|
 Vendég: 83
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
Mit jelent egy házaspár (vagy akár élettársi kapcsolatban) a megcsalás?
Erzsike dekoratív hölgy, szereti mindíg minden pillanatban érezni női mivoltát. Meg is tesz mindent annak érdekében, hogy ez ne legyen másként (fodrász, smink, kozmetika, még akkor is, ha "csak" otthon tevékenykedik a háztartási feladatok végzését illetően) hiszen egy nőnek mindíg szépnek kell lenni, hiszen azért nő. (Ez az elve, mellyel maximálisan egyetértek, egy nő egy illatos rózsa)
Mindenki csodálta kedvességét, báját, szolíd, szerény magatartását. Jó házasságban élt férjével ide' s tova 2o éve.
Férje Bálint, szintén megnyerő modorú, külalakjára igényes, intelligens, kedves férfi. Boldogan éltek, tisztelték egymást, és végtelen szerelmi kapcsolatra épült házasságuk, melyből igazi szeretet tükröződött. Gyermekeik kirepültek a családi fészekből, önálló családot alapítva, ketten maradtak még mindíg fiatalon egymásnak.
Jó viszonyban voltam a házaspárral, Erzsike egy ideig kolléganőm volt, de később másik kerületbe költöztek, így munkahelyet is változtatott. Telefonon tartottuk a kapcsolatot, meghatározott időszakonként havonta egyszer, kétszer beszéltünk.
Eltelt egy hónap és Erzsike nem jelentkezett.
Akárhányszor hívtam, csak az üzenetrögzítő válaszolt. Kezdtem egy kissé aggódni, ugyan mi történhetett vele, gondoltam, megkeresem személyesen, - bár az ilyen látogatásokat én magam sem szeretem, ha hívás nélkül valaki csak úgy betoppan váratlanul minden előzetes megbeszélést mellőzve -, hiszen úgy ítéltem meg a helyzetetet, hogy ez rendkívüli esemény.
Sokáig csengettem Erzsikéék ajtaján, (gondoltam, innen addig el nem megyek, amíg valamit ki nem derítek felőle, még akkor sem, ha a szomszédokat kell zavarnom) de miközben
ezen gondolkodtam, halkan kinyílt az ajtó és megláttam Erzsikét kisírt szemekkel, smink, frizura nélkül (mely soha nem fordult elő nála még otthon sem) meggyötört arckifejezéssel.
- Erzsikém ne haragudj, hogy csak így rád törtem-eszkuzáltam volna magam, de ő egyetlen kézmozdulattal leintett és hellyel kínált.
- Én kérek elnézést tőled, hogy nem vettem fel a telefont, amikor hívtál, de most nagyon magam alatt vagyok, de gondolom, hogy látod is rajtam.- mondta Erzsike kis mosolyt erőltetve magára.
- Mondd, mi van Veled, mi történt? Soha nem láttalak még ilyen állapotban!- rápillantva aggódó tekintettel.
- Bálintnak szeretője van, időt kért tőlem, elköltözött egy kis időre, már két hete nincs itthon. Mivel intelligens emberek vagyunk, megbeszéltük, hogy akkor jöjjön vissza, ha én hívom. - de a szívem törte darabokra, és végtelen fájdalmat, csalódást érzek. Legszívesebben már az első nap visszahívtam volna, de ugyanakkor végtelenül dühös is vagyok rá, hogyan tehette ezt velem? - mondta fájdalmasan zokogva. Végtelenül sajnáltam, nem tudtam pillanatnyilag, hogy hogyan vigasztaljam, mit lehet ilyenkor mondani egy kívülállónak.
Közben összeszedte magát egy kicsit, megkínált kávéval és üdítővel és közben láttam a tekintetén, hogy nagyon várja a válaszomat.
- Figyelj ide, kedves Erzsikém. Lehet, hogy egy kicsit rosszul fog esni, amit most mondani fogok, de ki kell, hogy mondjam, hiszen beavattál engem annak idején, - nem is tudom én már, hogy mikor volt - egy kis titkodba, amikor volt egy románcod az egyik kollégánkkal. Emlékszel?
Neked sem lehetett akkor mondani semmit, mentél a saját kis szerelmes fejed után, és Bálint is adott neked időt. - mondtam kissé félve a reakciójától.
