A délutáni órákban indult el a havazás - olyan nagy intenzitással, hogy rövid idő alatt beborította fehér, vastag bundatakaróval a kertet, a fák ágait, a bokrokat, a háztetőket.
Kis madarak dideregnek, fázósan csivitelnek, borzolva tollruhájukat.
Fehér könnyet hullat az ég, mindent csendesen beborítva. Szemeim gyermeki ragyogásával nézem az ablakon túli tájat. Figyelem a szállingózó hópelyheket. A háztetők összefolynak lassan a kert borította fehér lepellel. Az örökzöld fáink vastag hó papucsot húznak.
Vonz a messzeség – csendes béke száll a kinti világra, halkan oson a városra.
Puha, bársonyos érzés fedi szívemet. Gyönyörű ez a világ! Ebben a világban az árnyak is puhává válnak, és még a harangszó is olyan lágyan zeng. A fákról, az ereszről a jéggé fagyott hókristályok nyújtóznak.
Az ablak fénykörében ragyogó szemeidet látom magam előtt, bársony mosolyod simogatását, mely melengeti szívemet, lelkemet.
A felgyúló lámpák fénye ragyogóan verődik vissza a szikrázó hóban.
Csendben a téli alkony úszik felém, elhozva a hosszú estét, éjszakát, ugyanakkor angyalszárnyakon hozzám repítve a békességet, a nyugalmat, szomorkás szívemre szeretetet hintve, lélekszárnyakon az álmok birodalmába elvezetve.
Nagyon vágyom a tavaszra, a napsugár kacagó játékára, a viruló rózsák illatára, a pillangók kecses táncára.
Álmaim, vágyaim, melyek most a hótömeg alatt szunnyadnak teljesen belepve az égből hulló fehér könnyekkel.
Ebben az erősen fagyos, havas időben nagyon szép gondolatok születtek meg benned.
Együttérzek Veled, ahogy álmaid, vágyaid most a "hótömeg alatt szunnyadnak", mert én is hasonlóképpen érzek.
Szeretettel: Zsuzsa
szomorufuz - február 01 2012 15:37:21
Kedves Zsuzsa!
Nagyon megkínoz a hideg, nem csak testileg, de lelkileg is. A hiány érzése pedig ilyenkor megduplázódik. A Nap az életem, most mégis olyan fagyosan csillog, de remélem, hamarosan ébredezik a Világ. Köszönöm soraidat. Szeretettel: Szomorúfűz
