|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
Házi karamellával ízesített történet
A karamella íze.
Az Igenem szorgosan készül a karácsonyfa feldíszítéséhez. Most épen az „s” alakban meghajlított, fémakasztókkal bökdösi a szaloncukrok burkolatának a szúrásra legkisebb ellenállást tanúsító részét – több-kevesebb sikerrel. Legalább is ezt mutatják a földön heverő „s”- betűkből „j” betűre lefokozott drótszálak. Érzem, most elkel a segítség! Lassan kiveszek a zacskóból egy szaloncukrot, kibontom és elmajszolom, majd bólogatva és szakértően összehúzott szemekkel közlöm a jó hírt, nem kemény – azaz nem tavalyi- a cukor, folytathatja a munkát!
A szaloncukorral való ténykedés, minden évben visszaköszön. Felrémlik előttem a kép, amikor még udvaroltam az Igenemnek, és szemtanúja lehettem – a ma már elavult technikájúnak tekinthető- szaloncukor-készítési folyamatnak. Akkoriban nem a gurmanság vitte rá az embereket a saját gyártásra, hanem a legtöbbnek nem volt pénze, hogy a boltban vásárolja meg a fára való édességet. Az Igenem szegény családból származott, - nem érdekből házasodtam meg! - így házilag készítették a szaloncukrot. Az anyósom máig sem ismert módon készítette el az alapmasszát, melynek olyan égetett karamella íze volt, hogyha manapság álmomban visszagondolok erre az aromára, ijedten felülök az ágyamban, és hajnalig nem tudok elaludni. Ez a matéria aztán apró kockaformájú darabokra vágva, a komód tetejének felső – márványutánzatú- tetejére került, hogy itt kihűljön. A következő munkafázis keretében át lett szállítva az ebédlőasztalra, hogy készen álljon a végső munkafázisra, a csomagolásra. És itt lépett be a munkafolyamatba az Igenem.
Akkoriban még ismeretlen fogalom volt a tintasugaras nyomtató, - még a Verne regényekben se volt utalás, erre a ma már nélkülözhetetlen munkaeszközre. Kézi működtetésű írógép volt a divat, melynek billentyűit kellő erővel leütve, az ütés elől ijedtében a gépíró szalag mögé bújó géppapírra egy Times New Roman típusú betű került. A fenyegető csapásokat követően, ezek szavakká álltak össze, és így készült el egy iromány. Ha több példányra volt szükség, akkor indigólapot tettek szerencsétlen prímpéldány mögé, és egy igen vékony papírlapot. Ez a szendvics aztán igény szerint többrétegű is lehetett. Azonban ilyenkor olyan erősen kellett a billentyűt lenyomni, hogy a szendvicsnek, a háta mögött levő gumírozott henger fala olyan pofont adjon vissza, hogy az maradandó jelet, rendszerint betűformát hagyjon rajtuk.
Na, ezen a ponton térünk vissza a szaloncukor készítéshez. Ez a vékony papírlap más célra is igen jól fölhasználható volt. Az egészségügyi felhasználhatósága mellett, jól szolgálta a diákságot is, akik a műszaki rajzokat az ablakra, majd arra az ominózus lapot ragasztva, kitűnő másolatokat tudtak produkálni buzgómócsing tanulótársaiknak házifeladatáról. És nagyon jól lehetett bele szaloncukrot csomagolni. Az Igenem az A4-es nagyságú papírt 4 felé vágta, majd két szélét körömollóval kicakkolta, a közepére beletett egy kockácskát, erőteljes mozdulattal összetekerte először a papírt, majd erre az évközben fogyasztott cukorkákból visszamaradt és félrerakott sztaniolt és kész volt a szaloncukor, föl lehetett rakni a karácsonyfára.(Lásd a fényképet)
Azért annak a borzasztó ízű cukornak is van egy már soha vissza nem térő varázsa: az emlékezés, hogy huszonegynéhány éves, reményekkel teli, szerelmes fiatalember voltam akkoriban!
|
|
|
- december 10 2011 14:10:58
Kedves Andy!
Kedves visszaemlékezés ez a huszonegynéhány éves korodra, és az akkori karácsonyi díszítő elemek elkészítésének fortélyaira!
