|
 Vendég: 90
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Fantasy történet
 V
H.Gábor Erzsébet
Reinkarnáció
(Fantasy)
Csodálatos verőfényes délelőtt volt. A hó, puha pihéivel belepte az utakat, a fák meredező csupasz ágait.
Apró testű galamb szállt az erkélyfára. Tétován forgatta csöppnyi fejét, mintha azt kérdezné:
- Vajon jó helyen járok? Tolla ezüstösen csillogott.
- Nagyapám! - villant át az agyamon-, éppen ilyen ezüstszürke haja volt… Furcsa asszociáció. Éppen ma tíz éve, hogy eltávozott közülünk.
Hirtelen, ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy csak egy pillanatra megérintsem a testét.
Óvatosan nyitottam ki az erkélyajtót, de a kisgalamb ijedten tovaröppent. Két-három kört tett még a látóhatáron belül, aztán eltűnt, elrepült az ezüstszínű felhők felé…
- Nagyapám! - gördült le egy könnycsepp az arcomon, és furcsa szívszorongató érzés kerített hatalmába.
Másnap, búzaszemeket szórtam az erkélykorlátra. Jött oda mindenféle madár, csak a kisgalamb nem. Egy hetet kellett várnom rá, aztán megjelent. Ott gubbasztott az összetéveszthetetlen ezüstszínű tollával. Most, óvatosabb voltam. Először, csak a függönyt húztam el, az ablakon keresztül szemléltük egymást. Centinként nyitottam ki az ajtót. tenyeremre tettem néhány szem búzaszemet. Kezemet előrenyújtva léptem ki az erkélyre. A kisgalamb nem mozdult. Óvatosan közeledtem felé. Amikor megbizonyosodott arról, hogy nem bántom, belecsippentett a tenyerembe. Egy búzaszem, kettő, három, és lassan mind elfogyott. Ujjammal megérintettem a fejét. Törékenynek látszott, védtelennek.
- Olyan vagy mint a Nagyapám volt – mondtam - szelíd, és jóságos.
Két civakodó veréb zavart meg bennünket. Hangos csiripelésük elijesztette az én jóságos kis galambomat…
Eltelt egy hónap is mire újra visszatért. Már szinte szenvedtem a hiányától. Éppen szellőztettem, amikor szárnycsapásokra lettem figyelmes. .A fejem fölött berepült a szobába. Óvatosan szállt, mintha tudatosan arra ügyelt volna, nehogy leverjen valamit. A dohányzó asztal szélén állapodott meg. A szoba hirtelen megtelt valami régi illatú fura melegséggel, gyermekkoromban éreztem ezt az illatot. Apró csőrében valamilyen fényes tárgyat szorongatott. Az erőtlen nap éppen a rejtélyes kis tárgyra bocsátotta egyetlen sugarát, és amikor az, találkozott a csöppnyi rubinttal, a szobát csodálatos színű vörös fény öntötte el. A bíborfényben megbabonázva álltam, és csak a kis csilingelő hangocska térített vissza a valóságba. Valami gördült az asztalon. Abban a pillanatban, a galamb a vállamra repült, és szárnyával olyan szelíden simított végig az arcomon, hogy beleborzongtam.
- Nagyapám! - néztem utána vágyakozva - és szememmel addig követtem, az ezüstszürke csillogást, amíg végleg el nem tűnt.
Remegve tértem vissza a szobába. Szemem, az asztalon lévő apró kis tárgyra tévedt. Az én rubintköves kis aranygyűrűm. A legkisebb ujjamra tudtam csak felhúzni. Kristálytisztán idéződött fel bennem a nap, amikor elveszítettem. A tízedik születésnapomra kaptam Nagyapámtól. A Tiszában lubickoltunk, amikor az úszás hevében lecsúszott az ujjamról.
- Majd veszek másikat - vigasztalt. Vett is, de az, sohasem lett olyan, mint az első, az a rubint már nem ragyogott olyan tisztán és őszintén, mint az a másik…
- Hol találtad meg? - kérdezte a férjem.
- Nagyapám hozta - mondtam sírással küszködve - ő találta meg nekem…
- Na ne bolondozz már, olyan vagy néha mint egy gyerek! - mondta- és jóízűen tovább kanalazta a gőzölgő húslevest…
|
|
|
- december 06 2011 16:42:41
Kedves Zsike!
Én már olvastam ezt a megható történetet. Látom hogy "fantasy" mégis olyan jó lenne hinni abban, hogy valóságos is lehet!
Nagyon tetszett most is!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 06 2011 19:32:11
Kedves Zsuzsi!
Köszönöm, hogy itt is elovastad ezt a kis fantasyt. Igen, amikor írtam, én is valóságosnak éltem meg, annyira vágytam szeretett nagyapám után.Lassan már gyógyul azért...
Szeretettel:Zsike |
- december 06 2011 21:26:44
Kedves Zsike!
Nagyon tetszik a történeted, kár, hogy "fantasy", mert lehetne igaz is.
Szeretettel gratulálok: Viola |
- december 06 2011 22:20:04
Kedves Viola!
Nagyon örülök, hogy Te is elolvastad ezt a kis történetemet, szívemből örülök, hogy tetszett.
Szeretettel:Zsike |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
