|
 Vendég: 69
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
Egy házaspár "szerelmetes" civakodása.
H.Gábor Erzsébet
Évforduló
- Ugyanezt kívánom neked is drágám - mondta meghatódva Kovácsné -, amikor férje átnyújtotta neki az ízléses csomagolású apró kis dobozkát.
- Juj! - sikkantott fel, amikor felnyitotta a doboztetőt -, de inkább a csalódás hangja volt ez, mint az örömé. Nem mintha nem lett volna csinos kis darab az óra, amit kapott, de titokban egy szép gyűrűt várt.
- Igazán megérdemelnék ennyit húsz év után - gondolta-, de ezt a világ kincséért ki nem mutatta volna, ismerve férje érzékenységét.
- Köszönöm - suttogta - és lágyan megcsókolta a férjét.
- Én is köszönöm - mondta Kovács - mindig is egy ilyen komoly órára vágytam. Igaz, hogy arab számosat szerettem volna - villant át agyán -, mert a rövidlátó szemeinek gondot okozott a római szám hajszálvékony vonala, de csalódását a világ kincséért ki nem mutatta volna, mert annál ezerszer tapintatosabb volt.
Az ünnepi hidegtál után a francia pezsgő kortyolgatása közben jól esett egy kicsit a múltat idézgetni.
- Emlékszel?- mosolyodott el Kovács-, amikor először találkoztunk, kibicsaklott a bokád, és én felsegítettelek. Megkérdeztem, hogy: - Szabad? - és te azt válaszoltad erre, hogy:
- Köszönöm uram, de ez nem utcabál, úgyhogy nem táncolok. Úgy röhögtünk, hogy melléd huppantam a földre.
- No, a röhögés, azért az túlzás, én csak mosolyogtam, és te röhögtél drágám!- mondta Kovácsné.
- Hát persze! - emelte fel a hangját Kovács-, én ott egyedül röhögtem, te meg azon mosolyogtál, hogy én, hogy röhögök, ez jó!
- Most meg mit háborogsz! - méltatlankodott Kovácsné-, mondd azt, hogy egyedül nem szoktál röhögni! Emlékszel, amikor Klárival találkoztunk a kalaposnál? Ott álltál a bolt előtt és egymagadban, és úgy röhögtél, hogy alig tudtad abbahagyni!
- Ja, drágám, én akkor nem a semmin röhögtem, hanem rajtatok! Ha láttad volna magatokat…ha…ha …ha, abban a szörnyű kalapban,…hát én azon röhögtem! - fogta a hasát Kovács.
- Na, azért meglehetne nézni, hogy kettőnk közül melyikünk a nevetségesebb!- hördült fel Kovácsné. - Látnád magadat a strandon, ahogy behúzott hassal, dülledt mellkassal végigvonulsz a napozó nők előtt, hát néha félek, hogy megfulladsz, amire az út végére érsz!
- Persze! Te azt szeretnéd, hogy görbén és hordóhassal járjak, úgy legalább nem vagy kitéve annak a veszélynek, hogy belém esik valaki! Mindig is féltékeny voltál, szíved szerint kalitkában tartanál, és csak akkor vennél elő, ha fel kéne csipegetni a morzsát a szőnyegről!
- Na, a féltékenységet csak hagyjuk!- fortyant fel Kovácsné. - Ki is akarta felpofozni a főnökömet, azon a céges bulin, amikor tiszteletből felkért táncolni?!
- Tiszteletbőőől!? Úristen, mi lenne, ha még nem is tisztelne! - ordított Kovács. - Ahogy ti tangóztatok, ahhoz képest a lambada egy apácatánc! Úgy rád tapadt az a szemét, mint egy ragtapasz!
- Na, te csak hallgass! - hisztizett Kovácsné. - Ez mind csak szöveg, hogy eltereld a figyelmemet arról, amit te csináltál! Talán én kérdeztem meg a titkárnő Manci mellbőségét?! Mintha téged vágott volna pofon érte! Úgy nézted a tőgyei minden rezdülését, hogy attól féltem, a szemeiden szétpattan a kontaktlencse!
- Persze! - pityorodott el Kovácsné -, tudom, hogy én a titkárnő Manci nyomába sem hetek, de azért nekem is jól esne, ha rám is úgy néznél néha, mint ahogyan őrá szoktál!
-…Így, jó lesz, drágám?- nézett rá olyan bárgyú képpel Kovács, hogy az asszonynak muszáj volt elmosolyodnia magát.
-…Jó! - mondta szepegve az asszony-, így nagyon jó. És érezte, hogy az ura megmarkolja még mindig kemény kis fenekét, senkiével össze nem téveszthető ismerős fogással, és ő hagyta, hogy gyengéd lambada mozdulatokkal, az magához szorítsa…
- Azért szép volt ez a húsz év - suttogta Kovácsné-, és arra gondolt, hogy jobb is, hogy órát kapott, hiszen minden ujján van már úgy is egy-egy gyűrű…
|
|
|
- november 30 2011 12:35:42
Kedves Zsike!
Ezt a történetedet én már régebben olvastam (másutt), de most is örömmel olvastam újra.
Hiszen minden jó, ha a vége jó, és ebben a történetben a kis házaspári civakodás után ismét helyreállt a béke!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 30 2011 15:15:28
Kedves Zsuzsi!
Igen, valóban olvashattad már, azért köszönöm szépen, hogy újra elolvastad.Egy kis hétköznapi történet, a "legjobb" családban is előfordul. Annál édesebb a kibékülés.
Szeretettel:Zsike |
- november 30 2011 15:24:52
Kedves Zsike!
Tudod mi jutott eszembe írásodról? Hogy volt Antal Imrének (szegénynek) az a jó kis műsora aminek nem ugrik be a címe, de írásod abban a műsorban be lehetett volna mutatni. Szívesen is láttam volna benne!
Szeretettel olvastalak: Tara |
- november 30 2011 15:34:26
Gondolom mire gondolsz, Drága Tarám! Talán a Szeszélyes évszakok? Na, mindegy, egy jó kis humuros műrosba való történet. Elég mindennapi szerintem!!!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt is elolvastad.Sok szeretettel:Zsike |
- november 30 2011 21:00:33
tündéri történetolyan kedvesen írtál róluk...a párbeszédekből pedig szépen kibontakozott számomra a jellemük, az életük...még olvastam volna tovább |
- november 30 2011 22:19:35
Kedves Emese!
Nagyon örülök,hogy tetszett.Köszönöm szépen a figyelmedet,és az olvasást.
Szeretettel:Zsike |
- december 01 2011 17:10:10
Köszönöm szépen kedves Viki, hogy elolvastad.Nagyon boldog vagyok, hogy tetszett.
Szeretettel fogadtalak:Zsike |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