Erzsike elgondolkodott. Talán ahogy visszaemlékezett a "románcra" még egy kis kellemes érzés is hatalmába kerítette, (de lehet, hogy ezt csak én láttam így, mert egy pillanat töredéke volt)de végtelen szomorúsággal a lelkében nagyon sóhajtva megszólalt:
- No igen, de most én érzem magam végtelenül nyomorultul és ez annyira rossz, hogy mindjárt meghalok! - mondta Erzsike zokogva a vállamra borulva.
- Dehogy halsz kedvesem, elmúlik, el fog múlni, meglátod. Gondolj arra, hogy Bálint is ilyen nyomorultul érezte magát amikor Te hagytad cserben őt.- mondtam neki szinte majd, hogy nem bocsánatot kérve, nehogy szavaimmal megbántsam.
- Te mit tennél a helyemben? - kérdezi tőlem most már megnyugodva kissé.
- Nézd, én nem vagyok a helyedben, dönteni Neked kell, de véleményemet megosztom Veled.
Sok szempontot figyelembe kell venni. Együtt éltek már közel 2o éve, felneveltétek tisztességesen gyermekeiteket, boldogságban, szeretetben éltetek, Ő meg tudott neked bocsájtani, én ezt úgy látom, hogy azért, mert nagyon szeret. Visszatértél hozzá annak idején és tovább éltétek az életeteket. - mondtam neki
egy papírzsepit nyomva a kezébe.
- Szedd össze magad, nem kell az önsajnálat, ha szereted annyira, amennyire ő téged, akkor vissza kell, hogy fogadd, ezt Te érzed. Márpedig ahogy mondtad, hogy már az első külön töltött nap után visszahívtad volna, akkor szereted és van esély a folytatásra.- mondtam neki határozottan de kedvesen.
Közben csörgött a telefon, bekapcsolt az üzenetrögzítő, Bálint hangja volt, Erzsike szépen halkan felvette a kagylót és hallgatott.
Figyeltem a gesztusait, megpróbáltam leolvasni arcáról a gondolatait, mintha kissé megnyugodott volna.
- Haza jön, azt mondta holnap este haza jön és én beleegyeztem.- mondta Erzsike kissé fátyolos hangon.
- No akkor öltözz, gyere velem, lemegyünk a fodrászhoz, szedd rendbe magad, mert iszonyatosan nézel ki! - mondtam neki ellentmondást nem tűrő hangon, de tudtam, hogy ez nem lesz olyan egyszerű. A lelkében, a szívében még helyre kell tennie a történteket.
Mit is jelent a megcsalás? Mindenkinek mást? Egyéni elbírás szerint? Habitusa, életszemlélete, neveltetése, erkölcse szerint behatárolható?
Nem tudom. De azt tudom, ha két ember szereti egymást, nem tud egymás nélkül élni, akkor el kell tudni felejteni a félrelépést, de csak akkor, ha ez egyszer történik meg és nem lesz belőle rendszer.
|
|
|
- február 02 2012 15:27:58
Kedves Évike!
Szerintem Te nem csak jó fantáziával és beleérző képességgel rendelkezel, hanem szinte belelátsz az emberek "veséjébe".
Olyan témákról írsz és olyanokat "boncolgatsz", hogy az ember igen csak elgondolkodik azeken a dolgokon, hogy vajon mit jelent egy-egy embernek a megcsalás, és főleg, hogy hol kezdődik?
Egyetértek véleményeddel. Igaz barát voltál, hogy felnyitottad a megcsalt volt munaktársad szemét. Tudvalévő, hogy egy ember letöbbször a saját sérelmét tartja fontosnak, és elfelejti, hogy esetleg ő is vétett a másik ellen.
Szívesen olvastam!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- február 02 2012 15:48:59
Kedves Zsuzsika!
Őszintén örülök Neked, hogy olvasod és véleményezed minden írásomat. Tudom, hogy nem világmegváltó fenomenális írások, de célom, hogy a valós életről, valós emberi problémákról, ma élő emberek mindennapjairól írjak. És olyan gondolatokat ébresszek, amin érdemes elgondolkodni. Hiszen megpróbálok úgy írni, hogy mindenki megértse és azonosulni tudjon a gondolataimmal amit közvetítek. Én úgy gondolom, hogy ezért érdemes írni.
Ez a történet valós, de van némi fikció is benne.
Az, hogy "vesébe látok", véleményem szerint azért (is) alakulhatott ki, mert sok helyőrségben nagyon sok emberrel találkoztam, beszélgettem, dolgoztam, és nem utolsósorban nagyon szeretem az embereket. Odafigyelek rájuk, tudok azonosulni a gondjaikkal.
