|
 Vendég: 86
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Amit a szíved diktál, csak arra hallgass...
 V
Krisztina és Gábor egyetlen szeretett leányuk Viktória 18. születésnapjára készülődtek. Nem éltek rosszul, de nem is olyan jól anyagilag, de úgy gondolták, hogy ezt a bulit kellőképpen megszervezik, hiszen csak egyszer 18 éves az ember életében.
Vendégeket is hívtak, a kis családi házuk teraszára terítettek. Gyönyörű napfényes idő volt, a kis kertük virágoktól illatozott. Viktória néhány barátját hívta meg, és néhány gimnáziumi osztálytársát.Délután két órára voltak hivatalosak a vendégek. Viki bevonult a fürdőszobába, hogy rendbe szedje magát.
Krisztina és Gábor csendesen beszélgettek és örültek az életüknek és annak, hogy egyetlen leányukat szeretetben, békességben fel tudták nevelni. Hirtelen megszólalt Krisztina telefonja.
- Halló, itt Dénes beszélek! - aki Viktória biológiai apja, de eddig egyszer sem volt kíváncsi a lányára, sőt a csecsemő megszületése után Amerikába "szólította" a vágya, ott hagyva csecsemőjét Krisztinára. - itt vagyok a közeletekben és szeretnék részt venni a lányom (no persze, azt gondolod, hogy ez csak így működik, hogy a lányod) 18. születésnapi partiján és egy kis meglepetéssel szolgálnék neki.- mondta Dénes ellentmondást nem tűrő hangon.
Gábor észre vette Krisztina tekintetén, hogy rossz hírt kapott.
- Tudod mit, Krisztikém, hagyjuk, hadd jöjjön, ha tud normálisan, intelligensen viselkedni, ám legyen! - mondta Gábor egy kissé idegesen.
A vendégek még nem érkeztek meg, tehát egy fél órát beszélgethetnek.
Közben Viki is kiviharzott a teraszra, illatozott mint egy rózsaszál, gyönyörű hosszú szőke haja a derekáig ért, égszinkék szeméhez választotta a csodálatos alkalmi ruhát. Miközben kávéjukat kortyolgatták, megállt a házuk előtt a Mercédesz.
Dénes szállt ki belőle, széles vigyorral az arcán besétált a teraszra.
Viktória kérdőn nézett szüleire, tekintetével kérdezte, hogy "ki ez az idegen" és látta, hogy szülei ismerik, de nem igazán fogadják kitörő örömmel.
Dénes törte meg a néma csendet.
- Szervusz Viktória, én vagyok az apád! Elhoztam Neked a 18. születésnapodra az ajándékomat. - és meg akarta ölelni a "lányát", de Viktória megálljt parancsolt!
- Anyukám, apukám - nézett kérdőn szüleire - ez most valami vicc?Hiszen nekem Ti vagytok a szüleim.
- Igen, kislányom mi vagyunk a szüleid, ez az idegen ember pedig a biológiai apád. Nem tartottuk szükségesnek, hogy elmondjuk neked, nem lett volna semmi jelentősége.- szólalt meg Krisztina.
- Kedves Viktória "lányom". Fogadd el ajádékomat szülinapod alkalmából, ez a Mercédesz az előleg, egy betétkönyv rengeteg dollárral, ha hozzám költözöl Los Angelesbe, soha nem lesz anyagi gondod, fizetem az egyetemi tanulmányaidat, luxus körülmények között élheted életedet. - mondta Dénes csillogtatva legkedvesebb mosolyát.
Viktória nem sokáig gondolkodott, hogy mit feleljen. Ránézett szeretett szüleire, hátravetette szépséges hajzuhatagát és kedvesen így szólt az "idegenhez".
- Köszönöm, hogy gondoltál rám így egyszer 18 év elmúltával mióta megszülettem, de vissza kell, hogy utasítsalak. Nekem Te SENKI vagy, az én szüleim itt ülnek melletted. Az én anyukám és apukám fogta a kezem, ápolt ha beteg voltam, szeretetben növekedtem, számomra Te nem létezel. Viheted az autódat a dollár millióidat, nem érdekel. Az én vagyonom a szüleim szeretete, mely nem vehető meg és nem is eladó. Már megbocsáss, de szeretném ha távoznál, ugyanis vendégeket várok a 18. szülinapom alkalmából, akik szeretnek és viszont szeretem őket, Te nem kaptál meghívót és nem kívánatos a társaságod! Nem akarlak többé látni! - mondta Viktória ellentmondást nem tűrő hangon.