Ilyen szegényes volt nálunk is a Karácsony, bár emlékszem, hogy volt olcsó szaloncukor is a fán, abban az időben 22.- Ft-ba került egy doboz. Én szerettem a különböző gyümölcsízű cukorkákat.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 12 2011 06:59:04
Kedves András!
Arra ugyan nem emlékszem - mert még akkor nem éltem -, hogy milyen íze volt az anyósod által házilag készített karamellának, de ha olyan kellemetlen emléket hagyott hátra lelkedben - hogy éjjel felébredtél és nem tudtál visszaaludni, ha rá gondoltál - nem is bánom, hogy kimaradt az életemből.
A "j" betűre hasonlító fémdarabkákra viszont igen, nekünk is tele volt a szőnyeg tűzdelve ilyen formában és karácsony közeledtével. Miért, szép volt az, (ne mondd, hogy nem) annyira belefúródott, hogy porszívóval sem lehetett "kiszedni belőle", jó erős körömmel végig hasalva a szőnyegen, - kemény fizikai melcsi volt -jött egy két szőnyegdarab is vele, de ki lehetett tépni.
Segítőkészségedet értékelem, ahogy megállapítottad - segítve ezzel Igenednek - hogy ehető a szaloncukor, jó puha.
A Roman tipusú írógépre viszont már kristálytisztán emlékszem, hiszen rohadtul fájt a csuklóm délutánra - munka végére -mert az indigók segítségével lehetett ám igazán sokszorosítani. Ugyan már, hogy is lehetne összehasonlítani a tintasugaras nyomtatóval.
Ott ha elütöttél egy betűt, téphetted szerteszéjjel az összes indigót papirostól, átírólapostól együtt, és landoltathattad egyenesen megcélozva a kukába. Mert hiába volt - no nem rögtön, majd később - a korex javító, az csak az első példányon mutatott jól, az indigóson már pocsék volt, tehát megint csak kezdhetted elölről.
No de az biztos, hogy edzésnek kitűnő volt a mechanikus írógép.
Emlékszem a vékony átíró papír A4-es négyfelé vágott szeletkéire is, és a cakkozásra - mint kisgyerek nagyon imádtam, no nem csinálni, csak nézni és közben szájamba tömni a vanília, csokoládé és puncs ízesítésű,( több nem volt még akkor) szaloncukrokat.
Ugyanakkor emlékszem arra is, hogy diót festettünk ezüst színűre, no ezt már szerettem, jól össze lehetett vele kenni a kezemet meg a ruhámat, ez volt benne a legjobb rész.
No és természetesen a legeslegjobb, hogy még gyerek voltam - no még nem szerelmes mint Te, de egynéhány év múlva az is bekövetkezett. És tudod, hogy hol érdekelt már akkor engem a szaloncukor készítés?
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Köszönöm, hogy felidézhettem írásod által azokat a "régi szép időket". De annak örültem a legjobban - így visszakanyarodva az írógéphez - amikor a tenchnika új vívmányaként megkaptam az első elektromos írógépet. No az igen, alig értél a billentyűhöz, már villámsebesen ontotta a betűket, minden erőfeszítés nélkül.
Nem is fájt többé a csuklóm!
Szeretettel: Évi. |
- december 13 2011 08:59:39
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm, hogy itt voltál, hálából azt kívánom, legyen sok-sok gyümölcsízű, káros szinezőanyagot nem tartalmazó cukor a karácsonyfátok alatt, de nem árt, ha van néhány gyümölcsízű gyümölcs is! Ha másként nem is, aszalva!
Szeretettel Andy |
- december 13 2011 09:06:34
Kedves Éva!
Az ilyen hosszú hozzászólás nagy jutalom számomra! Pláne, ha sikerült 1-2 kellemes emléket fölidézni számodra. Most elgondolkoztattál. Meg kéne próbálni ilyen hosszú hozzászólást írni, majd ha kész, jöhet a történet hozzá!
Szeretettel Andy |
- december 13 2011 22:04:01
Kedves Zsuzsa!
Hát igen! Ez a sírva nevetés egyik formája. Írásodból aggódást véltem kihallani. Ne félj, mindenütt párna lesz szétszórva, |
- december 13 2011 22:31:37
[b]
folytatás:[/b] aztán majd leugrok, és valamelyik párnán jól pofáraesek. Ez mejd eszembe juttatja, hogy portékámmal rossz helyen házalok, a pontos cím az pár p.ü. följebb van. Bocsss! Sündisznó balra el! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
