|
 Vendég: 42
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
A tanítási idő hosszának problémája - régen , most és a jövőben
A szabad szombat - ezzel együtt a tanítás nélküli szombat - már csak akkor lépett életbe, amikor kevés időm volt a nyugdíjba vonulásig.
Manapság sok vitát vált ki, az üzletek szombati és különösen a vasárnapi nyitva tartása. Ezt a vitát mindenki ismeri és véleménye is van...ezek a vélemények megoszlanak...Régebben ezt senki sem firtatta: kell-e dolgozni szombaton.
- Mint családanya én is szívesen lemondtam volna a szombati tanításról, de mindig voltak óráim, amiket meg kellett tartani. A tanárok csak akkor kapták meg az óradíjat, ha megtartották az órát. Egyetemistaként mi erre tekintettel mindig beosztottuk - a tanár érdekében - hogy legalább három hallgató részt vegyen a görög órán /nagyon nehéz volt és a tanár szigorú/ - hogy Vissy tanár úr megkapja a pénzét.
Azt hiszem, nemes gesztus volt ez részünkről és bizonyos önfeláldozás, mert a jelen levőket egész órán faggatta, mintha teljes létszámba - tizenketten - ott lettünk volna.
- Bezzeg amikor a Főiskolán tanítottam, az első évben velem nem voltak ilyen együtt érzők a hallgatók. Természetesen érthető, hogy szombaton déli tizenkettőtől fél kettőig nem sok kedvük volt filozófiai előadást hallgatni..Sokan közülük vidékiek voltak, kollégiumban vagy albérletben laktak és nagyon várták, hogy haza utazhassanak minél előbb...Ezért egy karácsonyhoz közeli szombaton valaki beszólt nekem a csoportból:
- Menjünk haza!- hagyjuk ki az előadást.
- Nem tehetem, hisz fegyelmit kapok, és levonják a béremet is - válaszoltam.
Nem hatódtak meg, zümmögés kezdődött és nehéz volt dönteni, mit tegyek. Ilyen szituációkra nincs felkészítve a tanár egyetemista korában., - rögtönözni kell. Én is ezt tettem, ösztönös sugallatom szerint. Megkérdeztem tőlük:
- Ki javasolta ezt, álljon fel és vállalja!
Nem vállalta senki. Nagy csönd lett...
- Most kimegyek a tanári szobába, és aki bedobta ezt a javaslatot, jöjjön be és beszéljük meg - mondtam és eltávoztam a tanteremből.
Teltek a percek, majd halk kopogást hallottam és
- Szabad, tessék! - szavamra nyílt az ajtó és bejött a lány, aki bocsánatot kért és vállalta.
Visszamentem és azt javasoltam, aki menni akar, menjen el, de maradjanak legalább hárman, hogy az órát megtarthassam.Senki sem akart elmenni.
- Rendben van és köszönöm ezt a döntést, de aki hangosan javasolta, annak most el kell mennie..-
így döntöttem. Megtörtént, a lány elment ekkor. Az óra további része úgy zajlott le, mintha nem szombat dél lenne. A további szombatokon sem volt probléma, mindig a kellő létszámban megjelent annyi hallgató, hogy az óra megtartása nem jelentett gondot. Nem haragudtunk egymásra, hiszen ők is pedagógusnak készültek és megértették - végig gondolva nehéz helyzetemet - hogy rájuk is várnak hasonló problémák.
Ma már nincs tanítás szombatonként és ez így van jól, mert a diákok is elfáradnak, a tanár is...
Ez az emlék azért vetődött fel bennem, mert mostanában sokat hallunk arról, hogy az általános iskolákban egész napos oktatást terveznek. Vajon, sikerül-e fegyelmet tartani - ha nem is szombaton - a hét öt napján a tanárnak, és mikor fognak játszani, kikapcsolódni, pihenni a diákok? Kíváncsian várom az eredményt, de nem jósolok neki hosszú időt... |
|
|
- november 30 2011 07:55:18
Érdekes témát feszegetsz.....valahol egyet is értek veled.
Kevés az óraszám a tanítás megszakítva állandó szünetekkel(öszi téli tavaszi nyári)
Közben meg azt veszen észre hogy az ötödikes fiam messze elöbbre jár mint én lehettem..
Más lett a világ sok minden jót amit meg kellett volna tartani azt is az azstal alá söpörtünk. (sajnos az élet más területén is)
Szeretettel olvastalak Laci |
- november 30 2011 09:09:17
Na nem hiába! A jó pedagógusnak már ab ovo megvannak az ismeretei, nevelési elképzelései! Mert ez hivatás!!! Sajnos nem sokan értik ezt meg, és csak az oklevélért végzik el a főiskolát!
Ez a kis történet eszembe juttatot egy hasonló esetet, -hiába közeleg a karácsony. Évekkel ezelőtt karácsonyi, taizei Világtalálkozó volt Budapesten, és a résztvevőknek csak egy 2m-es szivacs - alváshoz-, és egy hátizsák volt az útiholmijuk. Nagyon sokan jöttek, igy szükség lett olyan önkéntesen jelentkező családokra, akik vállalták 1-2 zarándok pár napra történő befogadását. A mi kerületünkben nem jelentkezett senki. A papunk szomorúan megjegyezte: megismétlődik a bethlehemi eset, ahol befogadó hijján egy istállóban kellett megszületnie a kis Jézusnak! Ennek hatására másnap már sokan méltatlankodtak, mert a túljelentkezés miatt nem jutottak előjegyzéshez.
Szeretettel a sokat megélt pedagógusnak Andy  |
- november 30 2011 12:24:07
Kedves Mamuszka!
A történetből kiderül, hogy következetesen jártál el diákjaiddal szemben, s igazságosan döntöttél, amikor döntés előtt álltál.
Az egész napos oktatás bevezetéséhez talán csak annyit: valószínűleg azért a nap egy részében lesz lehetőségük a tanulóknak a játszásra és kikpacsolódásra is.
Talán így akarják az oktatói óraszámot növelni, hogy a fizetésük is biztosítva legyen!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 30 2011 14:46:58
Drága Mamuszka!
Teljes mértékben igazat adok Neked. Középiskolában mi is jártunk szombaton iskolába, fél kettőkor lett vége. De hiába laktam 20 km-re, csak fél 4-kor indult a vonat. Így másodiktól vonatoztam naponta. Nem normális, aki egész nap iskolában akarja tartani a gyerekeket. Olyan lesz már az iskola mint a hadsereg. Lesz majd egyenruha is? Hová tartunk?????
Szeretettel ölellek: Tara |
- november 30 2011 20:48:12
elvetélt ötlet,valóban...és a család?..és az egyéni igények?..igen, ez remek téma, jó, hogy olvastam.. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
