|
Vendég: 74
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
V
Ahogy visszagondolok...
Ahogy visszagondolok életem 2O.44O napjára, amióta élek (megmondom a frankót, nem volt könnyű kiszámolni, mert matekból (sem) voltam soha a helyzet magaslatán, de elárulom, hogy most ment el a matek korrepetítor, hát persze, muszály volt néhány órát "vennem", mert nem állapot, hogy nem tudok számolni, főleg ebben a nehéz gazdasági helyzetben ami ebben az évben (is) vár rám (ránk) szinte minden nap velem volt a remény.
Csak nem volt ennyire nyilvánvaló, mert észrevétlenül surrant be mindig a tudatomba. De mivel a tudatom egy kicsit már meg van tépázva, egy kis zizi is került a szürkeállományomba, (persze, hiszen ezért kellett a pszichiáter, nem, majd azt gondoltad, hogy azért mentem hozzá, hogy kikezdjek vele, no nem, az nem az én stílusom, nem mintha nem jött volna be nekem, helyes pasi volt, de akkor sem, ugyan már, tegye meg ő az első lépést, hiszen ő a férfi, no meg is tette, mert javult az állapotom pszichikailag) így az történt ma hajnalban, hogy kopogtatott az ajtómon, mit kopogtatott, dübörgött, mint hajdanán a gazdaság, a fene sem emlékszik már rá, hogy mikor volt az.
No de nem is ez a lényeg, itt van, leül velem szembe a kanapéra Ő a REMÉNY.
- Hadd nézzelek, milyen állapotban vagy? - mondja mosolyogva, gyönyörű szép kék szeme van, hosszú szőke haja loknikba rendezve omlik
vállaira. (Komolyan mondom, ha fiú lennék és vagy 25 évvel fiatalabb, totál belezúgnék, olyan szép).
Kissé zavarba is vagyok, mert hiszen ha ő a remény és mindenkihez eljut minden nap - már pedig eljut, hiszen ez a feladata - mert én úgy gondolom, hogy a Föld nevű bolygó minden egyes embere kortól, nemtől függetlenül szerelmes lenne belé, tuti, hogy tovább akar élni az ember tök mindegy milyenek a körülmények.
- Köszönöm szépen kedvesem, én jól vagyok egy kis segítséggel (tudja, hogy a pszicho-doki segített, nem kell részleteznek neki) de az igazi segítség Te vagy. Tudom, hogy tudod, hiszen azért vagy itt. - mondom neki most már igazán jó hangulatban, mert nagyon tetszik nekem ez a szépség (no félreértések elkerülése végett, nem lettem MÁS, bár ma már ez nem tabu, engem nem is érdekel addig, amíg nem teszik kötelezővé rendszabályokba foglalva) szinte szikrázik körülötte a levegő.
- Most gondolj bele, józan paraszti ésszel. Milyen volt a tavalyi év? Rossz. Az azelőtti? Kicsit rossz.
No és az előtt? Nem olyan rossz. No látod, és ez így megy, ha mondjuk visszaszámolunk a 3o évvel ezelőtti állapotokig.Mert akkor kezdődött a rosszaság, no de túlélted! Mert itt voltam veled. - mondja nekem kedvesen és önt magának egy kávét. (Óh, én bunkó, meg sem kérdeztem tőle, hogy mivel kínálhatom meg, no nem baj, úgy látom, hogy illemtanárra is szükségem lesz, csak így simán egy sz-el, vigyázni kell nagyon a helyesírásra is, mert magyar korrepetítorra már nem marad lóvém.)
- Most akkor ott tartottunk, hogy ebben az évben milyen is lesz a helyzet? Legrosszabb, így van, eltaláltad, de mindig ott van a nyomodban az élniakarás (ösztönszerűen) én pedig benned élek, ha akarod ha nem.- mondja a remény kedvesen. Rágyújt egy cigarettára, miért, még szabad, különben is a lakásban nehogy megtiltsa már valaki! De különben is kimegy az erkélyre, én is vele megyek.
- Tudom kedvesem, hogy nincs okunk a vidámságra, nevetésre, sőt továbbmenve röhögésre, de ez nem jelenti azt, hogy most már ebben az évben 365 napon keresztül csak sírdogáljunk, nem, attól nem lesz jobb, én már csak tudom, hiszen nem is tudom, hogy hány éves is vagyok valójában. Majd kiszámolod nekem, a mobilodon is lehet, ja nem tudod használni, az más. Megtanítalak rá, meg én ha addig élek is, már pedig élek, mert amíg ember él a Föld nevű bolygón addig élek én.- mondja még mindig mosolyogva.
Komolyan mondom, szeretem, szeretem ezt a kis kékszemű tüneményt, jobb lett a kedvem, hogy bekopogtatott, ha hiszed, ha nem, mindenkihez el fog látogatni, úgy, hogy azért írtam le ezt a kis "förmedvényemet", hogy megismerjétek, ha kinéztek a kukucskálón, be kell engedni.Idős, egyedül élő emberek, ne féljetek, (bár tudom, hogy rengeteg a rosszaság, rablások, fosztogatások, bűncselekmények)ez a kékszemű, hosszú szőke hajú tünemény a remény, kezeskedem érte, benne soha nem fogtok csalódni. Engedjétek be a szívetekbe, bár mindenkiben ott él, de most még nagyobb szükségünk van rá mindannyiunknak.
