|
 Vendég: 52
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egy örökbefogadott gyermek, boldog Karácsonya.
 M
H.Gábor Erzsébet
Palika
Judit és Pál már tíz éves házasok voltak. Be kellett látniuk, hogy hiába minden erőfeszítés, nem lehet közös gyermekük.
Sok idő kellett ahhoz, hogy a lehetőségeket és körülményeket mérlegelve végre rászánják magukat az örökbefogadásra.
De mi lesz, ha nem szereti meg őket a gyerek, vagy ha később megjelenik a szülő a szülői jogaival? Ezer és ezer „de” maradt még nyitva, ami egyáltalán nem könnyítette meg amúgy is nehéz döntésüket.
Rengeteg vívódás sok átvirrasztott éjszaka következett, de sokkal erősebb volt bennük a vágy, hogy szülők lehessenek, mint a holnaptól való félelem. Többször is ellátogattak a gyermekotthonba, de nem találták azt a négy-öt éves forma fiúcskát, akit elképzeltek maguknak.
Amikor Mária asszony üzent nekik, hogy újabb lakókat kapott az otthon, lázasan siettek megnézni a kis jövevényeket.
A gyerekek vidáman játszottak a tágas, barátságos teremben, csak egyetlen kisgyerek húzódott meg a sarokban, társaitól távol.
Olyan volt, mint egy magányos kis veréb, vékony nyakát vállai közé húzva kuporgott, mintha a puszta tekintetek elől is menekülni próbálna.
Judit óvatosan a gyerek mellé térdelt, mellette a férje, akit szintén magával ragadott a pillanat.
A kisfiú összeszorította a száját, és hatalmas fekete szemeivel Judit szép arcára meredt, majd bizalmatlan pillantást vetett a férfira.
Az asszony óvatosan megsimogatta a bozontos kis fejet, és megkérdezte:
- Mi a neved, kisfiú?
- Palika - mondta halkan a fiúcska.
- Palika? - ismételgette többször is az asszony - Tényleg Palikának hívnak?
- Igen, Palika - mondta most már elbizonytalanodva a gyerek.
- Tudod, mi a neve ennek a bácsinak itt? Ugyanaz, mint neked! Pali! Pali bácsi!
Az asszony erősen átölelte a kisfiút, és sokáig nem engedte el. Érezte, hogy a gyönge kis test, meg-megremeg ölelése alatt, de tudta, hogy a fiút ez a szeretet ugyanolyan jó érzéssel tölti el, mint őt.
Sokkal tovább tartott az örökbefogadás hivatalos része, mint ahogyan azt gondolták. Hosszú volt, és iszonyúan bürokratív.
Addig is, amikor csak tehették, minden szabadidejüket Palikával töltötték. Gyakran haza is vitték hétvégére, hogy szokja az új otthonát
A kisfiút csodálatosan berendezett gyerekszoba várta, és két olyan ember, akik szeretetükkel megpróbálták bearanyozni Palika életét. Sok idő és türelem kellett ahhoz, hogy a kisfiú feloldódjon, és végre hinni merjen a szeretetben, és biztonságban. Túl sok csalódásban volt már része. Többször is belekóstolt a családi életbe, de valamiért mindig visszakerült az intézetbe egy idő után.
A gyerek értelmes volt, fogékony és érdeklődő. Judit úgy érezte, hogy soha nem tudna belefáradni Palika állandó miértjeibe.
- Talán még hasonlít is egy kicsit Palira! -elfogódottan nézte őket, amint nagy igyekezettel próbálták összerakni az építőjátékot.
Rengeteg időt töltöttek együtt. Kirándultak, játszottak, rajzoltak, és néha már írtak is, mert Palikát rettenetesen izgatták a betűk. Lassan már a szavakkal is kezdett megbirkózni.
Igazi család lettek végre. Judit nem győzött hálálkodni a sorsnak, hogy ilyen boldogok.
A nyarat már együtt töltötték Pali szüleinél, egy kis faluban. Élményekkel telve, felfrissülve érkeztek haza.
- Emlékszel? - kérdezték egymástól, és újra meg újra átélték az első fáramászást, a kiscsikó születését, és nagyapa fapikuláját, amin összesen három lyuk volt csak, de szebben szólt az, mint bármilyen madárdal…
Fehér karácsonyra ébredtek. Mintha egész éjszaka láthatatlan angyalok szorgoskodtak volna azért, hogy reggelre puha hó takarjon el mindent. Palika ujjongva nézte a hulló hópihéket. Ebéd után sokáig aludt. Amikor felébredt, és megpillantotta a gyönyörű karácsonyfát és alatta a sok díszes csomagot, szíve nagyot dobbant.
- Megjött a Jézuska, jaj de jó, jaj de jó! - kiáltotta, és tapsolt örömében.
Pali meggyújtotta a halvány fényű gyertyákat. Meghatódva hallgatták a Csendes éjt, aztán átölelték és megcsókolták egymást. Judit és Pál csendes meghatottsággal nézték Kispali örömét amint ragyogó arccal bontogatta az ajándékokat. A gyerek úgy elmerült a játékban, hogy teljesen megfeledkezett a világról.
Judit, csak most vette észre a fa alatt a szépen összehajtogatott papírdarabot. Óvatosan lehajolt, és felvette a jó illatú ágak alól.
Lassan, vigyázva szétbontogatta, majd szívéhez szorította, és nyelte, csak nyelte forró könnyeit.
Pali átkarolta a vállát, és magához húzta az asszonyt. Lágyan megcsókolta a homlokát. Judit meg-megrázkódott még a zokogástól, de
vigyázott arra, hogy a kis papír el ne szakadjon.
- Nézd, ezt kaptuk Tőle! - nyújtotta oda férjének a gyűrött kis lapot.
Pali nagyot nyelt, az ő arcán is legördült egy rakoncátlan könnycsepp, amikor megpillantotta a kusza kis rajzot és alatta a kezdetleges írást.
A lapocskán három alak állt. Egy hosszú hajú, vékony, középen egy nevető kis gombóc, a gombóc mellett pedig egy magas szemüveges figura, és mindhárman fogták egymás kezét.
A szöveg, kicsit ákombákom betűkkel így szólt:
„ ANJUKÁM, ÉN, MEG AZ APUKÁM”
|
|
|
- december 17 2011 17:04:41
Kedves Zsike!
Nagyon szép, megható, életszagú történetet olvashattam Tőled.
Könnyeket csalt a szemembe.
Köszönöm az élményt. Gratulálok!
Szeretettel: Évi. |
- december 17 2011 17:13:45
Nagyon szép történet!
És micsoda körülményes az örökbefogadás, pedig milyen sok gyerek vár családra,állítólag most hoznak valami törvényt, hogy ezen könnyítsenek!Zsike gratulálok szépen megírtad!
Van egy ismerősöm aki két kislányt hozott ki és fogadott örökbe!
Puszi: Pircsi |
- december 17 2011 17:24:38
Kedves Zsike!
Nagyon örülök, hogy itt is olvashatom ezt megható történetet!
Most, így Karácsony előtt nagyon is aktuális ez a téma!
Szívesen olvastam!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- december 17 2011 19:06:43
Kedves Évike!
Kedves Pircsi!
Kedves Zsuzsi!
Boldog vagyok, hogy megoszthattam Veletek ezt a szép történetet.
Köszönöm szépen, hogy elolvastátok.
Szeretettel:Zsike |
- december 18 2011 19:05:08
Kedves Zsike! Nagyon szép megható történetedet szeretettel olvastam, emlékképeket csaltál elő vele.
Szeretettel:Gizi |
- december 18 2011 19:16:50
Kedves Gizike!
Szívemből köszönöm Neked is, hogy elolvastad ezt a kis történetet.
Örülök, hogy hatással volt Rád.
Szeretettel:Zsike |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
