|
 Vendég: 85
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
A dohányzás ártalmas! Kiüríti a pénztárcát.
Ha cigarettázásról esik szó, egy vidám és egy szomorú történet jut eszembe! Én 12 évesen szívtam el az első (és utolsó) cigarettámat és ezzel azt hiszem, korosztályos győztesnek tekinthetem magamat! (himnuszt, zászlófelvonást kérem most mellőzni!). A dolog a következőkép történt: egy jó kis csapat jött össze az elemi-iskolás kortársaimból. Együtt viháncoltunk, ipi-apacsoztunk, - vajon ismerik-e a mai gyerekek ezt a játékot?, lombkunyhót építettünk – és, hogy milyen régen is volt ez? Jellemzésként a korra csak annyit, hogy az utca közepére ledobott kabát- vagy pulóverpáros volt a focikapu- autó még ritkaságszámba menő kuriózumnak számított. Nos, ez a társaság elhatározta, hogy rágyújtunk egy cigire, evvel a lépéssel is közelebb jutva a felnőttek társadalmához. Abban a korban nem volt divat zsebpénzt kapni, a tízórai is csak zsíros kenyér volt, (nem hamburger és társai), így magunk láttunk neki cigarettát "gyártani!" Cigaretta papírként egy újság szolgált, a "dohány" pedig apróra morzsolt őszi gesztenyefalevél volt. Hááát! Néhány szippantás után én olyan rosszul lettem, hogy minden génembe, tudatalattimba egy pillanat alatt rögzült: amilyen messze csak lehet, mindig el kell kerülni a dohányipar valamennyi termékét!
Persze ez nem sikerült maradéktalanul, mert később a munkahelyemen passzív dohányos lettem. A közvetlen főnököm láncdohányos volt. Egyszer 2 órakor megszámolták, hány csikk van a hamutartójában. 40db. jött össze. Mikor ez tudomására jutott, óránként ürítette a hamutartóját. Mikor szóvá tettem neki, az volt a válasz: ö is szívja az én Trabantom kipufogógázát! Micsoda különbség! Az ö ruhája otthon nem lett Trabantszagú, míg az enyémből eltávolíthatatlanul dőlt a nikotinszag.
Egyébként jó ember volt, szerettük őt! Mikor nyugdíjazása után 2 évre rá tüdőrákban meghalt, az egész osztálya ott volt a temetésén.
|
|
|
- január 20 2012 08:09:54
Kedves András!
Érdeklődve olvastam írásodat. Újságpapírba göngyölt gesztenyefalevél, ez igen, ez "ütős" lehetett. Nem csodálom, hogy örökre búcsút intettél eme szenvedélynek, mit el sem kezdtél.
Megmondom Neked őszintén a zsíros kenyér nekem még ma is sokkal finomabb, mint a hamburger.
Az ipi-apacsot talán még ismerik a mai fiatalok, de nem hiszem, hogy érdekesebb játék számukra, mint a számítógépen fellelhető
"csodák".
Bár én dohányzom - napi 6-8 szál mentholos félben elnyomva -, ha ezt dohányzásnak lehet nevezni, de őszintén sajnálom a passzív dohányosokat. Jó, hogy ma már a munkahelyeken (is) csak a kijelölt helyen lehet dohányozni, bár ez sem igazán kellemes, mert a kijelölt dohányzóhelyről bevonuló kollégák "szaga" ha orrba vágja az embert, megszédül.
Egyébként volt olyan kollégám, aki csak akkor dohányzott, ha zavarban volt, érdekes volt, mert ezzel korrigálta zavarát.
A lándohányos, no igen, az már függőség, én úgy gondolom.
Egyébként rohadt kíváncsi leszek arra, hogy hogyan fogják tudni azt a szabályt betarttatni, hogy nem lehet dohányozni szórakozóhelyeken. Tutira lesz egy kiskapu, vagy egy menekülési útvonal a szabályok elől.
A kabát-pulóverpárosból összefont kapuba is lehetett gólt rugni -gondolom én, bár nem vagyok fiú - és elhiszem, hogy jó kis csapat jött össze, melyet a szeretet mint érzelem vezérelt.
