|
 Vendég: 104
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Az én tízezresem
Nem rég volt a névnapom.
Köszöntött aki köszöntött, fogadtam a jókívánságokat, hazavittem a virágokat.
Aztán jött a család az illatos jácinttal, a Merci csokival r11; a galádok - , édesapám is felköszöntött telefonon, anyukáék sem maradtak le a köszöntõk sorából a mindig gyönyörû csokorral, és a borítékba tett tízezressel.
- Ezt költsd magadra ! r11; Szólt a felszólító mondat.
Az idén szentül fogadtam, hogy ha ilyen helyzetbe kerülök, akkor tényleg MAGAMRA költöm, mert már nincs kifogás, hogy, de jó, akkor megvan a kõmûves napidíja, vagy, akkor végre meg tudjuk venni azt a cipõs szekrényt az elõszobába, esetleg, jobbkor nem is jöhetett volna, mert a gyereknek épp tavaszi cipõt kell venni.
A házunk felépült, a konyhabútorra is került 5 év után, az autórészlet is elfogyott a múlt hónapban, a fiúknak szerintem meg van minden, ami kellhet, a villanyszámla feladóvevénye a tárcámba hever.
Tehát kitörõ örömmel nyugtáztam, hogy az idén r11; 15 év után r11; tényleg én jövök.
A kezdõ lökethez a pénz a borítékban lapul, a boríték a táskámban, az elköltéséhez az ötletek a fejemben.
Rögtön másnap el is határoztam, hogy akkor most tényleg bemegyek egy butikba és veszek magamnak egy nadrágot.
Eljött a délután, lejárt a munkaidõm, szépen sütött a nap, pont vásárolgatásra való idõ volt.
Miután kiléptem az irodám ajtaján, beleszippantottam az ibolya illatú fuvallatba és megtettem az elsõ 5 métert, megszólalt a telefonom.
Elsõszülöttem volt, hogy nagy baj van. Lizának r11; a basset houndunk r11; kullancs van a fülébe és véleménye szerint már rettentõ nagyra ette magát az élõsködõ, de ne aggódjak mert õ már tudja is a megoldást. Felhívta a haverját, megnézte a neten, beszélt a kisállat-kereskedõs ismerõsünkkel, hogy miután ha kioperáltuk az rizétr1;, és azt akarjuk, hogy ne menjen bele több, venni kell egy kullancsriasztó ampullát, amit ha a kutya tarkójára cseppentgetünk 3 hónapig tuti a védettség.
Miután szóhoz jutottam, feltettem a kérdést r11; amire már tudtam a választ :
r11; Miért hívtál, ha Te már mindent elintéztél ?
Be kellett mennem hazafele menet a boltba ampulláért !
Nem igazán így képzeltem el a délután kezdetét, de üsse kavics, az állateledel boltba tértem be elõbb. Mivel más pénz nem volt nálam, gondoltam az a pár száz forint, amibe az rizér1; riasztó kerül, nem látja kárát a saját pénzem, meg a kutyánkat is kedvelemr30;
Kedveltem !! Addig a pillanatig amíg az eladó be nem ütötte a riasztó árát, kerek 3.700.- forintot. Na, gondoltam, ugrott a nadrágom egyik szára, de mivel hál r17; Isten két lábbal áldott meg a sors, átértékeltem a vásárlási szándékaimat, tehát veszek magamnak egy frankó tavaszi kardigánt.
Betértem a kardigánokat is áruló boltba és igazi lendülettel vettem bele magam az árukészletbe, nem csak úgy ímmel-ámmal, mint mikor üres pénztárcával csak nézelõdöm, hanem a vásárlási szándék tiszta tudatával.
Kardigánok után kutatva vettem észre, hogy nagy tavaszi leárazásba futottam bele ( de jó, akkor kettõt veszek !! ) .
A helyzetnek egy pikantériája volt csak, hogy férfi részleget érintette az árzuhanás.
Ha már itt vagyok, gondoltam, besandítok, a kardimat, meg úgy sem viszi el addig senki, nekem otthon úgy is három pasim van és itt a József nap is.
