„Végre hazaérsz. Kutyád nyakadba ugrik.
Hol jártál eddig? Oly sokáig el voltál!
Hiányoztál, hiányoztál, hiányoztál!
Szeretlek, szeretlek, szeretlek!
Mi van a szatyrodban? Ugye az enyém?
Juj, hadd nyaljalak gyorsan fülön.
Hamm, most egy kicsit megrágom a kesztyűdet.
De jó! Itthon vagy végre!”
/Pam Brown/
Előző otthonunkban a családnak két kutyusa volt.
CSUMBI – a „sétatéri keverék” – kan kutya. Valami csoda volt. Nem is tudom, - egy kutyában hogyan keveredhet ennyi minden egybe. Már a színe is, de okos, szép nagy busa feje és az alakja számomra teli volt szépséggel. Nagy lompos, kunkorodó farka a Lajka kutyák jellemzőit hordozta magában. Erős, nagy tappancsai – nehéz elmondani: mihez hasonlíthatóak. Házasságommal került hozzánk, egy erdészetből – kölyökkutyaként. Egy dobozban utaztattuk haza. Mindig előttem van rémülete, félelme, jajongása. Csumbi házőrző kutya lett. Szép, barátságos kutyaotthon készült neki. A kutyus érdeklődéssel figyelte az építést. Sokszor elcipelve, eldugva az anyagokat párom keze ügyéből. Megvizsgálva minden oldalról és azután felszentelve a kibélelt kutyaházat, mégis nagyon sokszor a hó tetején feküdt vagy ott hempergett élvezettel. Mintha a házát valami csodaként tartotta volna számon – vagy ki is tudja. A lakás neki tabu volt, mégis időnként besurrant körülnézni – vajon mi változott az utolsó látogatása óta.
Másik kutyusunk PICURKA, a fajtatiszta kis tacskó. Rövid szőre, fázóssága és betegsége , de talán kedvessége és különös egyénisége miatt is (epilepsziás volt)a lakásban élt velünk. Ha bárhova utaztunk, vittük magunkkal. Előkelő helye volt az autóban is, nem csak a lakásban. Az étkező ablakban, a radiátornál ült, vagy feküdt, onnan nézegetve, szemlélve a külvilágot. Ha meglátta Csumbit, kedves öreg barátját - aki éppen őt, vagy az ablakot figyelte, azonnal jelzett neki és kérte tőlünk, hogy engedjük ki hozzá. Picur örömmel vinnyogott neki, ugrándozott körülötte. Belecsimpaszkodott lompos farkába, hintázott rajta – játékra így szólítva fel.
Ahogy írtam: Picurka utazó kutyus volt. Vittük magunkkal, ha bárhova elmentünk. Amikor hazaértünk, - a két barát élménybeszámolót tartott egymásnak, egymással. A kicsi mintha elmesélte volna, merre, hol járt, mit látott. Csumbi farkcsóválással, ugatgatással „válaszolgatott” és ő is mesélt a távollétünk alatti történésekről,- arról, hogy milyen nehéz dolog is a házőrzés.
Persze, ez csak az én véleményem volt. És párom hamar lehűtött, hogy a kutyusok nem tudnak kommunikálni egymással. Én mégis mindig azt éreztem, így beszélték el egymásnak a történéseket és nagy élvezettel, érdeklődéssel figyeltem őket.
Mikor Csumbi mérgezés áldozata lett, (nem tudtunk segíteni rajta) – Picur sírva búcsúztatta öreg barátját.
Évek teltek el - azóta már Picur is eltávozott szeretett gazdája után, de a mai napig is könnyesen emlékszem a két barátra.
„Egy jó kutyának halála után a legjobb helye a gazdája szívében van.”
vali75 - január 30 2012 13:41:38
Kedves Szomorúfűz!
Mélységesen átérzem kutyáid elvesztése mit is jelentett neked. Én is elveszítettem az akkori kutyánkat, így került hozzánk Bobby, majd egy év eltelte után Csonti. Nagyon szeretem őket, annyira tudják magukat szerettetni...Napközben egyedül vagyok itthon, illetve velük..Olyan aranyosak amikor beosonnak, körülnéznek és elégedetten távoznak, miután szemügyre vettek mindent a házban...
„Egy jó kutyának halála után a legjobb helye a gazdája szívében van.” Mennyire igaz...
Meghajolt szomorúfûz tested,
mi annyiszor sátrat bontott nekem,
Kislányként elbújhattam
Karoló öledben,
Most víharverte ágaid,
Lágy szellõként simítom.
Hordom néked a tavaszt,
csak neked hordom.
Nézz a szemembe!
Hol táncot jár a napsugár,
Szívemben, kizöldült
Már a határ.
Tépázott ágaid,
Langyos esõ mosdassa,
Gyökereid, verjenek támaszt,
A friss üde talajba.
Bonts rügyet, ezer kis levelet,
Szüksége van rád,
Ennek az öreg gyermeknek.
Hisz Te szülted a Fényt, s a Napot,
S, két kezeddel hoztad le nékünk a csillagot....
mullerildiko - január 30 2012 16:55:57
Meghajolt szomorúfûz tested,
Aki annyiszor sátrat bontott nekem,
Kislányként elbújhattam karoló öledben,
Most viharverte ágaid lágy szellõként simítom,
Hordom néked a tavaszt, csak neked hordom...
Nézz a szemembe, hol táncot jár a napsugár,
Szívembe kizöldült már a határ.
Tépázott ágaid, lágy esõ mosdassa,
Gyökereid verjenek támaszt a friss, üde talajba.
