|
 Vendég: 79
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
7. hét
Bejelentettük a jó hírt a gyerekinknek. Zénó nagyon örült, megpuszilgatott. A szája szélén közben sanda mosoly bujkált.
- Úgy gondolod, kevésbé fogok majd odafigyelni rád, ugye?- kérdeztem.
- Hát, ja- felelte őszintén.
Blani már nem volt olyan boldog.
- Mondd anyám, hogy csak kamuzol!- nyafogta.
- Pedig nem.
- Hát jó, de nem tudom hová fogod majd tenni, az én szobámba biztos nem!
Elnevettem magam, szemem előtt megjelent a kisbaba, postai csomagként, felcímkézve: Tóth család, Pomáz… amint ide- oda rakosgatja a fiam, meg a lányom a lakásban, de sehol sem találnak neki helyet.
Megnyugtattam mindkettőjüket:
- a személyes kis birodalmukba nem fektetek majd be új trónbitorlót
- a figyelem és a szeretet pedig nem osztódik majd, hanem többszöröződik.
*
Munkahelyemen a vezetőségnek is bejelentettem a terhességemet. Évike szemüveges kislányos arcán a mindent tudók mosolya ült. Edit- a másik helyettes- a nyakamba ugrott, Magdus –az igazgatónő- pedig leejtette az állát, ami úgy is maradt néhány másodpercig. Nem volt túl szép látvány. Mikor magához tért, kaptam tőle is két cuppanós puszit. Hálás voltam, amiért örömteli eseményként kezeltek és nem megoldandó problémaként. Kifelé menet, visszafordultam egy mondatra:
- Januárig, a félév lezárásáig még maradok- azzal behúztam magam mögött az ajtót.
*
Ember tervez…Szinte közhely, de sajnos igaz. Másnap reggel a vécépapíron barnás kis folt volt.
Eddigi bizonytalanságom rögvest elszállt. A bennem duruzsoló kérdésre, hogy valóban akarlak-e, szinte üvöltött a válasz: IGEN. Leküzdve a kezdetleges pánikrohamot – amit 40 év alatt profi szintre fejlesztettem - felhívtam az orvosomat. Próbált megnyugtatni, hogy ez nem jelenti azt, hogy nagy a baj, de menjek be délután kettőre és megvizsgál. Egész délelőtt csak egy mondatot vetített végig a tudatalattim:
"A maga korában, az első trimeszterben nagyobb a vetélés esélye."
*
Csabi, mint egy sebzett oroszlán járkált fel-le a korházi rendelőben. Szőke, félhosszú haja borzasan lifegett szemüvege előtt. Néha megállt, kisimította a tincseket, rám nézett és azt mondta:
- Ne izgulj, biztosan minden rendben lesz.
Szófogadó voltam, nem izgultam. Ahogy körbepillantottam az ultrahang előtt várakozó, helyesen gömbölyödő anyukákon, éreztem nincs baj, én ide tartozom.
A doki megvizsgált, majd ultrahangon megkereste azt a 1,2 cm-es formátlan kis valamit, ami te vagy. Már pulzált a szíved, pont úgy, ahogy a csillagok lüktetnek az égbolton.
- Nem látok leválásra utaló jelet- morogta nem létező bajsza alatt a doki, a monitoron megjelent képet tanulmányozva. Én a duplájára hegyeztem a fülem, hogy minden szót jól halljak. – Nem lesz itt semmi baj, kedves. Most három hétig pihen, sokat fekszik, megduplázza a magnéziumot és a tízedik héten találkozunk. Persze, ha bővebb lesz a vérzés, vagy begörcsöl, kérem, azonnal jöjjön be.
Az utolsó mondat expressz vonatként száguldott át az agyamon, s már messze járt. Csak az maradt meg bennem, hogy sok pihi, fekvés, dupla magnézium és nem lesz itt semmi baj.
|
|
|
- november 25 2011 12:46:35
Kedves Emese!
Én úgy gondolom, hogy a testvérek féltékenysége majd veszendőbe megy, ha kistestvérük meg fog születni. Mert írásod arra enged következtetni, hogy nem lesz semmi baj, és meg fog születni.
Vagy nagyon előre szaladtam?
Csak azért tettem - tehettem -, mert a fiaméknál ugyanez volt a helyzet, és amikor megérkezett a kis csecsemő, azt sem tudták, hogy hogyan szeretgessék, mindkettő felajánlotta a szobáját.
Kíváncsian várom a folytatást és szeretettel gratulálok!
Évi. |
- november 25 2011 14:32:37
Kedves Emese!
Az előző részhez nem írtam hozzászólást, mert rögtön jöttem ide, hogy olvassam a folytatást. Annyira izgalmassá kezdett válni a történet, hogy most hiányolom ennek a folytatását is.
Én úgy gondolom, hogy ez a terhesség nem most volt, hanem a múltban, és visszaemlékezésből írsz róla, talán éppen a kis jövevény számára!
Nagyon várom a folytatást, mert érdekel!
Üdv.:Torma Zsuzsanna
|
- november 25 2011 16:57:39
köszönöm, hogy olvastátok a folytatást isa végkifejlet még számomra is ismeretlen, most a 14. hétben járok |
- november 25 2011 17:36:43
Kedves Emese!
Bár nem tartozik ide, azért megemlítem egy új TV-t, egy upc-boxot, egy magnót, és egy műholdvevőt szeretnék egybehangolt munkára kényszeríten, és amolyan hivatásos, okleveles Mekkmesterként összekábelezni, ami részemről a kábelek próbaszerű ide oda dugdosásából áll. Ez nagyon lekötötte és még továbbra is fogja az időmet, így nem tudtam elolvasni az új alkotásokat, és a hozzászólásokat. Ma végre amolyan böngésző napot engedélyeztem magamnak, és bang!!! mindjárt telibe találtam ezt a hetediket! (mindig tudtam a hetes az egy szerencsés szám ) Nagyon érdekes, izgalmas, magával ragadó, írás, hálás témával. Ha becsukom a szemem mint egy tv-sorozat gördül tovább a cselekmény előttem! Na búcsúzom, rohannom kell! Hogy hová? Hát természetes a hiányzó hathoz. Ha a többi rész is ilyen jó lesz, akkor egy bánatom lesz csak, miért nem 10-vagy 12 hónap a kihordási idő! Szeretettel várom a következőt! Andy |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
