|
 Vendég: 86
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
Három egyperces...
Első:
Tündike (ihletem) bevágtázott ma hajnalban és kegyetlenül leteremtett.
- Szia kedvesem, most meg kell, hogy dorgáljalak, mert mióta nem vagyon veled, egyre lejjebb csúszol. Jó tudom, a bányászbéka alatt is van egy szint, de azért ne csússzál már odáig! Nem tetszik az amit művelsz! Nem írsz jól! No eddig sem voltál egy százas égő, nehogy azt hidd, de azért egy - legnagyobb jóindulattal - egy hatvanas fényt nagy nehezen a segítségemmel kibocsátottál, de most már nem!
Összevissza irkálsz minden baromságot, kezded elveszíteni a stílusodat én pedig a türelmemet!-mondja Tündike kegyetlenül a képembe vágva az igazságot.
- Belátom Tündikém, maximálisan igazad van.
Lehet, hogy be is fejezem. Érzem én is, hogy a 25-ös szintet is alig érem el néha.- mondom neki és bánatomban magamba döntenék egy kis konyakot, de kikapja a kezemből.
- Ezt pedig befejezed, nincs több pia! Az anyád mindenit, sokat iszol! Azért nem tudsz koncentrálni a feladatodra! Vagy mi van? A zöldszemű is megkörnyékezett, az új stílus? Mondtam, hogy óvakodj Tőle, ő nem a tiéd! Befolyásolható vagy? Eddig nem voltál, térj észhez! Józanodj ki! Ne akard, hogy elvonóra küldjelek! Különben is, tavasszal hozom ide Neked Petikét 3 évet betölti és Te fogod vinni az oviba és haza is kell hoznod, mert amíg mi Gáborral dolgozunk, Te fogsz rá vigyázni, megbeszéltünk.Nem? Ha ennyit iszol, piásan hogy akarsz érte menni az oviba?- mondta Tündi a vállamra telepedve és sasolja, hogy mit írok.
- No ugye, hogy nem tudsz miről írni, ide fogunk költözni a közeledbe a másik lépcsőházba, hogy szemmel tudjalak tartani. Irgum-burgum!- mondja Tündike és előveszi táskájából a borítékot és átadja nekem. Tessék, olvasd!- mondja ellentmondást nem tűrő hangon.
Olvasom az illatos papírlapot, Tündikémnek a parfümje, ismerős illat, szeretem.
" Mai napon írásbeli figyelmeztetésben részesítelek, nem megfelelő munkádért.
Indoklás: Hanyatlásnak indult a nem létező tudományod mely az írással kapcsolatos. Obszcén, nem ide illő, durva szavakat használsz, a fogalmazásod is egyenlő a semmivel, stilisztikai szempontból kivered a biztosítékot, tiszteletlen vagy, szabálytalanságok sorozatát követed el, nem tudsz disztingválni, utánozni akarsz másokat, nem olvasol, pedig néha kellene, igazán rád férne egy kis kultúra. Nem csak mindig a hülye reklámokat bámulni a tv-ben, műveltséged kezd átcsúszni a nulláról mínuszba. Még sorolhatnám a negatívumokat, de ha nem kapsz a búrádhoz, azt a következő irásbeli figyelmeztetésben fogod megkapni, de az már feddés lesz."
Ez áll az illatos levélben. Tudom, hogy igaza van, el is bőgöm magam, mert rohadt rosszul esik, pontosan Tündikémtől akit nagyon szeretek. Azt hiszem el kell gondolkodnom, hogy hogyan tovább. A piát elvette tőlem, nem ihatom le magam, nem tudom egyelőre mitévő leszek.
- Remélem felfogtad a figyelmeztető levelem tartalmát és összeszeded a gondolataidat és főleg rendszerezed.- mondja Tündike egy kiló papír zsebkendőt nyomva a kezembe.
- No gondolkodj el ezeken a dolgokon, jussál közös nevezőre magaddal, délután beugrom és hozok neked egy vadi új pongyolát. Nagyon leszoktál róla. Tudom a régi már nagyon rongyos, varrni pedig nem tudsz, mint ahogy írni sem, próba, cseresznye, hozom az újat. Hátha!
