|
 Vendég: 45
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 V
Baj ha nincs, de nem annyira nagy baj...szerintem
Tegnap írtam a csodálatos elhatározásomról, hogy december 1-től fogyókúrába kezdek szokásomhoz híven (mit szokásomhoz híven, hülye vagy, miről beszélsz, hiszen eddig még soha nem sikerült betartanom, még, hogy szokásom, egy nagy frászt)ami ugye most sem fog összejönni. Legalább is nem december elsejétől.
Most mondjátok meg nekem, Ti ellent tudnátok állni a kísértésnek? Ugye, hogy nem? Főleg amikor 3 kedves ember is azt mondja a hozzászólásában, hogy ne kezdd el most, majd szilveszterkor megfogadod és elkezded jövőre.
Nos én így teszek. (No egyébként elárulom, hogy alig vártam, hogy valaki ezt mondja nekem, hogy majd januártól kezdd, az lesz a tuti.)
Szóval akaraterőm a kukában landolt, a piros színűbe, mert a piros színt nagyon utálom.
Különben is, szabályt szegtem, na és? Annyian megteszik, akkor miért pont én legyek kivétel?
Nem, nem leszek kivétel, már itt állok a sorban a cukrászda előtt, hogy megvegyem a következő napi adagot. Roppantul bele kell húznom, mert már csak egy hónapom van január elsejéig, még egy ötöst vissza kell jojóznom, hadd legyen már szép kerek szám januárra, mert a 1o-es szám valahogyan nem jön be nekem a 15, az igen, mert 5 kiló plusz még várakozik a süteményekben elrejtve.
Tündikém kidobta jojóimat, de megtaláltam az óvoda elé esett az avarba, még most sötét van, gyorsan lerongyolok, viszem a kis elemlámpámat és összeszedem, ha addig élek is. Gyorsan kell cselekednem, mert nem sokára itt lesz, nem akarok vele a lépcsőházban találkozni, mert megdorgál megint.
No itt van az utolsó, megtaláltam, gyorsan lesöpröm az avart az arcomról, mert ahogy belefúródtam leereszkedve spárgába (igen ám, de hogy állok fel, azt még nem tudom, de majd rájövök, fáj a lábam, hogyne fájna, mitől ne fájna, de az akaraterőmet kidobtam, úgy hogy egyedül kell megbirkóznom e feladattal.
No odáig sikerült, hogy fel tudtam ülni. Jojók a kezemben, egy árnyat látok suhanni, illetve felém tornyosulni. Egy nagyon helyes fiatalember, igaz, hogy zöld szemei vannak (már amennyire meg tudom ítélni itt a sötétben,no de nálam a lámpicsku, a szemébe világítok) és én a zöld színt is utálom, de most szeretem.
- Kezét csókolom, mit tetszik keresni, segítsek?
Vagy el tetszett esni?- kérdezi kedvesen mosolyogva.(Óh, az anyád mindenit, de jól nézel ki, gondolom én is,avaros pofával, szakadt pongyolában, égig meredő kócos hajjal gondolom)
- Kedves fiatalember, csak annyit kérek, hogy segítsen már legyen szíves felállni, utána már minden oké, vagy okés?( A fene sem tudja már, hogy hogyan kell helyesen mondani, ezt is mindig elfelejtem)- mondom neki könyörgő tekintettel.
Megfogja a kezemet és felhúz az avarból, látom, hogy nehéz vagyok neki,( hiába a plusz tíz kiló ami rajtam van , ami tizenöt lesz januárra, mert teszek róla, hogy annyi legyen de ő erős (szerencsémre) azt rögtön láttam rajta, hogy izmos, persze, így a kabát alatt is domborodott az izom, hát persze, hogy az, miért, mire gondoltál? No-no, te kis huncut,hol jár az eszed?)
- Nagyon szépen köszönöm kedvesem- mondom neki kissé szégyellősen, mert szerintem olvasott a gondolataimban, olyan volt az arckifejezése
- Nagyon szívesen, máskor is, csak tessék hívni az ilyen avaros pillanatokat szeretem, itt a névjegyem, ha szükség lenne rám, kezét csókolom, szép napot kívánok.-és elindult a buszmegálló felé, egy párszor még vissza-vissza tekintett, hogy nem fetrengek-e megint az avarban.