Volt ing, pulóver, nadrág, olyan sapka amit a kisebbik típusú gyermekem már régen akart, meg persze azok ellenállhatatlan boxerek, amibõl soha sem elég.
Hát én vásároltam. Inget, pulóvert, sapkát, boxert.
Mennyi mindent vettem hatezer forintért !!
Elégedett boldogsággal léptem ki az üzlet ajtaján : hogy fognak a fiúk örülni !
Hazafele menet, még beugrottam a kis boltba, vettem Ákosnak a kedvenc tejberizsébõl, Tamás fiamnak vaníliás krémtúrót, páromnak egy doboz sört, körülbelül pont ennyi pénz maradt még a borítékban.
Hazaértem.
Mire nyitottam az ajtót, már várt a családom, láttak az ablakból.
Párom rögtön látta a csomagokat, huncut mosoly villant át az arcán.
- Na végre ! Látom voltál venni magadnak valamit !
- Voltam.
- Muti !
És mutattam. Elõször az inget, majd a pulcsit, a boxereket, végül Ákosnak a sapkát.
Gyorsan hozzátettem, hogy nem volt drága, sõt nagyon olcsó volt, 70 %-os leárazás és ezt nem lehetett otthagyni.
Mindenki örült. Én is.
Csak a párom tekintetét kerültem, nem akartam elrontani a saját örömöm.
Szép sorba mindenkit megnéztem az új szerzeményekben, gusztáltam õket elégedetten.
Lementünk rmegoperáltukr1; Lizát is, cseppentettünk a tarkójára, Tamás fiam is nyugodtan alszik ma éjjel, a kutyája védett az rizékr1; ellen.
Vacsi, fürdés, alvás.
Aznap nagyon jól aludtam. Boldog voltam.
Magamra költöttem a tízezer forintomat. A lelkemre.
Ez talán túl szirupos befejezés lenne, ha most gyorsan nem tenném hozzá, hogy másnap gyorsan elmentem a kardigános boltba és megvettem razt a kardigánt r mert az apukámtól kaptam névnapomra ötezer forintotr30;
|
|
|
- március 10 2008 14:05:21
Kedves Ildikó!
Ahogy végigolvastam írásodat, mintha magamat láttam volna!
Ha van egy kis pluszpénzünk, akkor gondolunkugyan magunkra, de mégis másra kötljük el a végén!
Ilyenek vagyunk mi, asszonyok! Csak az a baj, hogy családunk többi tagja nem így gondolkodik hasonló esetben!
Nagyon tetszett az írásod!
Üdvözöllek: Torma Zsuzsanna
 |
- március 10 2008 14:54:39
[b]Drága Madi... a Te szíved és lelked határtalan...minden írásodból az a végtelen szeretet és jóság árad...ami a mai világban egyre nehezebben fellelhetõ...az önzõségnek ... még hangyányi csírája sem ismert számodra...
...emberi értékeid egy ilyen életképbõl is maximálisan leszûrhetõ...és ahogy látod és kezeled ezeket a számodra egyértelmû helyzeteket...az valami csúcs...
...számomra is ismerõs az az érzés...ami abból nõ ki,hogy boldoggá teszünk másokat...mert az egyben a magunk boldogsága is...
...a Rád jellemzõ lazasággal - humorérzékkel minden írásod - összetéveszthetetlenül - nagy-nagy csemege számomra...és még azt is észreveszem,hogy a sorok között finom arányban ...különleges érzékkel elhelyezed az élet nehezebb - hétköznapibb problémáit is...de szerencsés alkatod révén...nem erre helyezed a hangsúlyt...és nem "agyilag" megnyomorodva- sopánkodva kerülök ki ezekbõl az írásokból...hanem az élet értékes...igazán értékes oldalait látom meg.. benne,mintahogy Benned / is /...te valóban Óriás vagy a szememben...mostmár végérvényesen...
köszönöm,hogy valód egy szeletkéjét újra megismerhettem... nagy-nagy szeretettel ölellek szí....és maradj ilyen...boldogabb lehetsz ezáltal!!![/b] |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