Hátha jó lesz valamire!- mondja Tündikém és már el is távozik.
No miközben sebeimet nyalogatom, eszembe jutott egy igaz történet.
Második:
Második unokám 3 éves volt, velünk laktak még akkor. Fiamék egy másik kerületben, nekik is volt már 2 gyermekük.
Gondoltam egy nagyot, - megtaláltam a levelesládába egy cetlit, hogy "Megrendelhető mikulás", ez kb. 2ooo.-ben volt - gondoltam kipróbálom. Van három unokám, biztos, hogy örülni fognak neki a gyerekek. A férjem be is ment az irodába, befizette az összeget - már nem tudom, hogy mennyit kellett - megadta a címeket, hogy hová kell menni és néhány szóban mesélt a gyermekekről. Én még akkor dolgoztam, a fiamékhoz délután 3 órára "érkezett" a megrendelt mikulás, hozzánk a lányomhoz és az unokámhoz délután 4 órára.
4-ig dolgoztam, egy órát utaztam haza felé - a XI. kerületből a X.-be - 5 óra volt, mire haza értem. Nyitom a bejárati ajtót, szellőztet a lányom, miden ablak nyitva. Hideg volt, hiszen mikuláskor milyen idő legyen?
Az unokám (Mercédesz) szaladt az ölembe és örömmel mutatta, hogy mit kapott a mikulástól, boldog volt, mesélt.
Miután befejezte mondanivalóját, végre szóhoz jutott a lányom is.
- Képzeld el anyu, a guta majd meg ütött. Részeg volt a mikulás! Azért szellőztetek,mert most ment el és olyan cefre szagot hagyott maga után, hogy azt hittem elájulok. Alig bírt megállni a lábán! Vörös volt a feje, szakadt róla a víz, vigyorgott, azt sem tudta, hogy hívják a gyereket. Úgy kellett neki súgnom. Szerte szét szórta a puttonyából a narancsot, a mikulás csomagokat. Még szerencse, hogy mivel Mercike csak 3 éves, nem vett észre semmit. Úgy hogy teljes mértékben felháborított.- mondja a lányom kikelve magából.
- No jól van, nyugodj meg kislányom, nem vesszük többé igénybe ezt a "szolgáltatást".
Közben felhívtam a fiamékat, ők jobban jártak, nagyon aranyos volt a miki, (más kerület, más mikulás). A fiamék azt mondták, hogy nagyon örültek neki a fiúk (Dániel és Levente) és tényleg nagyon szuper volt.
No ennyit a mikulásokról, hogy azok sem egyformák. Mindenesetre a lányom nem kért belőle többször, a fiamékhoz még vagy két évig elküldtem, azután már nem volt értelme, mert nem hittek benne. Elérték azt a kort, amikor már az nyílt titok, hogy ki rakja a csizmákba a csomagot.
Harmadik:
Megérkezett délután Ernő, visszahozta az összes karkötőt, nem tudta eladni őket.
- No, figyúzz, itt van az összes felfűzött karkötő, nem kellett a kutyának sem, akiknek szántam - hajléktalanok - ők is látták a televízióban, hol, hol, hát a sarki kricsmiben van tv, nem tudtad?
Ott látták - már amelyik még látott, de a "látó" elmondta a többieknek -, hogy nem ér egy kalap szilvát sem, majd hogy nem felnyársaltak, mit képzelek én, húzzak el a francba a hülyeségeimmel. No most tőthetnél egyet az orcámba a konyakból! - mondja Ernő és már tátja a pofáját.
- Nem, nem, itt mától nincs pia kedvesem, elfogyott.- mondom neki csendesen.
- Megszlopáltad mindet a fene egyen meg, tudtam, tudtam, hogy nem hagyhatlak egy percre sem egyedül.- mondja Ernő mérgesen.
- Nem ittam meg, csak rádöbbentem, hogy a pia nem megoldás semmire.- mondtam neki már így nagy okosan.
