|
 Vendég: 71
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
Jönnek az ünnepek!
III. gimnazista unokám okos, de egy kicsit szétszórt, néha segítenem kell neki a tanulásban. Persze főleg a diákok "kedvenc" tantárgyában, a matematikában. Ez úgy szokott történni, hogy pénteken kapok tőle egy telefont; hétfőn matek doga, ebből és ebből, gyere, vegyük át a tanultakat! Ha ezt a telefont délelőtt kapom, - ez a szerencsésebb eset- enyém a délután, és az este, hogy a réges-régen tanult -már-már feledésbe merült ismereteimet a tangensekről, parabolákról, Thales tételről úgy fel tudjam eleveníteni, hogy ne valljak szégyent, és tényleg segíteni tudjak. (Délutáni telefonnál marad az éjszakai műszak). Rendszerint ez a kis felkészülés az utolsó 2 hónap alatt tanult anyag villámismétlését jelenti!
Szombaton tehát elindultam missziós küldetésem teljesítésére. Az út az unokámékhoz gyalog 30 percig, közlekedési eszközökkel 20 percig tart. (Ez egy megállót villamossal, 3 megállót busszal jelent). Ma -bizonyára az időjárás-változás miatt- egy kicsit fájt a bal lábam és ezért a tömegközlekedést választottam. A villamosmegállóban csak én szobroztam egyedül, hiába ma szombat van, de kisvártatva jött a villamosom. Az új módi szerint nem kell az ajtó nyitásához azt mondani: "Szezám nyílj meg!", belerúgni sem kell, elég egy kis gombot megnyomni és az ajtó kinyílik. Kinyílik? Felszállási szándékomat a kis lámpácska, -megnyomása után- a remény biztató zöld fényével nyugtázta, ennek ellenére az ajtó csak nem akart kinyílni. Látva, hogy a másik ajtónál épen leszállnak, átsiettem oda. Udvariasan leengedve az utolsó leszállót is fel akartam szállni, de az ajtó gyorsan bezáródott előttem. Még egy kétségbeesett kísérletet tettem az itteni nyomógombbal is, -hiába. A villamos hűvös eleganciával tovasuhant. Na sebaj, gondoltam, a buszmegálló csak 200 m-re van, elgyalogolok odáig. Kb. 80m-re lehettem a megállótól, mikor a látómezőm holtterében megjelent a busz! Fölvettem a nyúlcipőmet és kétségbeesett hajrát nyitottam. Most utólag visszagondolva a futásra, az öregek olimpiáján minden bizonnyal pontszerző helyen lettem volna –igaz, erőlködéstől vérbeborult szemem előtt felidéződött a régi szlogen: villamos és nő után ne szaladj, az egyik jön, a másik megy. De ez a busz szombaton csak 20 percenként jár, ezért tovább futottam. A megállóban utolértem a buszt, és mint a hajótöröttek a mentőcsónak után, úgy nyúltam a feljárólépcső korlátja felé. A vezető bizonyára látva kétségbeesett mozdulatomat, gyorsan becsukta előttem az ajtót. Biztos megelégedve gondolta magában: "Ezt a pacákot is megmentettem egy balesettől! A becsukódó ajtó közé szoruló keze -ha nem igyekszem eléggé- eltörhetett volna! Na de szerencsém volt, a busz piros lámpát kapott, így a következő megállóban -ami kivételesen igen közel volt- sikerült elérnem. A beszívott hideg levegőtől zihálva (még a fülemen is vettem volna levegőt, ha tudok) lerogytam a legközelebbi ülésre. Emlékeimben felidézve Arany János kapcsos könyvéből egy pár sort: …nem pöröltem, tovább mentem…
Megérkezve az unokámékhoz, a kertkapun bemenve, zörgettem az ajtón a kopogtatóval,
-csengő nincs- Az uncsi engem várva egy kis fémzenét játszott 1000W-tal, így nem hallotta a kopogást. Mivel én egy modern technikát szerető és tisztelő ember vagyok, fölényes mosollyal az arcomon kivettem a zsebemből a harmadik generációs mobil telefonomat és ennek segítségével ki tudtam eszközölni, hogy az utolsó akadály, az utolsó ajtó is kinyíljon előttem.
Miért írtam le nektek e sorokat? Hát jön a szeretet ünnepe! Vigyázzatok, nehogy zárt kapukat találjon nálatok!!!
|
|
|
- november 25 2011 20:02:03
Kedves Andy!
Látod, tele van a világ szeretettel.  Minden csak nézőpont kérdése. A villamosvezető és a busz söfőr is a javadat akarta. A mozgás szükséges. A szívet naponta fel kell pörgetni, nem csak esetleges unokánál esedékes korrepetálás okán, hanem rendszeresen.
Komolyra fordítva a szót, mert komoly az üzenet. Köszönet érte.
Szeretettel |
- november 25 2011 20:03:59
esetleges-stornó
Ma úgy látszik szóismételek. Így jár aki szószátyár! |
- november 26 2011 00:17:43
Kedves Andy!