Szeretettel olvastam írásodat és gratulálok!
Évi. |
- január 20 2012 08:19:37
Javítok: láncdohányos (de Te tudod, hogy csak ráragadt az ujjam az n betűre, no meg a c és d balkezes billentyők, és mire bal kezemmel lecibáltam a jobb kezem mutatóujját az alsó sor n betűjéről, már csak a d betűre tudtam koncentrálni (hát hogyne, micsoda erőfeszítés kell ehhez így reggel 8-kor (nem nyolckor, hanem "8 óra magasságában",
hú, de utálom ezt a kifejezést, pedig előszeretettel alkalmazzák) de végre sikerült.
Bocsánat a bakiért! |
- január 20 2012 09:03:00
Kedves Andy!
Jó volt olvasni nosztalgiázásodat a gyermekkori "sportról" és "egyéb" tevékenységről. Talán még jó is, hogy a gesztenyefalevéllel próbálkoztál, mert így nem volt kedved rászokni a dohányzásra.
Én is örülök, hogy nem szoktam rá, pedig hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gyújtottam rá és nem fogadtam el az annak idején "nagymenőnek" számító Malrboro cigarettát. De ez csak néhány alkalommal történt, és nem találtam benne nagy élvezetet. Szerencsére a férjem is leszokott róla a katonaság után,amikor egyszer emelték a Fecske árát. Így azután én is csak passzív dohányosként próbáltam elviselni az éveket, évtizedeket, mire kitiltották a dohányzást az irodai helyiségekből és csak a kijelölt helyenlehetett dohányozni.
Én a mostani döntésnek nagyon örülök, már régóta vártam erre a nagy változtatásra, hiszen nem csak a nemdohányzók, hanem a dohányosok is tisztább levegőt szívhatnak és nem kell a napfényen szellőztetni a kabátjukat.
Mindig azt vallom, hogy betegség (és tüdőrák) jöhet még akkor is, ha nem dohányzunk (bár hosszú ideig passzív dohányosok voltunk "kényszerből" . Ennek most szerencsére vége.
Örülök, hogy ezt a témát választottad!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- január 22 2012 11:32:37
Kedves András!
Újra itt esz a fene, mert annyira el voltam foglalva a billentyűzetre ragadt ujjaimmal, hogy kiment a filkóból néhány gondolat írásoddal kapcsolatosan. Úgy, hogy ha megenged, (ha nem, akkor is) most még megteszem, mert én úgy ítélem, hogy fontos.
Volt egy nagyon kedves kollégánk a seregben, nagyon köhögött és elment a dokihoz. A doki felállította a diagnózist, felírta a gyógyszereket és azt kérdezte a pacienstől.
-Maga dohányzik? (Nem várta meg a választ) szokjon le!- mondta neki, vagy legfeljebb 5 szálat engedélyezek.
- Csak öt szálat? Doktor úr én nem is dohányzom!- mondta a kollégánk.
Nem tudom, hogy ezt csak úgy viccből mesélte-e el (mert esetleg ez egy vicc is lehet akár) vagy tényleg megtörtént vele.
Mindenesetre, ezt most az utolsó mondatodra reflektálva (no nézd meg a hülye fejemet, már megint az idegen szavak fogságában burjánzok) tettem.
Apósom májrákban halt meg, soha életében nem fogyasztott alkoholt.
Ez csak úgy két félben elszívott mentholos PallMar cigeratta közepette jutott eszembe.
De visszatérve novellád mondanivalójához, jó, hogy nem szoktál rá, mert mint ahogy írod az első sorodban, hogy "kiüríti a pénztárcát", persze a láncdohányos bukszáját.
No meg legalább nem kell fogadalmat tenned, mert tudod én is hiába fogadkozom, ott eszi meg a fene a fogadalomtételt velem együtt.
Szeretettel: Évi. |
- január 22 2012 21:21:45
Kedves Barátaim!
Mindig nagy öröm látogatásotok! Az meg még nagyobb, hogy gondolatébresztőnek nyilvánítottátok kis írásom, a visszaidézett emlékekre utalva!
Szeretettel Andy   |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
