|
 Vendég: 101
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
Egy "nyugdíjas" Betyár nosztalgiázása az öregek otthonában.
H.Gábor Erzsébet
Betyár és kutyája
- Kutyabetyár egy világ ez! - sóhajtotta a vén betyár, Betyár nevű kutyájának, miközben elrongyolódott, rojtos gatyáját foltozgatta.
- Tudod Betyár, régen még volt betyárbecsület! Ma már még a betyárnak sincs becsülete!
Betyár kutya ugyancsak betyárul érezte magát, sajnálta a betyárságba belefáradt vén gazdáját.
Tudta magáról, hogy ő is betyár egy kutya volt - azért is kapta a Betyár nevet - de hát milyen is lehet egy betyár kutyája, ha nem, kutyabetyár!
-Hej, azok a régi szép idők! - folytatta a betyár - amikor még ostorpattintgatás és kurjongatás hasította a levegőt, de szép is volt! Meg azok a szép "lyányok" ropogós, friss menyecskék! Betyár kutya szíve nagyot dobbant. Eszébe jutott, az a sok átkóborolt éjszaka és azok a fűszeres illatú szukák...
Fejét gazdájának büdös csizmájára hajtotta, hogy kifejezze valahogy az együvé tartozás érzését.
- Meg azok a jó kis lakomák! Még a menyecske friss húsánál is ropogósabb volt a rabolt malacpecsenye! Azok a jó borok, a nagy verekedések! Hej, ha még egyszer fiatal lehetnék!
Betyár kutya kezdte egyre betyárabbul érezni magát. Felidézte, a ropogós malacsült csontokat, amin itt-ott még egy-egy kis húscafat is lifegett néha. De jó is volt!
- Szegény Savanyú Jóska barátom, mintha valóban hű akart volna lenni a nevéhez, olyan savanyú öregember lett abból is, pedig bizony, sokáig ő volt a példaképem!
Betyár kutya felnyüszített a Savanyú Jóska név hallatán, eszébe jutott Jóska kutyája, Büdös, akit a szeme láttára lőtt agyon egy kakastollas. Soha nem tudja elfelejteni...
- És most itt poshadunk - harapta el a betyár két maradék fogával a cérnát - és a kutya sem törődik velünk!
Betyár kutya sértődötten kapta fel a fejét, a betyár büdös csizmájáról. No, ez igazán rosszul esett neki, még hogy a kutya se! Látszik, hogy már kutyába sem veszi a gazdi! - szomorodott el.
- Itt élhetjük le életünk hátralévő részét ebben a nyomorult szociális otthonban, diétás koszton, vizsla tekintetű, hájas ápolónők között, akik még abban is kételkednek, hogy valaha betyár voltam! - krákogott nagyot a betyár.
- Még, hogy betyár?! - kacagott a nagydarab Lujza nővér - ezerszer inkább Háry János, minthogy betyár! - és nevetése betöltötte az egész folyosót.
- Azért ne békétlenkedjünk! - morogta Betyár kutya. - Van tető a fejünk fölött, a diétás ételmaradék is jobb, mint a semmi, és az én éjjeliőr feladatomba sem kell belehalnom, hiszen ki rabolná ki éppen ezt a szedett-vedett szociális otthont?
- Kirabolni?!!! - kapta fel a fejét hirtelen a betyár, és olyan gyorsan ugrott bele a rongyos gatyájába, hogy még maga is meglepődött.
- De gazdi! - nézett rá méltatlankodva Betyár kutya, hiszen én vagyok az éjjeliőr!
- Én meg a gazdád vagyok! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon a betyár - a betyármindenségit!
...És ahogy tekintetük huncutul összevillant, már ők maguk sem tudták, hogy a kutya a betyárabb, vagy a betyár a kutyább, mert bizony mind a kettő kutyabetyár volt!...
|
|
|
- február 05 2012 05:44:57
Kedves Erzsike!
Betyár jól megírtad! Kíváncsival is tettél, hova mentek azután betyárkodni? - a betyár mindenit!
Szeretettel olvastalak: Ervin |
- február 05 2012 18:58:15
Kedves Ervin!
Megleptél itt a novelláknál, de igazán nagyon jól esett, hogy eljöttél hozzám olvasni.
Köszönöm szépen Neked, és örülök, hogy "átjött" a lényeg!
Szeretettel fogadtalak itt is! Zsike |
- február 06 2012 08:48:09
Kedves Zsike!
Nagyon jó kis történet a betyárról és a kutyájáról, akik mindketten "kutyabetyárok" voltak! (Nem olvashattam én ezt már valahol?)
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- február 06 2012 13:11:26
Kedves Zsuzsi!
De igen! Jól emlékszel!
Köszönöm szépen Neked, hogy újra időt szántál rá és elolvastad ezt a kis történetet is. Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel láttalak itt, Téged is:Zsike |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