Az, hogy mindenki a saját sérelmét tartja a legfontosabbnak, igen igaz, úgy ahogy Te is írod. Én úgy gondolom, hogy ez valahol természetes is. De az önzésen múlik, hogy mennyire hatalmasodik el a gondulatunk.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél, valamint kifejtetted értékes, megszívlelendő gondolataidat.
Szeretettel: Évi. |
- február 02 2012 22:08:07
Kedves Évike!
Érdekesen írtál egy embereket, életeket tönkretevő jelenségről, a féltékenységről, sok regényírónak ihletet adó témáról. Történeted a jéghegy teteje, mert a gyerekek kirepültek, a szépség megmaradt, tehát olyan sok idő, 25 év után talán magyarázható ez a hűtlenkedés, a férfi megúnta, hogy bár az élete kényelmes, ágyba kapja a reggelit, de mindig ugyan az a nő hozza. Ez a nő részéről a szeretet megnyilvánulása de ilyen sok idő után, már nincs az önmagát elpusztító szerelem, az egymásra találás teljes átélése, melynek a végén a nő összekócolva, elkent szemfestékkel, kipirosodva hanyatlik a fáradtságtól elbágyadt férfi mellé. A férfiakat - úgy 50 év körül, ennek hiánya, vagy a potencia csökkenése ("kapuzárás" előtti állapot) szinte kényszeríti, hogy bebizonyítsa, a feleség ennek az oka, és ő mindent tud úgy, mint azelőtt, és keres egy fiatalabb lányt, hogy ezt igazolja. Legtöbbször nem sikerül ez már neki, és mikor ezt keserűen megtapasztalja, ismét felébred a vágya az ágybahozott reggeli után. Az ilyen visszatérések már javíthatatlan rést ütnek a korábbi szeretet vezérelte együttlétbe, konfliktusok, veszskedések lépnek fel, megette a fene az egészet! A nő ilyenkor sokkal könnyebben magára talál, egyedül is jól megáll a lábán, könnyen szerez barátnőket. Nem akarja lenyalni azt, amit másik nő rákent a férjére. Az elbeszélésbeli nő helyébe nem bocsátanék meg a férfinak!
Itt zárom a hozzászólást, mert aztán lefelé igen csak sok lehetőség van, egy regény is kevés a méltatáshoz a probléma kifejéséhe. De te elkezdhetedIII Szeretettel Andy |
- február 03 2012 08:56:45
Kedves András!
Őszintén örülök annak, hogy ismét megtiszteltél értékes véleményeddel. És roppant érdekes számomra, amit írsz. Csupán csak "kapuzárás" előtti pánik lenne a férfinál, amiért elcsábult? Nem lehet ebben akár egy kis szerelem (is) mint érzelem, csak egy szexuális vágy mintegy önmagának bebizonyítandó kényszer cselekvés?Látod, ez most szöget ütött a fejemben, de lehet, hogy azért mert nem vagyok férfi.
Azt írod, hogy nem bocsájtanál meg a nő helyében a férfinak.Én erre most is csak azt tudom mondani, hogy minden attól függ, hogy mennyire szeretik a felek egymást. Én hiszem azt, hogy lehet úgy szeretni egy társat, hogy meg tudjunk bocsájtani egy félrelépést.És itt lép a képbe az a gondolatom, hogy mindenki másként értékeli, érzi, hogy mit tenne adott esetben.
Végül is összességében úgy gondolom, hogy a szerelem ellen senki nincs beoltva, tök mindegy, hogy hány éves, azt a védőoltást még nem találták fel.(És itt nem a csak a szexuális vágyra gondolok, mert nálam elképzelhetetlen szerelem nélkül a szex, de gondolom, hogy ezzel a nők 99,9 %-a egyetért (vagy nem?!)
Nagyon szépen köszönöm értékes véleményedet.
Szeretettel: Évi. |
- február 03 2012 10:30:01
Kedves Évike!
A kapuzárásos nem a hasonló korúakba lesz "szerelmes",olyan van neki otthon, hanem a sokkal fiatalabb nőkbe. Visszatérni, visszafogadni persze lehet, bár a sebhely amit az elhagyás okozott, talán soha nem gyógyul be! Amit írtál, az olyan megalázó egy nő sszámára, hogy eledgedi úgy a férfit hancúrozni, hogy azt mondja neki, ha "kifáradtál" akkor visszajöhetsz! Ez csúnya  hasonlattal élve, bocs!!! olyan, mint ha elengedné a férfit jó vacsorát enni, de az kakálni hazajárhat. Ezért mondtam, mint "házassági tanácsadó", hogy váljon el, és nézzen másik TV műsort, ne azt az egyet, amit otthon megszokott!. Ajjajj!