- No jó, akkor azt csinálsz a karkötőkkel amit akarsz, le vagy sajnálva, nem tárgyalok veled többet. Megyek megkeresem Karcsikát - ő majd fizet nekem egy rundót, a színi tanoda mellett van egy jó kis rap-zenés klub, - feltételezem azt sem tudod, hogy mi az - úgyis ott szoktuk átvenni Karcsikával az anyagot amit aznap tanult. Tuti hely, majd ha már nem haragszom rád ennyire, elviszlek oda. Na csá, nem tudom mikor esz ide a fene megint, de ha tudok egy tuti üzletet, ami bejön nekem, jövök.- mondja Ernő és elviharzik.
Én pedig leülök a fájós térdemmel, mit leülök, lefekszem a karkötők közé és elmerengek hajnalig, amíg támad az ihlet. De most már tényleg szelektálni fogok. Mint a hulladékot.
Csak három kukát kell szereznem!
|
|
|
- november 27 2011 10:41:56
Barátnőm!
Nagyon jókat írtál, főleg a Mikulásos, most nem sokára aktuális is!
Puszillak: Pircsi  |
- november 27 2011 17:58:04
Kedves Barátnőm és Sanyi!
Köszönöm szépen, hogy olvastatok!
Szeretettel: Évi. |
- november 28 2011 08:38:11
Szia Viki!
Nem mindig hallgatok ám Tündire, most egy kicsit megalázó stílusban beszélt velem - amire egyébként rájött és bocsánatot kért- mert tudod, ma ez divat bocsánatot kér mindenkitől, felsőbb szinteken is, és le van rendezve a dolog. De különben azért is gondolom, hogy megbánta amit a fejemhez vágott, mert tegnap délután berongyolt 3 db. pongyolával - egy piros,(tudja, hogy ezt a színt utálom) egy kék (ez a kedvenc színem) és egy gyöngyházfényű ezüstösen csillogó színűvel (no ez a legeslegkedvencebb színem) - és három kukával (miniatűr, elférnek a számítógép asztalom alatt, ugyanezekben a színekben. Azt mondta, hogy azért vette, mert "olvasott" a gondolataimban amikor ott fetrengtem a karkötők között (persze, hogy olvasott, hiszen ő én vagyok) azzal a felkiáltással, hogy minősíthetem írásaimat. Amelyik nem tetszik (nekem) abba a kukába dobom amelyikbe akarom, de a piros a nagyon rossz.
Ja, a Mikulás! Gondolkodtam rajta, hogy felhívom az irodát - akkor 2ooo-ben, amikor ez történt - de aztán elvetettem a gondolatot, nem borítom rájuk az asztalt - nem az én stílusom -, hogy részeg mikut küldtek, mert a 3 éves unokám szerencsére az egészből semmit nem vette észre, hiszen még csak 3 éves volt a szellemi szintje. De nekünk felnőtteknek (lányomnak és nekem) elment tőle a kedvünk.
Igen, ami a meggazdagodást illeti, Ernővel elénekeltük Joseph Stein: Hegedűs a háztetőn című művében Tevje a tejesember dalát."Ha én gazdag lennék"... és ennyiben maradtunk.
Nagyon szépen köszönöm "látogatásodat "és véleményedet.
Szeretettel: Évi. |
- november 28 2011 12:02:04
nagyon jókhumoros, kedves.. |
- november 28 2011 14:10:31
Kedves Emese!
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Évi. |
- november 30 2011 12:23:53
Kedves Évi!
Mindig feldobod a délutánjaimat remek, humorral átszőtt írásaiddal.
A Mikulást már meg lehet oldani rokonságból, szinte hihetetlen de valamelyik újságban egy ezresért láttam komplett Miki ruhát. Most sajnálom, hogy már kinőttünk belőle! Köszönöm az élményeket.
Szertetettel: Tara |
- november 30 2011 12:45:46
Kedves Tara!
Nagyon szépen köszönöm, hogy figyelemmel kíséred írásaimat és annak külön örülök, hogy "feldobom" a hangulatodat.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