No tehát megvannak a jojók, sütemény a hűtőben, gyorsan rendbe szedem magam, nehogy Tündikém észre vegyen valamit a hajnali kiruccanásomból. Éppen a hajamat szárítom, amikor hallom fordulni a zárban a kulcsot. (No persze, már megcsináltattam, nem mondtam? No jó, akkor most mondom, tuti, nyílik már előre, csak meg kell közelíteni a kulccsal, no nem fotocellás, azért arra nem volt fedezet.)
- Szia kedvesem, hogy hogy már felébredtél, és mitől vagy ilyen piros? Lázas vagy? Vagy ittál?-mondja Tündikém sandán (gyanítva valamit) rám tekintve.
- Dehogy ittam, melegem van a hajszárítótól, meg a zuhanytól.- mondom nem nézve a szemébe, mert most hazudtam és ha hazudok (persze szoktam néha, miért te nem? Dehogynem, egyszer az életben egy kicsit mindenki hazudik, van aki sokat, ugyan már négyéves ciklusok előtt, jaj, de még mennyit) nem tudok a szemébe nézni.
- No figyelj, hoztam a részletes diétás tervet, ami neked eddig mindig bevált, tudod, mindent ehetsz, csak annak a felét, amennyit eddig, neked ez a tuti módszer. Mondd, figyelsz te rám egyáltalán? Hol járnak a gondolataid? Különben is (ide pattan a bal vállamra) mit írsz? Meg egyébként is! Milyen pongyola ez rajtad? Nem a legújabb három amit tegnap hoztam, mert az szűk, lecibáltad.-mondja Tündikém most már aggódva, és belesandít az irományomba.
- Most mi a francot írsz pongyola nélkül, te ez a pongyola honnan van rajtad. Ez vadi új. No most már mesélj, mert itt ütlek agyon!-és fejbe vág a diétás tervével.
- Tudod Tündikém, az úgy volt, hogy győzött a kisértés kiütéssel. Kiütötte az akaraterőt, illetve átcsoportosította januárra.Ez van.- mondtam neki határozottan.
- Tudtam, éreztem, tegnap borítékolhattam volna neked az eredményt, hogy ez fog történni.Láttam, hogy az agyad még nem áll készen, és addig minden hiába, elcsábulsz.
No jó, nem feddlek meg, mert én te vagyok, veled vagyok és tudom, hogy milyen rohadt nehéz elkezdeni a diétát. No de honnan van ez a pongyola?- kérdezi most már barátságosabban.
- Ja, bevallom töredelmesen, tegnap lerongyoltam a kis kínai üzletbe, tudod, ami itt van mellettünk, most érkezett XXXL-es pongyola no jó tudom, hogy ez két számmal nagyobb mint a mostani méretem, no de ha benézel a hűtőszekrénybe, rájössz, hogy januárra lehet, hogy szűk is lesz ez a pongyola. - mondom neki csendesen, de boldogan, hogy nem haragszik.
- No jó, de miből vetted, hiszen azt mondtad, hogy nincs sok pénzed.- kérdezi Tündike.
- Hát pénzem az nincs, de a pongyola árából neked akartam ajándékot venni karácsonyra, úgy hogy most így jártál, nem kapsz ajándékot tőlem. Nagy dolog, egyébként is kaptál már eleget, meg különben is csúnya voltál hozzám a napokban, bántottál engem, nem kapsz ajándékot és kész!- mondtam neki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Nem baj kedvesem, januártól úgyis együtt fogunk szenvedni, hogy lemenjenek a kilók, addig meg írjál nyugodtan ebben a pongyolában amely katonai sátornak megfelelő méret.- mondja Tündike kedvesen.
- No szia, majd holnap is jövök, de hagyjál nekem is a sütiből! |
|
|
- november 29 2011 07:37:09
 |
- november 29 2011 12:34:53
Köszönöm!
|
- november 29 2011 17:17:30
Kedves Sanyi!
Nekem ez a 1o kiló jojózik 3o éve. Az első évben lefogyom, 3 év múlva visszaszedem, utána megint.... Nem foglalkozom én ezzel különösebben, mert soha nem voltam nádszál vékony. De ezt a tízest jojóztatom 3o éve. Csak ennyi a történet. Előbb-utóbb - de inkább utóbb- ezt a tízest mindig leadom. Igaz, hogy szenvedek 2 hónapig mint a kutya, de utána újra a "bűnözés" mezejére tévedek és folyt.köv...
Köszönöm szépen, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- november 30 2011 09:35:57
Kedves Évi!