Sok szeretettel egy idős nő párti manusz, aki az Andy névre reagál! |
- február 03 2012 11:18:21
Kedves András!
Gondoltam, hogy vissza fogsz térni, mert ez olyan jó téma, melyet meg lehet vitatni el lehet beszélgetni róla. Én nem a "kapuzárási" pánikra gondoltam elsősorban, az egy másik téma lesz. Már a fejemben meg vannak a gondolatok, de még várok Tündire, hogy a "végszót és az engedélyt" a megírásához megadja nekem. Én egy kapcsolatban,( tök mindegy, hogy házastársi, vagy élettársi)magát a megcsalás tényét próbáltam érzékeltetni, ahol mindkét fél - mert először a nő csalta meg a férjét, aki megbocsájtott neki, és most a férj csalt, és a nőnek kellett megbocsájtani. Én magát a megcsalás tényét, mint fájdalom érzékeltettem abban, ahogy "Erzsike" átélte. És "nem engedte el hancúrozni, hogy utána visszajöhessen kakilni", nem itt nem erről van szó. Csupán csak annyi, hogy meg lehet-e bocsájtani egy megcsalást, és ha igen (szerintem igen) azt miért teheti az ember, mi a motiváció.Történetemben a motiváció a szeretet, mert igenis lehet valakit annyira szeretni, hogy meg lehet bocsájtani a félrelépést. Rohadt nehéz dolgok ezek, tudom, de örülök neki, hogy tudunk róla "beszélgetni". Mert ez is az élethez tartozik, ajjajj, de még mennyire! Az, hogy egy megcsalás után már nem lesz olyan mint régen volt, mert a tüske mindíg ott marad, persze, egy ideig biztos, de ez is csak az egyénektől függ. Ha nagy a szeretet, a tüskét ki lehet húzni egy idő után és el lehet dobni a fenébe.Én egyébként inkább férfi párti vagyok, de mivel mind a kettő csalt, megpróbálom megkeresni a középutat, itt nem billenhet a mérleg nyelve egyik irányba sem, mind a kettő hibázott, de nem főbenjáró bűn nem ítéltetik golyó általi halálra egyik fél sem.
No, ugye, hogy milyen jó kis témát diktált a Tündi, tudtam, hogy ezt meg kell írnom.
Mint "házassági tanácsadó" nő párti manusz, beszállok az üzletedbe - ha engedélyezed - mint férfi párti csajszi.
Szeretettel: Évi.
Ui.: És ha mi ketten adjuk a "tanácsokat", ember legyen a talpán, aki félre mer kacsintgatni!! |
- február 04 2012 16:07:56
Kedves Évike!
Na, újra itt vagyok! Most én leszek férfipárti. Hogy is volt? Korábban ugye bár Erzsike lépett félre, és ezt a férj nagylelkűen megbocsájtotta neki, mert olyan szépen, mint Erzsike, senki sem tudott ingnyakat vasalni! Először is E.ke miért csalta meg a férjét? Kipróbálta, hogy milyen mással, mert szűzen ment férjhez? Akkor az általában 1-vagy 2 alkalom. Ha a férje jobb, visszatér és 2 félrelépést el lehet titkolni, minden mehet a régi kerékvágásban, nem kell neki semmit megbocsájtani! Ha viszont a szerető a jobb, az már baj, mert a feleség nem fog visszakozni, csomagol, és elköltözik az új pasijához. Ha vallásos nevelést kapott, életbe lép az első pont. A hosszabb kapcsolat nem marad titokban, a férj rájön, hogy miért lett olyan fejfájós esténként lefekvéskor a neje, és észreveszi, hogy a WC deszka többször nincs visszahajtva, amit ő szigorúan végrehajt, minden pösölés után. Nos, ezután a férj csúnyán összeveszik a nejével, mert nem szeret más fogkeféjével fogat mosni és végignézi a csomagolást, nehogy az ő holmijából valamit kisajátítson. Szomorúbb, ha helyet kell cserélnie a bajnokkal, és ha szerencséje van, visszaköltözhet a mamához, és nekiláthat új életet kovácsolni magának. Ha ez a lehetőség nem áll fenn, akkor a válóperes eljáráskor általában a statisztika szerint mindenéből ki lesz forgatva, s hamarosan új foglalkozást talál magának, tanult kukázó lesz belőle. Nos, visszakozás is van, ahogy te gondoltad, de e mögött gyerek, vagy vagyonelosztási probléma van. Most ennyit tudtam a felmelegedés miatt olvadozó jéghegy csúcsából levágni és idehozni! Ja, meg alkotó szombat is volt!