Hibát hibára halmoztál, meg kell, hogy állapítsam. Először is gyököt vontál a villamos és a busz között, nem szabad! Másodszor négyzetre emelted kicsi kacsódat amikor kerested a villamos nyomógombját, ami ugye eddig fekete színű volt, a múlt héten sárga, de most citromsárga, ugyanolyan színű, mint a villamos. Ezért nem találtad.
Harmadik hiba, o,2 km/órás sebességgel futottál, kevés! Edzéstervet útba indítom feléd.
Negyedszer isteni szerencséd volt, hogy nem felejtetted el a harmadik generációs mobilodat, és elő tudtad kapni, miután megérkeztél a cirka sacperkábés félórás útszakasz másfél óra alatt megtéve. Szóval előkaptad, nagy-nagy szerencséd volt, hogy volt térerő. Mert ha nem lett volna, mit teszel? Körülbelül - azt a környéket ismerve, másfél óra, mire találsz egy újabb térerőt.
No és mit szóltál volna akkor, ha beütöd a számot és azt ordítja a füledbe a kis céda, hogy " az Ön egyenlege híváskezdeményezésre nem elegendő, kérem töltse fel, nyomja meg az egyes gombot, majd utána az összes többit...
No én ilyenkor szoktam ripityára törni, de olyannyira, hogy az unokám szokta celluxszal összeragasztani, mert az alkatrészei ki tudja, hová gurultak.
Tehát ott állsz a kapu előtt, pechedre nem tudsz bejutni, persze, hogy nem, mert későn érkeztél
No de mivel a zsebedből kihalászott kis szerkezet működött - nagy szerencséd volt hallod-e, jön az unokád és beenged.
- Szia nagyapó, hol voltál ilyen sokáig, már azt hittem nem is jössz. De képzeld el megoldottam a feladatot egyedül. - mondja kitörő örömmel unokád.
- No nem baj kisfiam - mondod Te, azért átnézem. Megállapítod, hogy jól csinálta. Közben ránézel az órádra és eszedbe jut, hogy indulnod kell hazafelé, hiszen igened már aggódik, hogy hol lehetsz ilyen sokáig. Ő nem tudja, hogy milyen viszontagságokkal övezett háborús területen lavíroztál. No nem baj, adott egy kör, belekapaszkodsz a sugárba, de jól kapaszkodj, nehogy a hátad derékszögű háromszögbe görbüljön, mert a kör nem szereti, hiú nagyon. Tehát miután jól megkapaszkodtál a sugárban, hazafelé tartva még átismételheted a tangens, cotangens vagy mi a fene fogalmát ( tudod én egy rohadt kis talponálló kettes voltam matekból én nem tudok neked segíteni) csak azért, hogy oké -e, vagy okés? hogy kell helyesen mondani, no mindegy. Miután leszálltál a sugárról - mert nem visz ám hazáig, nehogy azt hidd, elkanyarodik - de ott már tényleg nem sokat kell menned, igened már vár téged, beléd karol és haza segít. Elfáradtál nagyon ugye kedves Barátom? Nem baj, karácsonyig kipihened magad, várhatod a vendégeket. Én is megyek, nehogy bezárd előttem a kaput!
Kedves András!
Szeretettel olvastalak, és gratulálok!
Ui.: Küldd el légy szíves a listát email.-en, hogy mit vigyek, a nyóckerbe akció lesz - no nehogy azt hidd, hogy lejárt áru, nem, hiszen a felügyelet ellenőriz katonásan, nem lesz hiba -várom email.-det.
Szeretettel: Évi. |
- november 26 2011 16:32:18
Kedves Andy!
Nagyon jól sikerült visszaadnod írásoddal az utazási meghányattatásodat. Remélem, a hazafelé vezető út már simábban ment!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 27 2011 23:50:51
Kedves Barátaim!
Mikor ezeket a sorokat írtam, a kaput már kinyitottam, és nyitva is hagytam! Milyen jól tettem, mert be tudtam ereszteni a szeretet üzeneteiteket. Nagyon boldog vagyok! Köszönöm! Andy |
- november 27 2011 23:55:44
[b]A köszönők [/b]
Itt vagyunk, mert ide hozott a gólya
S vagyunk beteg világ beteg lakója.
A kárhozatra húzott húslepel.
Keressük azt, ki nekünk énekel.
Nem kell, hogy isten legyen, de legyen ember.
A neve kezdődjön Jével, Bével vagy Emmel,
Vagy más szín betűvel, ha épp úgy adódik,
De ő legyen, ki felnevel és kigyógyít,
S ha tévedünk - sajátunk ez a hajlam -
Legyen csitító szavú társ a bajban.
Talán már ismertünk több ilyet,
Ha így volt, mindnek méltó köszönet.
[LENGYEL TAMÁS] |
- november 28 2011 11:59:16
nagyon élvezetes írás volt |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