Ez az írásod megint oké-zsoké! Félek, hogy a mostani gazdasági helyzet olyanokat is fogyóztatni fog, akik nem is akarnak. Izgalmas dolog a "fogyózás" nevű hadművelet! Ehhez olyan, és annyi haditerv készült, és napjainkban is készül, hogy sokaknak sikerül csatát nyerni ezek segítségével! Aztán kényelmesen hátradőlnek a súlycsökkenés miatt nem dolgozó légrugós forgószékükben, azt hiszik minden rendben van. Ez rendben is volna, ha nem kéne állandóan - sőt évekig járőrözni, nehogy betörjön a hízás. Aki ezt elmulasztja, annak szomorúan kell észlelnie, a légrugó megint működik! Szeretettel Andy |
- november 30 2011 11:29:30
Kedves András!
Most ahogy így végig olvastam hozzászólásodat, komolyabban elgondolkodtam, hogy mennyire igazad van. Ezért is odáztam el a fogyókúrát jövőre, hiszen a jelenlegi gazdasági helyzet - sőt a jövő még szebbet ígér - biztos, hogy meg fogja oldani a problémámat.
Nem kell haditervet készítenem, különböző praktikákhoz folyamodnom, ott egye meg a fene a csatamezőt ahol van, nem kell harcolnom tovább, de ha mégis kellene akkorra már biztos, hogy belefogyok az egyenruhámba.
Csak azt az egyet fogom sajnálni, hogy vénségemre meg leszek fosztva a kedvenc kis játékomtól - a jojótól, ami azért a szívemhez nőtt -no de azért nem nagyon, mert különben meg utálom is, sokszor kellett járőrszolgálatot teljesítenem, hogy végleg át ne törje a tudatomat!
Azt viszont tényleg szomorú tényként konstatálom, hogy a gazdasági helyzet romlása mindenkit egyformán fog sújtani.
Persze én még most perpillanat/napok/hónapok (amíg lekúszik a "betörő" alatt könnyen pofázok, mert van miből faragni. No de ez sovány vigasz nekem, hiszen a gazdasági helyzet romlása könnyeket csal a szemembe, mert azok az embertársaim is fogyni fognak, akiknek semmi szükségük nem lenne rá.
De el is határoztam, hogy ki fogok dolgozni egy olyan haditervet a jövőre vonatkozóan, ami mindenkinek "bejön".
Egyelőre a tegnap esti híradóban látott - a FELÜGYELET szigorú ellenőrzéséből kifolyólag megállapított hiányosságok folytán- kínai büfében eddig sem ettem, ezután ott már soha amíg élek nem is fogok. No de akkor hol? Hol, hát sehol! (Hülye vagyok, hát most állapítottam meg, hogy sehol semmit nem fogok enni, hiszen nem lesz rá fedezetem, hogyan, hitelből? Azért, hogy a háromszorosát fizessem vissza annak, amit kapok? ha kapok egyáltalán, mert az sem biztos)
Úgy hogy kedves András, most már teljes mértékben meggyőztél engem arról, hogy a légrugós forgószékemet is kidobom a francba, mert a légrugó már úgy sem fog működni jövőre.
Köszönöm szépen, hogy értékes véleményeddel itt jártál.
Szeretettel: Évi.
Ui.: A haditerv egy példányát - ha elkészültem vele mondjuk úgy saccolom, hogy 2o3o-ra, mert azért minden oldalról meg kell vizsgálni a dolgokat, nem csak úgy, hogy "gyere buci, hamm bekaplak" módjára - email.-ben továbbítom Neked jóváhagyásra.
Lehet, hogy a buci mellé küldök egy kis jófajta cellaleánykát (no most mi van, ha egyszer az a neve, hát ezt adta neki az anyukája, miért, nem tetszik?) kendermagos tyúkhúslevessel.
Persze, hogy tyúkhúslevessel, akkorra már megint bőség zavara lesz, ezt viszont érzem. Persze, hogy a jósnő mondta, jól gondolod,de én most már hiszek benne.
No nem is zavarlak tovább, mert készítem a tervet!
Szeretettel: Évi. |
- november 30 2011 13:54:29
Pussz: Tara |
- november 30 2011 17:01:28
Köszi szépen Tara kedves, hogy olvastál.
Puszi.Évi. |
- december 01 2011 16:47:02
Köszi szépen Vikikém, hogy itt jártál véleményeddel!
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