Bonts rügyet, ezer kis levelet,
Szüksége van rád ennek az öreg gyermeknek,
Hisz te szülted a fényt és a napot,
És két kezeddel hoztad le nékünk a csillagot...
Kisérjen utadon a remény és a szeretet,
Kik itt maradtunk soha nem felejtenek.
Légy az angyalok közt,
Te az örzõ csillagunk,
Tudd ,hogy mindannyian itt vagyunk.
És ha majd a mamáékkal az égi mezõt járod,
Tudd, hogy idelent türelemmel várunk.
Várjuk, hogy ránk emeld újból bogár szemedet,
Kisérjen utadon a remény és a szeretet.
Várjuk, hogy lássuk újra a mosolyt arcodon,
Csak egy kicsit várj, muszáj még maradnom...
De majd egyszer, ha a mi idõnk lejár,
Nem lesz számunkra rémísztõ a halál,
Mert tudjuk, hogy vár ránk valaki,
Kinek ölelésre nyílnak a karjai.
S tudjuk, hogy szívünk ott oltalomra talál,
Emlékezz meg rólunk Isten lábainál.
Tudjuk, hogy fentrõl kisérsz minket az úton,
Édesanyám szeretünk nagyon...
szomorufuz - január 30 2012 17:04:35
Kedves Valika!
Köszönöm soraidat. Valóban - nekem nagyon sokat adtak ezek a csodálatos kis barátok. Együttérzőek, kedvesek és olykor bizony durcizni is nagyon tudtak, de azt is olyan kedvesen. Sajnos, itt már nem tudok a kicsi lakásban kutyust tartani, viszont "közös" kutyusunk és cicáink vannak. Szeretettel ölellek: Gitka
mullerildiko - január 30 2012 17:08:44
Én szerelmes bolond....
Mit érek?
Többnyire csak keveset.
Mit birtoklok?
Talán csak a szemedet.
S, néha ha a lelkünk összeér,
egy der?s mosoly elkísér.
Összeköt a gondolat,
nem felejtem szavadat.
Tied a tudás
enyém a tapasztalat.
S mégis, mégis mily keveset,
nem tudunk egymásról egyebet.
elragad a képzelet...
már is utazom veled.
S bár lelkünk csak rokon,
nem szökhetünk szabadon,
vissza fog a szeretet,
én is h? leszek veled:
TE is egy , ÉN is egy ,
fáj is ez, szép is ez,
NE FELEDJ!
mullerildiko - január 30 2012 17:11:18
Hideg, téli estéken,
Szobámba ülök,
S végig gondolom
Eletem, apróbb állomásait,
Nevetések,táncok,
Rövid szerelmek, melyek
Elmúltak nyomtalanul,
S még sem találkoztam azzal,
Mi élni tanít.
S talán még is tudom,
Mi hiányzik hozzá:
Egy bíztos pont, egy életen át,
S a tartalom az, mi hiányzik nékem.
Egyformák a táncok, nevetések,
Sa szerelmek, ha tartalom nincs benne.
S érzem, hogy hiányzik,
Nincs ki megértene.
Hiányzik egy meleg kéz
Erõs szorítása,
S mégis gyöngéden öleljen át.
Hiányzik egy kedves mosoly,
Egy felszabadult nevetés,
S így talán, könnyebb lenne a feledés.
A borút, a szomorúság ködét,
S a könnyeimet , mit érted ejtek,
Szíved melegével,s mosolyod
Tûzõ sugarával kérlek,szárítsd fel,
Magányos szívemet,
Csókjaiddal gyógyítsd meg.
S ha kéz a kézben,
Együtt próbálunk küzdeni,
E nehéz, de emberi életért,
A célt elérjük!
De ez az a pont, miután
Az élet,
Nem tûr " feledést"!
szomorufuz - január 30 2012 17:11:19
Kedves Ildikó!
Nagyon nehéz megszólalnom. Szememben könnyek és mosolyok. köszönöm szép, megható soraidat.
Ölellek szeretettel: Szomorúfűz
mullerildiko - január 30 2012 17:18:41
Kedves szomorúfűz, soraim tiszták és komolyak, az utolsó vers Édesanyámé volt szeretettel Ildi
szomorufuz - január 30 2012 20:16:52
Kedves Ildikó!
Természetesen tudom - igaz, nagyon sok anyag van fent és lehetetlen, hogy mindenkit, mindent visszaolvassak, - bár nagyon szeretném. Főleg a blogom miatt is, hogy ha engedélyt kapok rá, vihessek a versekből, írásokból. Azért már sok verset és prózát elolvastam. Köszönöm, hogy megmutattál a versekből. Szeretettel ölellek: Szomorúfűz
mullerildiko - január 31 2012 07:32:07
szívesen szeretettel: Ildi
Nagyon szépen emlékeztél meg a két kutyusról. Azt hiszem, ezen az oldalon is (akárcsak másutt) minden kedves kutya- és macskaszerető tagtársunknak van már fent vagy verse, vagy prózája valamelyik négylábú kedvencéről (kedvenceiről).
Mindig nagyon szívesen olvasok kutyás és macskás történeteket.
Ezt is szívesen olvastam. Kár, hogy kedvenceink nem élhetnek velünk együtt az öregségünkig, mert nekik kevesett időt szánt a Mindenható!
Szeretettel: Zsuzsa
Torma Zsuzsanna - január 31 2012 08:30:52
hibajavítás: kevesebb
szomorufuz - január 31 2012 17:37:16
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm megtisztelő látogatásodat, olvasásodat. Szeretett kisbarátaink elvesztése is kegyetlenül tud fájni és a szívünkben őrizzük emlékeiket. Szeretettel: Szomorúfűz
