|
 Vendég: 102
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
Kölcsönkenyér visszajár
Bumeráng
Komor Kázmér úr olyan vasszigorral vezette a hivatalát, hogy annak párja nem akadt sehol. Számára a pontosság volt a legfőbb erény. A határidő az határidő volt, a nyitás és zárás ideje pedig csak a meghatározott lehetett.
Teljesen kikelt magából, amikor Rózsika, az ezeréves titkárnő, példátlan kéréssel állt elő, egy esős csütörtöki napon.
- Főnők úr! Egy ügyfél az istenért nem akar elmenni, azt mondja, hogy életbe vágóan fontos az ügye.
- Próbálja meg lerázni Rózsika!- szólt mogorván Komor Kázmér úr - a hivatal, az hivatal! Így, sohasem tanulják meg a rendet az emberek!
- De főnők - jött vissza pityorogva Rózsika -, önnel akar beszélni az ügyfelünk, azt mondta, egy tapodtat sem megy tovább, ha nem fogadja!
Komor Kázmér úr megigazította nyakkendőjét és még szigorúbb ábrázatot öltve indult áldozatához, majd ő megtanítja a fegyelmezetlent a rendre!
Dr. Fogarasi Frigyes megkönnyebbülve pillantott a közeledő főnökre és alázatosan előrenyújtva kezét, sietve előadta tiszteletteljes és nem is túl nagy kérését.
Mindenképpen pénzre van szüksége, persze a sajátjára, de sajnos képtelen volt a nyitvatartási időn belül ideérni fontos elfoglaltsága miatt.
A főnök híven önmagához, hajthatatlan maradt. Ellilult fejjel magyarázta a hivatali szabályzatot, és majdnem, hogy durván, kitessékelte a doktort.
- No, ezzel megvolnánk!- csapta össze a tenyerét, és mint aki a lehető legjobb példát statuálta éppen, diadalittasan bevonult az irodájába.
- Majd megmutatom én ezeknek, hogy mi a rend! – motyogta- és máris a holnapi teendőkön járt, kötelességtudó agya.
Komor Kázmér úr sohasem járt kocsival, hátratett kézzel, komótos sétákat tett esténként hazafelé. Így volt ez ma is. Egyszer csak iszonyatos fájdalom hasított az álkapcsába. Komor Kázmér az arcához kapott és felszisszent. És mivel ez egymás után többször is megismétlődött, már biztos volt abban, hogy ez csak is a bal felső négyese lehet, amit a múltkor muszáj volt betömetnie. Teletömte magát fájdalomcsillapítókkal, de ez mit sem használt.
- Ezt még ma este le kell rendeznem! - gondolta -, hiszen holnap hivatalba kell mennem!
Fellapozta hát, az utcai telefonkönyvet és talált egy rendelőt, ahol késő esti ügyeletet is tartottak. Komor Kázmér, aki egyébként mindig gyalog járt, most taxiba vágta magát és lélekszakadva tépte fel a kis rendelő ajtaját, eltorzult arccal segítségért esdekelve.
Az asszisztensnő már éppen a kabátját öltötte volna magára, amikor Komor Kázmér összekulcsolt kézzel rimánkodni kezdett, hogy még fogadja őt.
- Nem is tudom - hebegte a hölgy - csak tízig tart az ügyelet.
- Könyörgöm! - mondta Komor - szóljon a doktor úrnak, hogy vállaljon el, vagy itt pusztulok bele a fájdalomba!
- Doktor úr, egy erőszakos páciens, mindenképpen azt akarja, hogy…
Dr. Fogarasi Frigyes kikukkantott a rendelő ajtaja mögül, majd odaszólt az asszisztensnek.
- Margitka drága vetkőzzön gyorsan és készítse elő a betegünket, nem hagyhatjuk, hogy „szenvedjen” szegény!
Komor Kázmér nem félt semmitől, de a fogorvosi székben gyáva nyúlnak érezte magát. Keze- lába, annyira remegett, hogy Margitka jobbnak látta, ha odarögzíti a végtagokat a székhez.
Komor, meg sem bírt moccanni, a víz kiverte sokat megélt homlokát. - No, akkor kezdhetjük is! - hajolt fölé Dr. Fogarasi Frigyes, és amikor Komor Kázmérban tudatosult az, hogy a fogorvos azonos az ő délutáni erőszakos ügyfelével, még a vér is meghűlt az ereiben.
Valami furcsa, hörgő hangot adott ki magából, ami a félelem és a megdöbbenés elegye lehetett, de tudta, innét már nincs vissza út, itt egyértelműen ő volt az áldozat. Fogarasi nagyra feszítette Komor úr hatalmas „pofáját” és oda kiáltott az asszisztensének:
- Margitka drága, ide nekem a legnagyobbik fogót!
És, miközben Komor úr bal felsőjével foglalatoskodott, valami ilyesmit morgott páciense fülébe, hogy:
- Látja, hivatalnok úr, mi nem küldjük haza úgy a betegeinket, mint maga az ügyfeleit!
A házbeliek este negyedtizenegykor, egy akkora ordításra ébredtek, amilyet még sohasem hallott a környék.
Benne volt ebben Komor Kázmér minden fájdalma, megbánása és mérge is, de ez jó kis lecke volt arra, hogy elgondolkodjék azon, ami azon az esős, csütörtök délután történt a hivatalában...
|
|
|
- január 14 2012 19:11:41
Kedves Zsike!
Ahogy látom,először én írok most Neked ide. Szupi! 
Jó a sztori,jót mosolyogtam. Jó a szöveged is.
Komor visszakapta. Föl volt adva neki a leckeXD Tanult is belőle gondolom.
Üdv.: Imre |
- január 15 2012 09:24:28
Kedves Zsike!
Ezt a "jópofa" történetet másodjára olvasom. Nagyon jól megírtad!
Az tetszett a legjobban, amikor "Fogarasi nagyra feszítette Komor úr hatalmas „pofáját” és oda kiáltott az asszisztensének:
- Margitka drága, ide nekem a legnagyobbik fogót!"
És a történet végén írtakból arra következtethetünk, hogy a fogorvos a hivatalnok fogát érzéstelenítő "mellőzése" által húzta ki.
Sokan megérdemelnék az ilyen "visszavágót"!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- január 15 2012 11:57:10
Kedves Zsike!
Köszönöm a fájdalom, és a rosszkedv elleni védőolvasmányodat!
Jól szórakoztam!
Andy |
- január 15 2012 13:17:28
Kedves Imi!
Örülök, hogy elolvastad ezt a kis történetet, és annak különösen, hogy tetszett is.
Szeretettel fogadtalak itt a novellámnál.Zsike |
- január 15 2012 13:18:51
Kedves Zsuzsi!
Kedves Tőled, hogy újra elolvastad, és is úgy gondolom, hogy sokan megérdemelnék, a "bumerángot"!
Szeretettel láttalaik itt is!Zsike |
- január 15 2012 13:19:21
Zsuzsié a mosoly, mert lemaradt. |
- január 15 2012 13:22:03
Kedves Andy!
Örömmel láttalak itt nálam. Van még néhány ezekből a kis rosszkedv elleni "védőoltásolvasmányokból", majd szépen lassan megismerhetitek azokat is.
Nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttél olvasni hozzám.Szeretettl:Zike |
- január 17 2012 09:39:40
...... |
- január 17 2012 11:53:45
Kedves Etusom!
Köszönöm szépen, hogy megtiszteltél kedves látogatásoddal. Örömmel fogadtalak:
Szeretettel:Zsike |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