Szeretettel dr. Andy, minden ügyek kimagyarázója! |
- február 04 2012 17:33:29
Kedves András!
Tudtam, hogy vissza fogsz térni, ezért beállítottam a kis dögöt (már mint a mobilomat) hogy ha meglátja (mert lát is a kis huncut, meg érzékszervei is vannak, nem tudtad?) a monitoron a dr.Andy nevet, azonnal csipogjon rám, mert tudom, hogy akkor itt kell teremnem a gépem előtt.
No szóval, nem ilyen bonyolult ám a helyzet kedves András. Igaz, hogy Erzsike botlott meg először, de csupán csak azért mert megcsapta a szerelem szele (ne akarj belemagyarázni semmit, nem volt gond a férjjel) csak tudod, a szél az olyan kis céda, nem válogat.Miért? Attól, hogy szerette a férjét - mert szerette - még megcsaphatja egy másik szerelem. Tartott ameddig tartott, szép volt, jó volt, de annyi volt amennyi. (No nehogy azt mondd, hogy nincs ilyen, mert nem társulok Veled!)
No és ezek után volt egy kis szélcsend, igen ám, de a szélnek is vannak fokozatai, például ha keletről fúj, az csapja meg a fiúkat, tehát most a férj következett.Miért? Hát van ilyen "viharos sarok",vagy nem, dehogynem. A szél már csak ilyen, hozza-viszi a szerelmet, mindazonáltal meg kell, hogy jegyezzem, hogy a férj is szerette a feleségét, mégis megtörtént. Ebbe sem kell belemagyarázni semmit, jó volt, szép volt, vége lett. Mindketten megtapasztalták azt a gyötrelmet, amit a megcsalatás következtében éreztek.Neked az a bajod kedves barátom, most megmondom Neked őszintén így szemtől szembe, hogy minden ügyek kimagyarázója vagy. Ami ugyan nem baj, mert írásaid engem is tovább gondolkodásra ösztönöznek, de itt a jéghegy csúcsát nem kell levágni, mert nem olvadozik -18 C fok van, mitől olvadna?
No de, hogy az együttműködésünk- mármint a "házassági tanácsadó" vonatkozásában -tuti legyen, el kell, hogy döntsük végre, hogy akkor most Te milyen párti vagy? Mert ez így nem okés, hogy tegnap még nőpárti voltál, ma már férfipárti, bele sem merek gondolni, hogy holnapután milyen párti leszel. Olyan párt nincs! Nem úgy van az, hogy csak gondolunk egyet és ugrálunk egyikből a másikba és nem vállaljuk a felelősséget sehol.
No szóval, akkor most férfipárti vagy. Én is. Akkor mi lesz a csajszikkal? No jó a kedvedért, akkor a mai napra cserélhetünk.
Hú, de már hol is tartottam? A fene egyen meg engem, most jól belegabalyodtam a "pártikba". Úgy hogy azt hiszem, hogy most pihentetem egy kicsit a szürkeállományomat, és hogy egyikőnknek se legyen igaza, hamarosan kitalálok egy tuti történetet, ahol nem kell pártokra szakadnunk, valószínű, hogy egyet fogunk érteni. Ha nem, akkor így jártunk, no de mind a ketten! No de mostmár be kell fejeznem, mert jelez a kis hülye dög (mármint a mobilom, persze, lejárt az időm) meg Tündi is itt ugrál a vállamon, már tölti a fejembe a holnapi versem mondanivalóját, nincs egy perc nyugtom se tőle, nem baj, én akkor is szeretem.
Kedves András, most elköszönök, de tudom, hogy még fogunk "találkozni".
Szeretettel: egyelőre Évi, (de kitalálhatnál nekem is egy spéci "művésznevet", ha már ilyen nagy fába vágtuk a fejszénket.
Vagy haljak meg hülyén, azt már nem! |
- február 06 2012 18:02:04
Kedves Olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm figyelmeteket!
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
