|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Közeleg az egyik legszebb ünnep a karácsony. Kívánom, hogy mindenki szeretetben, békében töltse együtt a szeretteivel. Történetemnek valós alapja is van. Gondoljunk azokra is, akik valamilyen oknál fogva, magányosan, szomorúan töltik az ünnepet. Segítsünk, ha van rá mód. Egy kedves szó, egy mosoly, néha többet ér mindennél. Az év minden napján szükség lenne rá...
BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK A NAPKORONG MINDEN TAGJÁNAK!
Szeretettel: Szofi
Gy.
Brumi Mackó a legszebb ajándék
Beköszöntött a tél. Hideg szél fújt, a táj fehér ruhába öltözött. Lassan lépkedtem, ropogott a fagyos levél a lábam alatt. A patak parton, bokrok, örökzöldek. A vastag dér, csillámport festett a tűlevelekre. Feketerigók fáztak, menedéket kerestek a sűrűre nőtt ágak alatt. A fák koronája olyan, mint egy hatalmas fehér csipketerítő. Varázslatos látványt nyújtott.
Hajléktalan szálló mellett vezetett az utam, mint minden reggel. A kerítés mögött ismerős arcok. Szinte naponta láttam őket. Van, aki munkába igyekezett, a többség céltalanul ténfergett. Egyik cigarettáról a másikra gyújtott.
Beszélgettek.
A hangfoszlányokat, akarva-akaratlanul is hallottam. Kérdések, vágyak, álmok sora. Segélykérések, vajon meghallja valaki? A többiektől távol megpillantottam egy ősz hajú bácsit. Félrehúzódott, kopott kabátban fázósan dörzsölte, kesztyűbe bújtatott ujjait. Közelebb mentem hozzá.
- Segíthetek, mi a baj? – kérdeztem.
- Aranyoskám, rajtam már senki nem tud segíteni, - halkan suttogva mondta, majd lehajtotta a fejét - Miért ez a sors jutott nekem? Vajon meddig bírok így élni? Elhagytak, akiket szerettem. Sokat gondolkodtam mit hibáztam el, mit csináltam rosszul? - gondolataiba mélyedt. - Semmi nem úgy alakult, ahogy én szerettem volna. Feleségem már meghalt régen. Beteg lettem, elküldtek a munkahelyemről. Sodródtam lefelé a mélybe, nem volt megállás. Mindent jóvá tennék, ha erőm engedné. Megpróbálom, talán sikerül. – egy könnycsepp csillant a szemében. Folytatta. - Közeleg a karácsony a szeretet ünnepe. Itt a városban lakik a lányom, és a kicsi unokám. Régen láttam őket. Szeretnék ajándékot venni, de újat nem tudok. Összegyűjtöttem a rávalót. Körülnéztem a közeli boltokban. Szebbnél szebb játékok sorakoztak a polcokon. Megláttam egy aranyos játék mackót, levettem, de vissza is tettem. Az ára, nagyon sok volt nekem. - mondta szomorúan és elcsuklott a hangja.
Elgondolkoztam, mit tegyek. Elhatároztam, hogy segíteni fogok.
- Tudok egy boltot, itt a közelben. Jöjjön velem! – kézen fogtam és elindultunk.
A meglepetéstől szólni sem tudott. Tekintete hálát sugárzott felém. Izgultam, hogy valóra tudjam váltani az álmát. Az utca végén volt a bolt. Jártam már ott többször is. Használt és új árukat kínáltak a vásárlóknak. Reméltem, hogy sikerrel járunk.
Megérkeztünk. Beléptünk az ünnepi díszbe öltöztetett ajtón. Körülnéztünk. A fogason felakasztva ruhák sorakoztak. A játékok ömlesztve, a földön dobozokban. Kisautók, babák, plüss állatok Megpillantottam a keresett barna mackót. A bácsi is észrevette, odasietett. Kezébe fogta, nézegette. Elmosolyodott, láttam, hogy boldog. Izgatott lett. Kereste az árcédulát. Szóltam, hogy adja oda az eladónak.
- Leméri és már tudni is fogjuk, mennyibe kerül. - Félve nyújtotta át.
- Ötszáz forint, - közölte az eladó az összeget.
Kabátja zsebéből elővett egy kis zacskót. Kifizette, majd átvette remegő kézzel a barna bundás plüssmacit. Szorította magához. Felém fordult, megölelt.
- Köszönöm szépen. Az életem egyik legszebb napja. Tőlem is lesz ajándék a karácsonyfa alatt. – rebegte meghatódva.
- Nagyon szívesen, örülök, hogy segíthettem.
Majd elköszöntünk egymástól és mosollyal az arcomon, néztem a karácsonyi forgatagot. Körülöttem sietős emberek. Gondolataimba mélyedve lassan lépkedtem. Vajon eszükbe jut-e, hogy mennyien töltik szomorúan, magányosan a szeretet ünnepét. Szívemet melegség járta át, mert önzetlenül segíteni tudtam valakinek. A bácsi tekintetét, könnyektől elhomályosult szemét sosem fogom elfelejteni. Szinte látom, ahogy a feldíszített fa alatt kacagva, boldogan játszik a kicsi unokájával és Brumi mackóval. |
|
|
- december 21 2011 09:15:04
Kedves Szofi!
Nagyon szép, megható emberi történetet hoztál. Az, hogy miért volt hajléktalan az ősz öreg bácsika és miért kellett hajléktalan szállón meghúznia magát - amikor volt lánya és unokája - az egy másik kérdés, amire a választ csak ő tudhatta.
De mindazonáltal EMBERSÉGBŐL vizsgázott az idős bácsi, hiszen ilyen körülmények között élve is szeretteire gondolt, akik ki tudja, hogy miért fordultak el tőle.
Szeretettel olvastalak és nagyon tetszett a történeted.
Szeretettel: Évi. |
- december 21 2011 09:40:34
Kedves Szofi!
Ezt a töténetet én már biztosan olvastam másutt is. Most is örültem, hogy a Karácsony előtti napokban, amikor sokan szeretteiknek válogatnak ajándékot, ismét olvashatom!
Vannak nagy szegénységben, s magányosan élő idős emberek, akik magukat nem sajnáltatva próbálnak valami csekélységet mégis adni az unokáiknak.
A szeretet és az önzetlenség tanújele. Az öregembernek segítséget adó részéről is!!!
Örülök, hogy olvashattam!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- december 21 2011 11:22:41
Kedves Marcsi!
Szívszorítóan szép, megható történet. Sajnos egyre több a hajléktalan és földönfutó, ezt hozták az évek...
Szép lelked van. Kívánok neked nagyon boldog karácsonyt! Szeretettel: Bea |
- december 21 2011 21:04:37
Kedves Gyöngy, Évi, Zsuzsanna és Bea!
Köszönöm szépen, hogy olvastátok az írásom. Köszönöm a kedves szavakat.
Szeretettel: Szofi |
- december 26 2011 22:11:22
Köszönöm szépen, hogy ilyen sokan olvastátok az írásom.
Ölellek bennetek és szeretetem küldöm felétek:
Boldog Karácsonyt, Boldog Újévet kívánok! Szofi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 29. szerda,
Nárcisz napja van.
Holnap Alfonz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
