|
 Vendég: 76
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
.jpg)
9. hét
A rengeteg szabadidőmben- amihez kényszerpihenő révén jutottam- könyveket, internetes oldalakat böngésztem a terhességről. Azt írják, a hormonális változások miatt érzelmileg instabil lesz a kismama./ Igen, ez nekem is feltűnt./ Nagyon egyedül érzi magát, partnerétől is többet vár el és ez gyakran vita forrása. A legjobb, ha ezekbe az érzéseibe beavatja a párját, így elkerülhetőek a konfliktusok. Mikor Csabi haza ért, az orra alá dugtam a könyvet.
- Mostanában én is elhanyagolva érzem magam- nyafogtam, mint egy kisgyerek.
- Jól van cicukám, tudod, hogy rengeteg a dolgom- felelte, s homlokomra nyomva egy puszit, máris rohant az emeletre számítógépet javítani.
Persze, persze, tudom én azt, hogy még haza is jut munka, de miért az én rovásomra?!
Hogy miért nem a Hufnágel Pistihez…
Végre megjöttek a gyerekek is. Lelkesen mutogattam nekik az interneten, hogy miként is néz ki egy kilenc hetes magzat. Ezen a héten már kialakulnak a kéz és a láb ujjai. Pont úgy, mint neked!
- Olyan, mint egy béka- vetette oda Zénó, miközben fél szemmel rásandított a monitorra, s tanulás ürügyén bevágtázott a szobájába.
- Cuki- mosolygott Blanka, majd hozzá tette - mondd anyám, holnap Szandival elmehetek a jégteraszra?
- Hát persze, ha mindent megtanultál- feleltem sóhajtva.
*
A héten több szülő is hívott telefonon. Komolyan aggódtak értem. Nincs értelme, hogy tovább halogassam a bejelentést. Péntek délutánra összehívattam a szülői értekezletet. Előtte azonban még bementem a gyerekek Halloween bulijára, hogy elmondjam nekik is a nagy titkot. Majd feldöntöttek örömükben, mikor megláttak. A „kisbabám lesz” hírre láttam, amint többen is gyanakodva szemlélik a pocakomat, arcukra felrajzolt kérdéssel: vajon hogy került „az” oda? Magamban mosolyogtam, hogy hajaj, szegény anyukák, ma még vár rátok egy jó kis beszélgetés!
Az osztály két szurkolótáborra oszlott: akik kislányt, és akik kisfiút szeretnének. A lány pártiak állnak nyerésre 20:10 arányban.
- De azért te fogsz minket tanítani, ugye?- hangzott el a kérdés a tejföl szőke Zsoltika szájából.
- Hát persze, őszi szünet után már itt leszek és ameddig a doktor bácsi engedi, veletek maradok. Harmadikban már nem én foglak titeket tanítani, de Juli néni itt lesz és helyettem is szeret majd benneteket – feleltem, látszólag könnyedén, megsimogatva Julist, a délutáni páromat.
Látva zavarukat, gyorsan kacsintós játékot kezdeményeztem, hogy ne maradjon idejük a szomorkodásra.
A szülőire frissen sütött süteményt vittünk, mint mindig, és Julival készítettünk meleg teát is.
A jó hírt vegyes érzelmekkel fogadták a szülők. Azt is mondhatnám, egyik szemük sírt, a másik nevetett. A jövőt illetően próbáltam őket megnyugtatni: Juli néni marad és Jutka néni, aki eddig a technikát tanította, lesz a párja, amit én személy szerint jó döntésnek tartok. Tudom, bíznak bennem, hát szívből remélem, hogy nem fognak csalódni.
*
Vasárnap családi összejövetel volt, Blanikám névnapja. Korán reggel felkeltem, megsütöttem az almás habos süteményt, a lekváros linzert, elkészítettem a tárkonyos ragulevest, megpucoltam majd felapróztam négy kiló burgonyát, feltettem főni, és már a négy kiló csirkemellet is kifiléztem és felszeltem, amikor éreztem, megkörnyékez a rosszullét. Bekeményedett a hasam, mint egy sziklatömb, émelyegtem, s nem tudtam kiegyenesedni. Csabi tüstént átvette az irányítást. Ágyba parancsolt, mozdulnom sem volt szabad, s ő folytatta tovább a munkálatokat. Zénó beállt a főszakács mellé kuktának. Nyakigláb alakja üde színfolt volt a kis konyhában. A fiam végezte a panírozást: a felvert tojásba fokhagymát nyomott, a húsokat kikloffolta, besózta, majd egyenként megforgatta a lisztben a tojásban és a zsemlemorzsában. Párom, a főszakács, kisütötte, hol világos, hol sötét barna színűre. Már a látványtól is jobban voltam, hiszen vizuálisan igazi gasztronómiai csemege volt. Mégis csak jó, hogy nem a Hufnágel Pistihez…
Blanka a főzés vége felé letolta pisze orrocskáját, hogy körülnézzen, de esze ágában sem volt segíteni.
- Én vagyok az ünnepelt- vetette oda magyarázatként, ami igaz is volt.
Este, amikor az utolsó vendég is elszállingózott, lekuporodott mellém a kanapéra, hozzám bújt, mint egy selymes kisnyuszi, s a fülembe súgta:
- Remélem fiú lesz.
20:11 még mindig a kislányok javára.
|
|
|
- november 29 2011 08:06:10
  |
- november 29 2011 11:23:58
Kedves Emese!
Örömmel olvastam ezt a részt is. Még szerencse hogy nem Hufnágel Pistihez....!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 30 2011 08:29:15
Kedves Emese!
Mikor befejeztem az olvasást, vettem észre, hogy majdnem elcsöppent az orrom, úgy belefeledkeztem az élvezkedésbe. Aztán elgondolkoztam, ha minden anyuka csak feleannyit foglalkozna a kis jövevénnyel, mint te, hát bizony nem volna annyi családprobléma. Olyan szépen fogalmazol, hogy motoszkál bennem a gyanú, nem magyar tanár a szakterületed? Köszönöm, hogy olvashattalak! Ja, - 20:12! Közelít a statisztikai adatokhoz! |
- november 30 2011 14:13:10
Aranyos volt ez a rész is. Jó olvasni, hogy a kis tanítványaid mennyire szeretnek. Jó helyre érkezik az a csöpp új élet.
Szeretettel olvastalak: Tara |
- november 30 2011 20:45:11
köszönöm,hogy olvastátok.. |
- december 03 2011 10:21:22
Jó kis történet, érzelmekkel. Az,hogy fiú vagy lány lesz,mindegy. Egy azonban nagyon lényeges,vagyis az,egészséges legyen! Bár az is igaz, én jobban lánypárti vagyok. A szerető család úgy érzékelem,már megvan.
Imi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