Én hiszem, hogy túl fogjuk élni ezt az évet is, mert azt hallottam valahol, a fene sem emlékszik már arra, hogy hol, hogy a 2O14-es évtől kezdődően nem lesz rossz, még a magyar nyelvből is kitörlődik majd ez a szó, no hát akkor meg most mi van? Ezt a két évet már kibírjuk valahogyan, persze, hogy ki, hiszen a REMÉNY velünk marad. |
|
|
- január 05 2012 10:09:05
Barátnőm!
Nagyon jót írtál, de a remény még nem biztos, hogy ide ér!
Puszillak, gratulálok: Pircsi |
- január 05 2012 11:18:50
Barátnőm!
Már hogyne érne oda Bajára! Nehogy azt hidd, hogy nem! Mindenkihez oda ér, csak fel kell ismerni!
Sőt! Benned is lakozik, csak hagyd kibontakozni!
Köszönöm szépen, hogy olvastál és véleményeztél.
Nagyon örülök Neked és annak, hogy ebben az évben is "itt leszel" velem.
Szeretettel: Barátnőd: Évi. |
- január 05 2012 20:05:54
Kedves Évi!
A remény mindig itt van velünk, csak a jó dolgok nem akarnak még "megkörnyékezni" bennünket, pedig azoknak is szívesen ajtót nyitanánk.
De én reménykedem, ahogy eddig is!
Köszönöm, hogy erről is írtál!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- január 05 2012 20:45:00
Kedves Zsuzsika!
Értem én a dilemmát, és tudom, hogy a kékszemű, szőke tündér kevés ahhoz, hogy a jó dolgok eljussanak hozzánk. De mivel én maximálisan pozitív beállítottságú ember vagyok - ismerhetsz a verseimből kifolyólag - nem tudok negatív érzelmeket sugározni sem a veseimben, sem a prózáimban. Egyik szeretett klubtársam írta egyszer nekem, hogy jó lenne ha reálisabban fognám fel a dolgokat. Én viszont megírtam neki, hogy tudom, hogy én még mindig a rózsaszín leányszobámban élek (burokban) a képzeletemben, de értem és érzékelem a negatív hatásokat.
Tudod, Zsuzsika, lehet, hogy azért vagyok ilyen mert a 4o év alatt mióta katona és katonafeleség vagyok több helyőrségben teljesítettünk szolgálatot, milliónyi elvárásnak kellett, hogy megfeleljünk minden tekintetben - erkölcsileg, anyagilag,- és azért ez edzi az embert. És ha mindig síránkoztunk volna amikor igencsak sokszor nehéz helyzetbe kerültünk, akkor már nem élnénk. De a kékszemű szőkeség, a remény mindig ott volt velünk.
Aki olyan szolgálatot teljesített mint mi, nem volt apelláta, a parancsot végre kellett hajtani.
Ezért is tudom értékelni a reményt és közvetíteni mindenki számára.
Köszönöm, hogy megtiszteltél véleményeddel.
Szeretettel: Évi. |
- január 08 2012 11:11:24
Keves Évi!
Ha van szőke reménytündér, akkor van szépengonosz reménytelenség tündér is, nevezhetjük akár boszinak. Lásd Hófehérke és a szép, de gonosz Királynő mesét. Adhatnánk hétköznapi nevet is nekik: optimizmus és pesszimizmus. Mit mond a pesszimista, amikor kinéz az ablakon? Jaj de ronda, sötét idő van kint, és ez a jeges szél kiviszi a meleget is a lakásból. Mekkora nagy lesz a gázszámlánk, mondja, miközben a dühtől, a stressztől eltorzul az arca, ökölbe szorul a keze. És mit mond az, aki olyan szorosan megfogja a szőke tündér kezét, mintha soha se akarná elereszteni? Ma is pár perccel megkurtítja a sötétséget a nyári időszámítás, és milyen jó ez a kis szél is, kihajtja a szmogot a városból, gondolja magában. Már csak két hónap, és vége van a télnek! Majd elmosolyodva rácsodálkozik arra a szobába bevilágító napfény-csíkra, melyet a széltől arrébb fújt felhók közt kisütő hap ajándékozott neki.
Persze a mai helyzetet csak részben oldja meg a kis szösszke, és a rossznak se egyedül a sötét hajú boszi az okozója. Amit itt összehoztam az inkább egy kis tanmese, amit 12 éven aluliak is - szülői felügyelet nélkül olvashatnak. Kinézek az ablakon és örömmel láton, elállt a szél, mehetünk egy jót sétálni. Mert az jót tesz az egészségnek! Nem igaz?
Szeretettel Andy |
- január 09 2012 14:28:54
Kedves András!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi.
Ui.: Végül is mindenféleképpen az jár jobban, aki szorosan fogja a szőke tünemény kezét, legalább nem kell orvoshoz mennie a dührohamokat kezeltetni. Kigazdálkodhatja a fűtésszámlát. |
|
|
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök, Olivér napja van. Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|