|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
 V
elmélkedés a tanulás szerepéről
- Sokáig azzal áltattam magam, hogy minél többet tud az ember a világról, az életről, az emberekről, a dolgokról , annál könnyebben boldogul és még boldogabb is lehet, mint az, aki nem vesződik a könyvekkel...de életművészként ügyeskedik és sokra viszi, pénze is több lesz.
- Most vén fejjel belátom, tévedtem. Húsz évig ültem az iskolapadokban, hogy ismereteimet gyarapítsam a különféle tudományos területeken...könyvtárnyi könyvet olvastam el, és minél többet megtudtam ezekből, annál boldogtalanabb lettem. A tudás megfosztott az Isten segítségébe vetett hittől, az emberek jóságában csalódtam, beleértve barátokat, családtagokat, kollégákat..
- Amikor halálos betegségemről értesültem, bújni kezdtem az orvosi könyveket, ma már diagnosztizálni tudnék jó sok betegséget, de csupa ellentmondással találkoztam. kiderült, hogy ha meg akarok javulni egészségileg, szinte semmit nem szabad ennem...mert minden élelmiszer ártalmas az én állapotomban, azaz vissza kellene térnem a kérődzéshez - /vega-étrend! /- de főzés nélkül, mert nyersen fogyasztandó a zöldség, magvak, gyümölcsök..csak az a baj, hogy közben nincs hozzá megfelelő emésztőrendszerem, mint ami van a kérődző állatoknak, sőt sajnos a fogaim is kihullottak és a rosszul megrágott saláták is ártalmasak...
- Megbántam, hogy történelmet tanultam, mert különben nem ismerném a diktatúra és a háborúk pusztításait a múltba visszamenően és csak átmeneti gyomorrontásnak tekinteném az eseményeket, amik mostanság a világban folynak és engem is nyugtalanítanak.
- Sajnálom, hogy tanultam nyelvtant, mert ha nem ismerném a szabályokat, nem zavarnának a helyesírási és nyelvhelyességi hibák, és magam sem vesződnék vele, hogy problémás helyzetben utánanézzek egy-egy esetnek. Mi több, talán verseimtől is megkímélném a társaságot, akikre rátukmálom, hogy olvassák el vacak agyszüleményeimet...
- Sokkal boldogabb lennék, ha nem hallgatnék híreket a modern technika jóvoltából és mobilon nem hallanám meg túl gyorsan a szeretteimmel történő kedvezőtlen eseményeket.
- A XIX. századi nagy orosz író - Csernyisevszkij - egyik regényében azt kutatta: Ki boldog Oroszországban? - és arra a meglátásra jutott, hogy a legszegényebb muzsik...Lehet erre példát találni a magyar irodalomban is - különösen Móricz Zsigmondot érdekelte és meg is írta a Boldog ember c. könyvében Joó György történetét, aki szegény volt és műveletlen..
- Folytathatnám a bizonyítékok sorolását, de már ennyiből is látszik, hogy a tudás engem nem tett boldoggá, sem gazdaggá, sem szerencséssé - vagyis, hogy befejezzem a közmondást, amit címül választottam. "ökör lett belőlem" |
|
|
- február 05 2012 23:11:38
Jaaaaaj! Kedves Mamuszka!!!
Milyen szomorú hangulat ez? Ez a pesszimizmus és kishitűség a Te igazi betegséged, a többi smafu ehhez képest! Azért, hogy ilyen keserűség kialakuljon benned, ahhoz tényleg nincs szükség tanulásra. De ahhoz, hogy fölvegyed a küzdelmet, és legyőzzed, ahhoz bizony nélkülözhetetlen az az élettapasztalat, tudás arzenál, ami neked van! Mindjárt itt van ez az írás! Vedd úgy, hogy ez egy bocs! újra hasznosítható keménypapírból hajtogatott panaszláda, amibe te megfogalmazásodat használva belerakod az összes ökörködésedet, elkeseredésedet, majd lezárva egy milton kapoccsal, bedobod egy kollektív szemétgondolat gyűjtő tartályba - van egy pár ilyen az Interneten Ezután nyugodtan hátradőlsz, magadban mosolyogva; jó föladtam a tagoknak a feladatot, most gondolkodhatnak rajta, mi a fenét lehet most erre javasolni? És jönnek majd a különböző megoldást javasló észrevételek, amiket elolvasás után osztályozol, majd amelyikre úgy érzed érdemes, válaszolsz, lekötöd magad, és közben nem jut eszedbe, hogy most jaj elfelejtettem szomorú lenni. Ha nem dobozolsz, írjál bármiről. Jó példa erre a Delfinke, aki örömét leli abban, hogy minden nap ír valamit, amit ő komolynak tart, egy nyikorgó ajtóról, egy kóbor macskáról, a dohányzásról, és egész jól meg van vele, boldognak látszik! Mint magyar tanár, kifogástalanul fogalmazol, és azt mondom, ez fontos! Azonnal látod a hibákat, amiket a "nebulók" elkövetnek, elgondolkozhatsz rajta - mit írtál volna helyette. Akár osztályozhatod is! Aztán ott vannak a könyvek! Orosz írók magyar írók, le sem tagadhatod, hogy azért olvastál, ez nem panasz és biztos örömöt leltél benne! Élvezetesebb a könyv, mint a TV, mert nem szakítják meg percenként reklámok.
Végül engedj meg egy jótanácsot! Ha már szegény és műveletlen kísérőt keresel, ne a töltöttkáposztával magát halálra zabáló J.Gy. legyél, hanem hályogkovács, aki sok embert meggyógyított bugylibicskájával! Te is elkergetheted a pesszimizmust, na, nem bugylibicskával. Van neked számítógéped, Internetkapcsolatod, és ha nem tévedek egy jó világlátásod, élettapasztalatod, családtörténetek amikben te már bizonyítottál! Mert kulturált, sokat tanult egyéniség vagy. Ma már ne írjál, éjfél van! Jó álmokat kívánok! Andy
    |
- február 06 2012 08:06:07
Kedves Mamuszka!
Lehet, hogy pillanatnyi érzéseidet fejezted ki ezzel az írásoddal, de én még sem mondanám azt, hogy tanultál, és nem volt értelme. Nem vagy egyedül abban, hogy lehet bármilyen okos, tudós, világlátott és értékes ember, ha megörekszik, minden okossága, tudása, és értéke elveszne, ha azt nem tudta volna életében másnak átadni.
De, mivel Te is a megszerzett tudásodat életedben sok embernek tovább tudtad adni, így egyáltalán nem lettél értéktelen idős korodhoz érve! Mindig arra gondolj, hogy mennyit tudtál adni másoknak Magadból. Ha ebből indulsz ki, elkönyvelheted Magadnak a sikert, még akkor is, ha most pillanatnyilag úgy érzed, hogy nem volt értelme az életednek.
Szeretettel: Zsuzsa
|
- február 06 2012 11:29:35
Kedves Andy!
Örömmel fogadtam leveledet...sejtettem, hogy lesz reakciója kiábrándultságomnak. Sok okos tanácsot olvashattam itt, amit érdemes lenne megfogadni. Tudod, mindig azt hittem, a fájdalom csak átmeneti állapot, ami elmúlik és akkor új örömök, célok, feladatok várnak rám. Aktív ember voltam és szerettem küzdeni, a kihívásokkal szembenézni..
- ma már korom és betegségem miatt erre nincs kilátás - nem az én műfajom, hogy hátra dőljek és a múlt sikeres emlékein elégedetten
merengjek. Már nem vagyok tanár, csak a dokumentumok alapján...Tudásom részint feledésbe merült, részint elavult, felújítani már nem érdemes. Az mégis ér valamit, hogy sok tanítványomból neveltem tisztességes, a tudományt megbecsülő embert...nem viszem sírba az egész befektetett értéket - de ez sovány vigasz, mert a jövő üres, azaz fájdalommal van tele és nem vagyok szent: utálok folyamatosan szenvedni.
Hálás vagyok, hogy elolvastad
baráti szeretettel - Sarolta |
- február 06 2012 11:36:44
Drága Zsuzsa!
Számítottam rá, hogy optimizmust küldesz nekem - mint csodás képeidben és képüzeneteidben. Én is hasonlókat írnék, ha nem rólam lenne szó...és valami perspektívát látnék magam előtt. Persze főként a rossz hangulat diktálta soraimat, mert sokasodnak a bajok lányaim életében .. anyagi gondok főleg, és nem tudom magam kivonni belőle, meghallgatom, de bármennyit tanultam is, okos tanácsot adni nem tudok...
- köszönöm leveledet, okos véleményedet - szeretettel - mamuszka |
- február 07 2012 06:19:04
Kedves Mamuszka!
Én sem gondolnám azt, hogy fölösleges volt tanulnod, hiszen én csak egy éve ismerlek Téged, de nagyon sokat tanultam Tőled, hiszen Te voltál az első aki "rávilágított" okos, bölcs gondolataival verseimre és Te mutattál először utat nekem itt a klubban, Te biztattál, hogy írjam tovább, Te adtad az instrukciókat legelőször.
De mint látom a hozzászólásodban az egészségi állapotod nem javul, még tetőzik a gondok is, nyilvánvaló, hogy ez pesszimista gondolatokat szül, és úgy is érzed magad.
Azzal nem értek egyet, hogy már nem vagy tanár, mert Neked a génjeidben van a nevelés (szerintem általában minden tanárnak, vagy legalábbis a jó tanárnak, én hiszem, hogy még mindíg sokkal többen vannak akik elhívatottságból végzik ezt a csodálatos munkát) attól Te már nem fogsz szabadulni. Te erre a pályára születtél - ezt a prózáidban érzem - és nem csak a dokumentumok jelzik nálad e csodálatos hívatást.
Szeretettel olvastalak és gtarulálok!
Évi. |
- február 07 2012 15:19:00
Kedves Évi!
Szomorú, hogy a tudást nem lehet végrendeletben hagyományozni - bár nem mindenki érdemelne ilyen örökséget...
Ha úgy látod, hogy még mindig tanár vagyok - akkor ez szégyen, mert már nem érzem a késztetést, hogy tanítsak...leköt a fájdalom...értelmetlen ez a rám rótt hosszú, kilátástalan semmittevés ...de ki kell bírni valahogy, próbálom is, néha nagyon türelmetlenül és elkeseredve - szeretettel - mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. május 13. hétfő,
Szervác, Imola napja van.
Holnap Bonifác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
