|
 Vendég: 85
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
Történetem fikció, vagy nem.
Három napja intenzíven figyelek egy manuszt a buszmegállóban, tehetem, mert itt van velünk szemben. Minden hajnalban elszívok egy cigarettát az erkélyen és meglátom Őt. Várakozik a buszra teljes menet felszerelésben. Rodadtul érdekel, és azt gondolom magamban, hogy ha beledöglök is, akkor is szemügyre veszem közelebbről, mert roppant érdekel. Közelebb sündörgök hozzá, mintha derengene valami az emlékeimben, hogy én ezt a manuszt ismerem valahonnan. Talán egy régi katonatársam? Kutatok az elmémben és kipattan a szikra. Megvilágosodom! Igen, ő a Béla, no jó, hát rajta is fogott az idő, kissé megöregedett (no jó, hát persze, hogy megöregedett, miért, mit gondoltam, én fiatalodom, egy frászt!) bár még mindig jól néz ki. Megsasintom balról jobbról, már kezdi kényelmetlenül érezni magát (én is)gondolja, hogy mi a fenét ólálkodom körülötte, vagy szólítsam meg, vagy tűzzek onnan a levesbe (már, hogy ilyen szépen fejezzem ki magam)
Igen, Ő a Béla, most már kristály tisztán emlékszem rá, fején az a régi orosz tipusú usánka (miért -18 C fokban, hogyne...) és három málhazsák a hátán. Néha meg-megroggyan a térde a súly alatt, de cipeli rendületlenül. Komolyan mondom, már szégyellem magam ahogy körbe vizslatom, most már meg kell, hogy szólítsam, legfeljebb azt hiszi, hogy ki akarok vele kezdeni vén fejemmel, de nem baj, majd magyarázkodom. Felveszem vele a szemkontaktust, nyujtanám a kezemet, hogy bemutatkozzak úgy "elvtársiasan", de Ő megelőz és magához ölel. Mondanon sem kell, alig kapok levegőt a sok cucctól ami a hátáról kissé előre billen a nyakába, ahogy felém hajol.
- Szia kedves kollegína, emlékszel rám?- kérdezi puszit lehelve megfagyott orcámra. (Már hogy a fenébe ne emlékeznék, Te voltál a vegyvédelmi raktáros az alakulatnál, nagyon jó kolléga voltál)
- Szia Bélám, hogy ne emlékeznék Rád, feletted is eljárt az idő, de a vonásaid a régiek. - mondtam neki kitörő örömmel. Visszahelyezte málhazsákjait a hátára és várta a reakciómat. Tudta, hogy meg fogom kérdezni, hogy hová igyekszik ilyen felszereléssel a hátán. De várta a hatást, büszkén hátra tekintgetett aprócskának nem mondható csomagjaira a hátán.
- Mondd Bélám, hova a túróba mész ennyi pakkal a hátadon?- kérdeztem tőle csodálkozva és egyben mosolyogva (mondanom sem kell, hogy vörösödött a fejem nem csak a hidegtől, de a nevetéstől is mert olyan látványt nyújtott, hogy nagyon nehezen tudtam megállni, hogy el ne röhögjem magam, de megpróbáltam viselkedni.)
- No már most elmondom neked kedvesem, még van annyi időm a busz érkezéséig.- mondta komoly tekintettel. Mindíg nagyon szeretett beszélni, én meg jó hallgatóság voltam, most is.
- Kérlek szépen, az első zsákban a gázálarc van, hogy hogy minek, látom a tekinteteden, hogy ezt kérdeznéd, ha hagynálak szóhoz jutni. Mondd, Te nem nézel híradót? Persze még mindig a hülye szappanoperákat sasolod? No mindegy, szóval minden nap kigyullad egy metró szerelvény, füstöl az egész alagút. No már most, fulladás elkerülése végett előkapom a gázálarcot és már meg is menekültem.- mondja lelkesen. (Tulajdonképpen igazat kell, hogy adjak neki, nem rossz ötlet, mindíg is kreatív egyéniség volt Béla)
- Kérlek szépen, itt a második szimatszatyor, ebben kettő darab tűzoltókészülék van, egy habbal oltó és egy porral oltó, miért? Nem hiszed, hogy ez is jól jön a tűz megfékezésénél.
