|
 Vendég: 75
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
A kutya is ember! (majdnem :) )
Azoknak a kedves olvasóimnak, akik most egy férfi és egy nő „szemezéssel” kezdődő, és vad, erotikus egymásra találásával végződő történetének izgalmas leírását remélve kezdenek hozzá kis írásom olvasásához, azoknak most csalódást fogok okozni! Csalódást, mert ennek a tekintetnek a tulajdonosa nem ember, csak majdnem az: a KUTYA. Bizonyságul nézzünk néhány példát rá, mit is mond ez a szem nekünk. A szinkrontolmács szíves engedelmükkel én leszek.
Drága gazdim! Tudom, hogy csak este hatkor van a hivatalos ételosztás, és máskor nuku kaja. De ez olyan megalázó, mint a fedélnélküliek déli, ingyen ebédje a Szeretetszolgálattól. Nem dobnál egy kis szalonnabőrt, sajthéjat vagy kolbászvéget nekem? Tegyük ünnepivé ezt a szürke reggelt!
Az üzlet elé kikötött, bejáratot rezzenéstelenül néző, néha még szomorúan vinnyogó kutya:
Istenem, Istenem! Hová mentél gazdim? Mi lesz velem, ha nem jössz vissza többé?
A gazdi előtt leparkoló, lelkes, a tettvágytól kicsit lihegő, farkát vadul rázó kutya szeme:
Hívtál? Itt vagyok! Mit parancsolsz? Labdát hozzak, házat őrizzek, macskát kergessek?
A magát hanyatt vágó, azért ugrásra és finom harapdálásra kész, fogait, résnyire kimutató "vigyorgó" kutya szeme:
- gyere Gazdi huncutkodni
Befejezésül álljon itt a legfiatalabbal történt találkozásom, aki miatt tulajdonképpen ez a kis képeskönyv megszületett!
A 6-os villamoson utaztam, amikor megláttuk egymást. Kis szomorúságot láttam a szemeiben, majd reményt, hátha egy új gazdi van láthatáron. Szemei azt sugározták, szabadíts ki ebből a szorító kézből, látom, nálad jó dolgom lenne! Engedelmes barátod leszek!
- Lefényképezhetem? Kérdeztem a 15év körüli fiatalembert, aki az ölébe tartotta a kuttyot! (Olyan fiatal volt, hogy még nem lehetett kutyának titulálni)
- Igen – válaszolta! Amíg előkotorásztam a táskámból a mindig magamnál hordott fényképező gépet, és megcsináltam a fotót, a fiúcska megkérdezte:
- Nem akarja megvenni?
- Dehogynem - szaladt ki majdnem a számon! De egy pillanat alatt kijózanodtam, és gyors egymásutánban „okos” gondolatok cikáztak végig bennem: A kutya nem félrerakható játék, hanem gondozást, nevelést igénylő családtag. Nem szabad kert nélküli ház II. emeleti lakásba egy felnőtt korára nagytestűvé fejlődő állatot tartani, aki ugatásával tovább ronthatja az amúgy sem jó szomszédsági viszonyt. A kutyát hóban, fagyban, kánikulában naponta sétálni kell vinni. Nem lehet egyedül hagyni, nyaralásra magunkkal kell vinni.
- Nem! válaszoltam. A kutty tekintetét azonban ma is őrzöm, kis, belső szomorúságot érezve, mint amilyet egy tinédzser él át, első szerelmével történt szakítása után.
|
|
|
- január 29 2012 09:51:30
Kedves András!
Elgondolkodtatott írásod. Olvastam, hogy egy értelmesebb kutya szellemi szintje egy kétéves gyereknek megfelelő. Tehát tényleg mondhatjuk azt, hogy majdnem ember.
Mindazonáltal a kutyák tekintetéből - mint ahogy azt Te is nagyon jól látod - sok minden kiolvasható (no nem mindenkinek sikerül ez, mert intelligencia függvénye) és csakugyan több értelem sugárzik a szemeikből, tekinteteikből, mint némely embernek.
Láttam én már ilyet, mármint embert (is).
Én is nagyon szeretem a kutyákat, de tényleg nagyon jól meg kell fontolni, hogy (főleg egy nagyobb testűnél) panellakásba, emeletre van-e értelme. Mert véleményem szerint is "ott" szenved.
Elmennek a gazdik dolgozni, szegény kiskutya magára marad, talán fél is egyedül, és a kis szerencsétlen jószág ugat - a jó szomszédi viszony kialakulását elősegítendően - és alig várja, hogy a gazdik haza érkezzenek.
És akinek nincs felelősségérzete, az ne is próbálkozzon ilyen "aranyos játékszerrel", mert tényleg maximálisan igazad van, hogy a kutyát le kell vinni mindig ugyanazon időben, hogy a dolgát elvégezze, valamint a mozgásigényét kielégítse, amely nem nagyon jön össze, hiszen a gazdi fáradt (munka után) nincs nagy kedve sokáig lenn maradni, sétálgatni kutyájával.
Kedves András!
Gratulálok gondolatébresztő, igaz írásodhoz.
Szeretettel olvastala, mint mindíg.
Évi.  |
- január 29 2012 11:05:52
Kedves Andy!
Köszönettel tartozom, hiszen a szinkrontolmács szerepét nagyon jól formáltad meg.
Viszont elgondolkodtam a történeten, amiről írtál. Már az első "kuttyal" való szemkontaktus ezt sugallta Neked:
" ......szabadíts ki ebből a szorító kézből, látom, nálad jó dolgom lenne! Engedelmes barátod leszek!"
A végén, amikor a 15 év körüli fiatalember azt kérdezte: "Nem akarja megvenni?"
Ezen főleg azért gondolkodtam el, hogy vajon méltó-e arra, hogy a kutya gazdája legyen? Ha én szeretnék egy állatot megtartani, semmiképpen sem ajánlanám fel megvételre!
Talán a kutya szemei a valóságot tükrözték. Azt, hogy nem a legjobb "kézben" volt, és valóban egy szerető gazdira vágyott.
Szívesen olvastam!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- január 29 2012 11:36:54
Azok a bizonyos kutyaszemek.... árulkodnak, beszélnek.
Öt kutyás gazdiként, már egyikük sem él, mindegyiket öregkorukig tartva egyetértek döntéseddel, bár lehet, szegény az utcán vagy ki tudja hol és hogyan végezte.
Szeretettel Joli |
- január 29 2012 15:40:19
Andy kedves!
Köszönöm szépen, hogy a múzsád lehettem és írtál nekem egy megható történetet, hát van nekem is két öreg kutyám, meg változó létszámú macskám, de én egyet sem hoztam a házba!
Egy 17-ik évében lévő foxink lett, Apámtól örököltem, egy kis tacsiféle, befogadott és az egész macskakolónia odaszegődött!
Amióta a Világon vagyok, mindig volt kutyánk és családtagként kezeltük őket, ezt szoktam meg!
Ajánlom Neked is a novelláim között van egy megható kutyatörténet, "Kiskutya a zsákban" azt hiszem ez a címe,érdemes elolvasni! Ez megtörtént és velem!
Köüszi az írásodat, nagyon tetszett! Megtiszteltél!
Szia Pircsi |
- január 29 2012 18:59:39
Számomra megható az írásod és bizony, kicsit megkönnyeztem. Sok emlék feltolult bennem a mi kutyusainkról, akik sajnos, már nincsenek az evilági életben. Köszönöm gondolataidat. Szeretettel olvastam: Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
