nem, az ciki. Természetesen Őt is felháborította ez a silány érzelemvilág.Engem pedig egyenesen "kiakasztott, hogy sportot űznek a fiatalok a szexből.
De nem csodálom egyébként amit a média ránk zúdít, a nő, mint egy tárgy, úgy bánnak vele. Roppant észnél kell lenni a szülőknek, nevelőknek.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi.