|
 Vendég: 104
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Soha nem kedveltem az olyan embereket, akik bort ittak és vizet prédikáltak.
Gy
Történetem valós, a seregben töltött időszakomról.
Minden névnapot, születésnapot megtartottunk a kollégákkal, katonatársakkal. Sőt minden évet méltóképpen, vidáman búcsúztattunk így karácsony előtti napokban, mert a két ünnep között nem dolgoztunk. De gondolom így volt ez a civil életben is.
Emlékszem két olyan kollégám volt, egy polgári alkalmazott csajszi, meg egy hívatásos katona aki teljesen absztinens volt.(Valameddig, de ez csak később derült ki.)
Ágika mindig megjátszotta az agyát, ha valamilyen apropóból "összeröffenés" volt az alakulatnál. Tiszteletben tartottuk szokását, nem erőltettük rá soha sem az akaratunkat. Ha nem fogyaszt alkoholt, ám legyen, neki mindig behűtöttük az üdítőt.
Nem is volt ezzel semmi baj addig, amíg lesújtó véleményét az italozókról nem hangoztatta.
- Ti nem tudtok elképzelni egy "összeröffenést" soha sem pia nélkül? - kérdezte megvető arckifejezéssel kollégáit.
- Ágikám, Neked nem muszály innod, senki nem tartja a tarkódhoz a pisztolyát, hogy már pedig zúdítsd le a vodkát. - mondtuk neki és ráhagytuk, elfogadtuk ilyennek, amilyen.
Egyszer aztán több időre megbetegedett, többször is meglátogattuk, mert kollégánk volt és valahol mégis csak szerettük.
Felszerelkeztünk, málhazsák, mert a gyümölcsöket amit vittünk neki, csak abban fért el. Családi házban lakott, gyönyörű környezetben, a házuk mögötti nagy területen gyümölcsfák, szőlő, csodálatos veteményeskert.
Nem tudta, hogy megyünk, meg akartuk lepni.
Mit ne mondjak, sikerült, de azt hiszem, hogy mi lepődtünk meg a legjobban.
A férje nem volt odahaza, így kénytelen volt ő ajtót nyitni nekünk. És akkor jött a döbbenet.
Ágikánk olyan illuminált állapotban volt, hogy alig tudott megszólalni, vörös volt az orcája mint a rák, alig tudott megállni a lábán.
- Ja, Ti vagytok, ó te jó ég, én meg itt vagyok betegen, látjátok, alig bírok vánszorogni- (na ja, hát ez a csajszi hülyére vesz bennünket, gondoltuk, hiszen tök részeg, leheletéből áradt a cefre szag, no nem az aznapos, hanem több napos) most jól megleptetek, hukk! - csuklott egy nagyot.
Nem tudtuk eldönteni a kollégákkal, hogy menjünk, vagy maradjunk, hiszen úgy láttuk hogy két normális mondatot nem tudunk vele értelmesen beszélgetni. Szerencsére közben haza érkezett a férje, aki rögtön levágta a helyzetet, és hellyel kínált bennünket.
- Örülök, hogy itt vagytok, mivel kínálhatlak meg benneteket? Van nagyon finom házi készítésű szilva pálinka, fehér-és vörösbor, hiszen látjátok beérett a termés.- mondta kedvesen a férj.
- Köszönjük szépen, elfogadjuk, és ne haragudjatok, hogy meglepetésszerűen érkeztünk.- mondtuk kissé kényelmetlenül érezve magunkat.
A férj (Ádám) nem tudta mire vélni, hogy ennyire kényelmetlenül érezzük magunkat, hiszen nem ilyennek ismert bennünket.
Közben Ágikánk is előkerült a fürdőszobából, kicsit összeszedte magát, rágógumit nyomott az orcájába, gondolván, így majd nem látjuk és nem érezzük, hogy beton részeg.
- Nos, akkor egészségünkre!- mondta Ádám, természetesen Ágikának is töltve a szilvapálinkából.
Ágika hiába próbált inteni a szemével férjének, hogy ő nem kér, hiszen absztinens. (Ugyan már, Ágika, azt hiszed, hogy a rágógumi mindent eltakar? Most már kezdtük szánni, hogy ennyire hülyének néz bennünket)
- Aj Ádám, hát tudod, hogy én soha nem iszom alkoholt! - mondta férjének Ágika.
Ádám most döbbent meg igazán, és leesett végre a tantusz, hogy nem lett volna szabad elárulni, hogy neje igen csak szeretett a pohár fenekére nézni, igazi zugivó volt, de most már késő.
- Ugyan már Ágika, ne zavartasd magad, a gyógyszert már nem kell szedned, úgy látjuk "jobban vagy", meggyógyultál, nyugodtan leküldhetsz egy felest.- mondtuk neki mosolyogva.
- Tényleg, úgy látjátok, hogy meggyógyultam?
Akkor jöhet akár a demizson is. - mondta Ágika most már velünk együtt nevetve.
- Most már úgyis mindegy, láttatok ilyen állapotban is, és ne haragudjatok, hogy megtévesztettelek benneteket, de elárulom, hogy munkahelyen azért nem iszom, mert nem tudom, hogy hol a határ, ugye ezt megértitek.
(Persze, hogy megértettük, hiszen ha már nem volt önkontroll, tényleg jobb is volt, ha társaságban nem ivott.)
A másik álszent katonatársunk pedig annyira rászokott az italra, hogy tartalék állományba kellett helyezni alkoholizmusa miatt. Pedig ő is azt mondta "összeröffenéseink" alkalmával, hogy még azokat az embereket is utálja akik isznak (hát persze, hogy utálja, amikor ő vedelni szokott, nagy különbség)
No ezért nem kedvelem, kedveltem soha az álszent, vizet prédikáló borivó embereket.
Kellemes karácsonyi ünnepet kívánok Mindenkinek, az absztinenseknek, az ivóknak és a vedelőknek!
|
|
|
- december 20 2011 09:26:00
Kedves Évi!
Jó témát választottál, és talán elég időszerű is ez így, a karácsonyik ünnepek és a szilveszterezés előtti időszakban!
Most eszembe juttattad egyik volt nemzeti bankos kollegámat (Isten nyugosztalja!), aki egyben párttitkárunk is volt!
Azért fontos számomra az Ő személye (is), mivel Ő mondta nekem egyedül, amikor fiatalon odakerültem, hogy tegezzem Őt, mert Ő sem szereti idősebb létére a fiatalokat magázni. Így hát tegeződtünk, a többi férfikollegát meg magáztam.
Elhatalmasodott felette az alkoholizmusa, és ezt csak úgy tudta megállítani, hogy utána egy összejövetelünkön sem ivott még egy korty szeszesitalt sem, és szerencsére le tudott szokni róla. Erős akarata volt!
De az erős akarat akkor mutatkozik meg általában mindenkiben, amikor meg tudja állni, hogy egy-két pohárka bor, vagy egy pohárka szeszesital után már ne igyon többet.
Én például ha szeszesitalt fogyasztottam, nem esett jól és egy idő után a kedvem is elhagyott. Szerencsére nem követtem az apám példáját!
Talán köszönhetem ezt annak is, hogy a gyomrom nem bírja a szeszt. Így csak szagolgatom néha a pálinkát, de ha megiszok egy kortyot, rosszullét fog el.
Talán enélkül is kellemesen átvészelem az ünnepeket.
Aki pedig bírja, az fogyassza, mértékkel és egészséggel!
Köszönöm, hogy erről is írtál!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 20 2011 10:37:52
Kedves Zsuzsika!
Nekem az első élményem az alkoholizmussal kapcsolatosan a nyolcvanas évek közepén (Miskolcon) a katonai szállítási igazgatóságon ért, egy tartalékos katonával kapcsolatban.
Minden évben egy-két alkalommal behívásra került hozzánk a tarlékos állományból 2-3 fő kiképzésre, több hétre.
E három fő között volt az egyik katona - olyan ötven év körüli -
aki az összes szimptómát produkálta, ami arra utalt, hogy alkoholista. Csak én akkor még ezt nem ismertem (kb. 23 éves voltam) a parancsnokom szigorúan megtiltotta nekik munkaidőben az italozást.
Év végi buli alkalmával a tartalékosokat is megkínálta a pk. egy kupica vodkával.
Ez az ominózus személy nem szabadkozott, ő is felemelte poharát, hogy koccintson velünk. Azt hittem a döbbenettől elájulok, amikor felemelte a poharat és annyira remegett a keze, hogy nem tudta meginni az italát. Átöntötte egy nagyobb pohárba és két kézzel kellett megfognia a poharat és úgy tudta meginni. Gyorsan kért még egy másik féldecit, azt is gyorsan "leküldte", a harmadiknál pedig már nem remegett a keze.
Látta a parancsnokom a döbbenetet az arcomon, mert én azt hittem, hogy rosszul van, azért remeg a keze.(No persze, hogy rosszul volt, hiszen munkahelyen nem ihatott, de reggel otthon bevette a kezdő adagot, napközben is ki-kijárkált, mondván megy a közértbe kaját venni. Gondolom pótolta a szintet.
De délutánra már nem volt utánpótlás.
Akkor mondta a parancsnokom, hogy "csillagom, ne aggódj, rosszul van ő a frászt, alkoholista, azért nem bírja megfogni a poharat".
A másik ilyen élményem Veszprémben volt, a szovjet katonák mindig átjöttek hozzánk óév búcsúztatóra, de ők hozták a saját italukat a 96 %-os alkoholt meg a colát, ők abba öntötték a szeszt, de mi nem kértünk belőle, azt csak ők tudták meginni.
Nagyon szépen köszönöm, hogy véleményeztél, és közre adtad tapasztalataidat.
Szeretettel: Évi. |
- december 20 2011 10:48:13
Barátnőm!
Remekül szórakoztam a prózádon!
Jó is annak aki ihat egy pár cseppet, sajnos én már 10 éve nem ihatok, amióta agyi infarktusom volt!
Míg dolgoztam, a bulikon mértékkel, a jókedv határáig azért eliszogattam a kollégákkal és a kolléganőkkel!
Most meg annyi borunk van, hogy fürödhetnék benne, mindenki dícséri, bele gebedek, annyit dolgozom a szöllőben és még meg sem kóstoltam sem a vöröset, sem a fehéret!
Pedig a halászlére, meg a jó kajákra jó lenne az ásványvíz helyett!
Gratulálok, puszillak: Pircsi
Boldog Ünnepeket Nektek is! |
- december 20 2011 11:24:25
Kedves Barátnőm!
Az azért baj, ha nem ihatsz egy kortyot sem, mert én úgy gondolom, hogy egy kis "hangulatjavító" néha nem árt , no persze, hogy mértékkel, (mérték a vödör, tartózkodás az asztal alatt ) de biztos, hogy nem karmolnám össze magam ha soha többé nem ihatnék. Egyébként a borokat nem szeretem, inkább az édes likőröket, vagy még egy kis vodkát, de hát mindegyik plusz energia, ezért csak módjával.
Köszönöm szépen, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
