|
 Vendég: 102
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
Csak úgy, naturálisan...
- Tündikém, miről elmélkedsz, avass be engem is, mert látom a két szép szemedben a vágyat, hogy újjaimat a klaviatúrára ragaszd és megoszd a gondolataidat - és már a vállamra is telepszik, és figyel....
Összességében azon gondolkodom, hogy milyen csodálatos is az emberi elme, az emberi természet.
Ha rossz, kelletlen élményben van része, megpróbálja a tudatalattinak a legmélyére elraktározni, hogy ne bukkanjon elő soha többé.
Amikor úgy ítéli meg, hogy élete kilátástalan, "nincs tovább" hangulat keríti hatalmába, a negatív, pesszimista beállítottságú ember magába roskad, átveszi helyét az önsajnálat.
De mivel az emberek nem egyformák, (még szerencse) a pozitív életszemléletű ember rögtön ott terem és segít.(Jobb esetben)
De az a legszerencsésebb, ha az emberben két én lakozik, akkor biztos, hogy nincs szüksége külső segítségre.
Mert az egyik énem azt mondja, hogy "világvége, nincs tovább, el kell, hogy menjek", addig a másik énem rákiált! "Ugyan hová mennél, szedd össze magad a mindenét, nem adhatod fel ilyen könnyedén, az életednek én vagyok a Napos oldala, rám kell, hogy hallgass!"
Ilyenkor az emberi elme gondolkodik.Sorra veszi élete történéseit, a negatívumokat kénytelen kizárni, mert a pozitív énje erősebb, melyet az életösztön diktál. Az életösztön pedig NAGY ÚR.
Megkeresi a kiutat, minden akadályon keresztül vágtat, ledönti a "gátakat"és felszabadít!
Mindazonáltal állandóan harcban állnak, de én úgy gondolom, hogy mindíg az "okosabb" győz.
A egyik énem szomorú, kilátástalannak ítéli meg a helyzetet, nem látja az alagút végét, a másik ott terem a kis lámpással a kezében (melyben ott csordogál a remény, mint egy mennyei manna) és világít az alagútban mutatva az utat a fény felé. Mert mindenből van kiút, minden rossz után jó következik.
Összességében az ember azért született, hogy élje az életét akkor is, ha azokban sok a buktató, akadálymentesítse a pozitív énje segítségével. Én hiszem, hogy ez minden embernek sikerül, hiszen az emberi teremtmény csodálatos! Minden ember élete érték, melyet meg kell becsülni, csak így naturálisan fogalmazva elmélkedtem kicsit.
|
|
|
- január 31 2012 14:51:20
Kedves Évike!
Mindenben igazat adok Neked. Úgy van az a legkilátástalanabb helyzetekben is, hogy a bizakodás, a reménykedés sokszor felülír mindent. Ilyenkor az "okosabb" énünk "lámpást gyújt" az agyunkban, hogy lássuk, van-e még kiút számunkra.
Sajnos, nem minden embernek sikerül megtalálni a továbbhaladásra alkalmas helyes utat. Van, aki sajnos nem lát más kiutat, és eldbobja magától az életét. Amíg nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy eldöntendő legyen számunkra: menjünk, vagy maradjunk, addig nem fogjuk tudni átérezni ezeknek az embereknek a lelkivilágát sem. Ezért én nem tudok senkit sem elítélni. De addig én is azt mondom, hogy életünk érték, meg kell becsülnünk.
Írásodat szívesen olvastam!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- január 31 2012 16:25:58
Kedves Zsuzsika!
Nagyon örülök Neked, Veled élvezet és élmény "erről" a témáról "beszélgetni." Azt hiszem, hogy teljes mértékben egy hullámhosszon vagyunk. Maximálisan igazad van abban is, hogy amíg nem kerülünk teljes mértékben olyan helyzetbe, hogy át tudjuk érezni, és eldönthessük, hogy mennünk kell-e vagy maradni, addig nem tudjuk megítélni azoknak az embereknek a lelkivilágát. De én amondó vagyok, hogy ezért kell maximálisan figyelnünk egymásra, mert azt olvastam, hogy aki a "szakadék" szélére kerül, addig ugyan vezet egy út, de lelkiállapotának vannak jelei, üzen a külvilágnak a viselkedésével. Ha egyszerűen csak letargiába süpped, "elcsndesedik", magába roskad, kezdi elveszíteni régi énjét, nem kommunikál, ezt azért a környezetének észre kell vennie. Igen, sokat lehet olvasni, hallani olyan dolgokat, hogy valaki öngyilkosságba menekül, de addig azért én úgy gondolom, hogy ezt az utat amit az előbb írtam, igenis végig járja.
És elsősorban a környezetének - szeretteinek - a feladata, hogy ezt észrevegye és ehhez csak odafigyelés és nagy nagy szeretet szükségeltetik, és utána - gondolom én - jöhet a szakember (pszichiáter) segítsége. Ezért nem szabad egyedül maradnia a problémájával, lelki sebeivel senkinek, mert nem vagyunk egyformák, és nem egyformán működik az "okosabb" énünk.
Nagyon szépen köszönöm értékes és hozzáértő véleményedet, úgy gondolom, ha már "csak beszélünk" ezekről a kérdésekről, talán van akinek segítség, ha elolvassa.
És ha tényleg úgy érzi, hogy segít, akkor elolvashatja többször is.
Én ezért örülök roppant mértékben annak, hogy elég sokan olvassák novelláimat. És nagyon szeretem az ilyen hosszabb, tartalmasabb hozzászólást mint a Tiéd, mert azt érzem, hogy Te értelmezed is - hiszen érzem, látom a hozzászólásodból -nem csak "megszokásból" teszed ide a kézjegyedet.
Szeretettel: Évi. |
- február 02 2012 13:55:40
Kedves Sanyi!
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi. |
- február 02 2012 21:53:58
Kedves Évi Húgocskám!
Nagyon szeretem Tündikéd bölcs gondolatait. Ha legközelebb éppen meglátogat téged a saját dimenziójából, légy szíves a nevemben egy puszit elhelyezni az okos kis fején.
szeretettel
Domokos bátyád |
- február 03 2012 08:16:57
Drága Domokos Bátyám!
Végtelenül nagy öröm számomra, hogy "újra itt vagy", ha csak egy pár percre is. Nagyon szépen köszönöm megtisztelő figyelmedet és véleményedet és ígérem, hogy átadom Tündikémnek a kobakjára a puszidat. Nagyon fog neki örülni, mert Ő is nagyon hiányol Téged mert nagyon szeret és tisztel. Már itt toporog a vállamon és sasolja az üzenetemet.
Nagyon szépen köszönöm (köszönjük), hogy meglátogattál és jó egészséget kívánunk Neked. És türelmetlenül várjuk a sorozatod következő részét.
Szeretettel: Évi-Húgod. (No és Tündike) |
- február 05 2012 07:24:45
Kedves Olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy megtekintettétek írásomat!
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