No de most már komolyan mondom, hol élsz Te? Még mindíg a rózsaszín leányszobádban, burokban? No ne csináld, hát rajtad is meglátszik már az idő vas foga, nem vagy csitri, mondd mi a francnak neked televízió? Dobd ki, ha semmi fontosat nem nézel benne.- mondta ilyen kedvesen a képembe vágva az igazságot. (No persze nem haragszom rá, tudom, hogy szeretetből teszi.)
- No és végül a harmadik szimatszatyorban van a gyalogsági ásó, hát hogyne, ha betemet a hó két állomás között, mi a francot kezdek magammal?
Valahogyan ki kell szabadulnom.- mondja válaszomra várva, azt látom tekintetéből, hogy most frankón a dicséretemre vár.
- Kedves Béla, komolyan mondom, le vagyok nyűgözve, hogy Te milyen talélékony fazon vagy, megáll az eszem Tőled. (mint régen, de az már múltidő). És Te így mész minden nap melcsizni teljes menet felszereléssel! Gratulálok, ügyes vagy!- mondom neki mosolyogva.
Látom nagyon büszke magára, talán titokban lelki szemei előtt látja a jutalmat és a kitüntetést amit kapna ezért a találmányáért, ha még aktív katona lenne. De már nem az!
- Mondd csak Bélám! És egyáltalán működőképesek ezek a tűzoltó berendezések?
- kérdezem tőle nem kevés cinizmussal a hangomban.
- Az meg ki a francot érdekel, azt hiszed, hogy tudom én? Nem tudom, hogy működne-e, no de most már tényleg ne idegesíts, hiszen tudom, hogy okos vagyok meg minden, no de azért mindent én sem tudhatok! Különben is nem mindegy az neked? No ugye, nekem is mindegy, felszerelés a hátamon, éltet az a tudat, hogy ha baj van itt vannak a közelemben az eszközök, ennyi elég.- néz rám kissé furcsán, mintha őrület szikráját vélné felfedezni tekintetemben, és egy kissé eltávolodik tőlem.
No végre jön a busz, felfurakodik a hátsó ajtón, mert a sok csomaggal a hátán csak ott tud felszállni, de közben még egy csókot fúj a két kezére és felém dobja ezzel a felkiáltással, jó hangosan, hogy mindenki rám figyeljen:
- Örülök, hogy találkoztunk, feltétlenül kérjél időpontot a pszichiáteredtől, mert úgy ítélem meg menthális állapotodat, hogy szükség lehet rá. Még, hogy működik-e a tűzoltó készülék? Hm... ilyen hülyeséget is csak te tudsz kérdezni, no pá, vigyázz magadra! - és becsukódik végre a hátsó ajtó és ott maradok gondolataimmal a térdig érő hóban.De tényleg, hogy a francba tudok ilyen hülyeséget kérdezni? |
|
|
- február 06 2012 08:55:35
Kedves Évi!
Neked aztán igen éles a fantáziád! Mindig tudtam, (hiszen olvasom írásaidat), hogy mennyire sok téma van a "tarsolyodban", ennek ellenére mindig tudsz meglepően új dolgokról írni. Igaz a tűzoltó készülék régi, és talán nem is használható, de mit számít az! Fő, hogy ott legyen a kezünk ügyében!!!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- február 06 2012 09:10:19
Drága Zsuzsika!
Már nagyon "vártalak", mert tegnap nem "láttalak", de most már megnyugodtam, hogy nem vagy beteg (azt hittem) hiszen az utóbbi időben minden nap "láttalak".
Zsuzsika nagyon szépen köszönöm értékes véleményedet.
Történetem fikció, természetesen nincs ilyen katonatársam, de komolyan mondom, nézem a híradót, minden nap kigyullad, lerobban, füstöl egy-egy metro szerelvény, gondoltam vicces formában előadom, hogy mit lehetne tenni ez esetben a mindennap közlekedő embereknek. Miért, amikor a XXI. században füstölgő metróban kell közlekedni az embereknek, legalább annyira "érdekes" lenne a málhazsákkal felszerelkezett utasok léte is.Az, hogy nem működik a tüo.készülék, a fene sem bánja, a metro sem működik.! 
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál véleményeddel és figyelmeddel.
Szeretettel: Évi. |
- február 09 2012 17:48:18
Kedves Olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ismételten megtekintettétek írásomat, nagy örömet szerezve érdeklődésetekkel.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