Dénes kénytelen volt távozni, kissé megszégyenülten, de azért nem nagyon, mert nem arról volt híres, hogy akármilyen érzelmei is lettek volna.
Közben megérkeztek a vendégek, Krisztina és Gábor félre vonult és letörölték arcukról a könnycseppeket, melyek az öröm könnyei voltak.
- |
|
|
- január 13 2012 14:14:31
Kedves Évike!
Igen megható és tanulságos történetet meséltél el!
Még szerencse, hogy a 18 éves lány a szívére hallgatott és az Őt felnevelő szüleit választotta!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- január 13 2012 15:20:01
Kedves Zsuzsika!
Nagyon szépen köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel ezt a prózámat is megtisztelted.
Tudod, nagyon sok könyvet olvastam és még több filmet láttam ezzel a témával kapcsolatosan, és ismerőseim, barátaim valós történetei is arra sarkalltak, hogy igen, ez is lehet egy téma itt a próza oldalon, mert mondanivalója mindenkit érinthet.
Sajnálatos számomra az a tény, hogy a szülők - tök mindegy, hogy az anya vagy az apa - már amelyik olyan, csak a jogaikra hivatkoznak, a kötelességeikről pedig elfeledkeznek.
Egyébként láttam egy csodálatos filmet - mondanon sem kell, hogy végig bőgtem, mert ilyen hülye lelkizős vagyok -, hasonló volt a szituáció, csak a vér szerinti apa nem volt ennyire nagyképű és tapló, voltak halvány érzelmei.
El tudod képzelni azt a jelenetet, amikor a l8 éves (nagykorú) leány zokogva mondja a "nevelőapjának", hogy "Te vagy az én apukám, mert Te itt élsz a szívemben, egyedül csak Téged szeretlek".
Tudom, hogy az életben sok ilyen történet van, mert az élet rohadtul bonyolult tud lenni.
Köszönöm szépen, hogy olvastál és "itt voltál velem".
Szeretettel: Évi. |
- január 13 2012 20:00:17
Kedves Évike!
Szép történetednek van egy, nem két - szerintem - fontos tanulsága! Az igazi érettségi az ilyen megélt, belsőséges érzés bátor kimondása, a másik, a papír az csak egy rideg, bár nem érdektelen jelzőtábla.
Fogalmazás: 5 Helyesírás: hát igen, nagyon helyes írás!
Szeretettel Andy |
- január 14 2012 10:45:01
Kedves András!
Nagyon szépen köszönöm, hogy véleményeddel megtiszteltél.
Annak különösen örülök, hogy még érdemjegyet is kaptam Tőled.
Szeretettel: Évi. |
- január 15 2012 09:02:13
Kedves Évike!
Visszatérve még mondom, hogy én is szeretem a romantikus filmeket, bár néha még a tudományos-fantasztikus filmekben is fellelhető. Az este néztem ismételten az ARMAGEDDON-t. Ott is az apa egyedül nevelte a lányát. S bár itt a családi happy end nem következhetett be, de mégis nagyon megható volt!
Az apa itt is a lányára (annak jövőjére) gondolt, amikor a leendő veje helyett a biztos halált választotta magának!
Ezek az apák az igazi hősök!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- január 15 2012 18:37:55
Kedves Évi!
Igencsak érzelmes,megható történet.Sok ilyen eset van sajnos a valóságban is,amit leírtál.Jól reagált a lány!
A szeretet és a pénzt külön kell kezelni! A szeretet egy szép érzelem, a pénz egy tárgy.Az ember azonban nem egy tárgy,annál sokkal többet ér(most a tinire értem konkrétabban).Valamint hozzáfűzném még,természetes,hogy az Őt fölnevelő embereket tartja a szüleinek,hiszen Ők törődtek vele !
Üdv.: Imre |
- január 15 2012 19:27:10
Kedves Zsuzsika!
Nagyon szépen köszönöm, hogy visszatértél prózámhoz.
Szeretettel: Évi. |
- január 15 2012 19:28:41
Kedves Imre!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- január 17 2012 14:47:19
Kedves "külső" Olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy drága időtökből megint csak figyelmet szenteltetek írásomnak.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
