|
 Vendég: 108
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
Miért is keletkezett a rengeteg anyós vicc?
Megpróbálom megfejteni a titkot.
Írásom fikció, de lehet akár valós is.
- Tündikém drága, hol vagy már, itt ülök a gépem előtt és várom az instrukciódat. - kérdezem ihletemet.
- Megyek rögtön, csak megiszom a kávémat, elszívok egy fél szál cigit, addig önállósítsd magad légy szíves, legyen már egy két gondolatod nélkülem is a kutyafáját neki! - mondja Tündikém félvállról véve a kérésemet.
- Jól van Tündi, de utána ne utasítgass engem, hogy töröljem ki az egészet, mert nem jó. - mondom Tündinek és hagyom, igya csak a kávéját.
Karolina, Ágika, Mariska barátnők voltak. Minden délután - munka után - betértek haza felé menet a sarki eszpresszóba egy kis pletyka-partira habos kapucsinóikat iszogatva. Mindhármuknak felnőtt gyermekei voltak,melyek önálló családot alapítottak már, sőt gyermekeik is voltak.
Karolina kezdte a mondókáját.
- Képzeljétek el, tegnap felszaladtam a gyerekekhez csak úgy spontán - én mindíg úgy szoktam menni, nem várom meg, hogy hívjanak - nem nagyon tetszik a vejemnek azt már láttam kristály tisztán, de nem érdekel. A lányom kisírt szemmel nyitott ajtót, rögtön láttam rajta, hogy veszekedtek, mert igen fagyos volt a hangulat.
A lányom soha nem panaszkodik, de én ezt nem szeretem. Most is megpróbáltam volna közbe avatkozni, de a vejem leintett, mondván "anyukának semmi köze a magánéletünkhöz, külön család vagyunk, mi majd megoldjuk a problémáinkat." Kedves barátnőim, gondolhatjátok, hogy milyen rosszul esett ez nekem, de mivel nem szeretek veszekedni, szép csendesen ott hagytam őket. A lányom kikisért a bejárati ajtóig és csendesen mondta.
- Anyu, tudod, hogy szeretünk, de nagyon szépen kérlek, ne gyere így spontán előzetes megbeszélés nélkül. És főleg ne avatkozz az életünkbe. - mondta csendesen.
Másnap azért mégis csak felhívtam a lányomat, meg akartam kérdezni, hogy mi történt és megoldották-e a gondokat, de a lányom szűkszavú volt és nem kért belőlem, pedig én adni akartam neki a tanácsaimat amit eddig mindíg meghallgatott, de most elege lett belőlem.- mondta Karolina nagyot kortyolva a kapucsínójából.
Ágika következett a beszámolójával.
- Képzeljétek el, engem meg a menyem oktatott ki, hogy ne szóljak bele az életükbe, no de én nem hagytam magam. Mit képzel magáról az a kis céda? Útálom mióta a fiam megismerte és elvette feleségül, már akkor is mondtam a fiamnak, hogy nem lesz jó neki az a kis bitang, de nem hallgatott rám. Nerm takarít a lakásban rendszeresen, a fiam szokott takarítani, mosogatni, mosni, mert a menyem csak állandóan a barátnőivel szórakozik, de a fiam meg olyan mafla, nem veszi észre, hogy mennyire kihasználja az a kis kígyó.Úgy hogy összevesztem a menyemmel és képzeljétek el, hogy a fiam is neki adott igazat. Azt mondta, hogy hagyjam őket békén, ne szóljak bele az életükbe, ők majd megoldják nélkülem is a problémákat. Nem is megyek feléjük egy darabig, igaz, hogy nem is hívnak. No és Nálad Mariskám mi a helyzet? Mariska mosolygott barátnői kirohanásain, megitta a kapucsínóját és belekezdett igen csak rövid, de lényegre törő mondókájába.
- Kedveseim! Nekem van menyem is, vejem is, de semmilyen konfliktus nem volt még közöttünk.- mondja Mariska kedvesen.
- Na ne már, azt nem hiszem, olyan a világon sincs, hogy egy anyóssal ne legyen baj. Ne viccelj, ezt nem hisszük el. - mondta Karolina tágra nyílt szemmel, cinizmussal a hangjában.
No, akkor mondd el, hogy ezt hogyan csinálod?
- Én tiszteletben tartom a magánéletüket, nem zavarom őket, csak akkor megyek, ha hívnak.
Telefonon tartjuk a kapcsolatot, de nem avatkozom az életükbe. A fiam egyetlen egyszer próbált volna panaszkodni nekem a feleségére, de én azt válaszoltam, hogy "te választottad, én nem szólok bele a magánéletetekbe, nektek kell megoldani a konfliktusokat kisfiam". Végül is rájött, hogy igazam volt, mert másnap már örömmel újságolta a fiam, hogy minden rendben van közöttük.
Nem nagy dolgok ezek, nyilván egy szülőnek nagyon nehéz megállnia, hogy ne szóljon bele a fiatalok életébe, de muszály betartani a szabályokat. Csak így lehet békességben egymás mellett élni. Ha kikérik a véleményemet elmondom, de természetesen megkeresve a középutat, ha nem kérdeznek, nem okoskodom.
Én úgy gondolom, hogy engem szeretnek, legalábbis ezt azért éreztetik velem.
Próbáljátok ki, biztos, hogy nektek is sikerülni fog.- mondta Mariska csendesen.
Elfogyasztották a kapicsínójukat, szedelőzködtek és elköszöntek egymástól.
- No sziasztok kedveseim - mondja Karolina, még felugrok a lányomékhoz nincs-e valami problémájuk, remélem nem lesz otthon a vejem.- és elviharzott.
- Szia kedves Mariskám én is sietek, mert még beugrok a fiamékhoz, leellenőrizem azt a kis cédát, hogy ki van-e takarítva a lakásuk, lehet, hogy megint összeveszünk, de engem ne oktasson ki az a kis kígyó, fújj de útálom.- és ő is elviharzott.
Mariska maradt még egy kicsit egyedül a presszóban, kért még egy kapucsínót és gondolataiba mélyedt. Sajnálta barátnőit, azért mert nem tudnak parancsolni gonosz természetüknek. Nem értettek semmit abból, amit mondott nekik. De ő vidáman kortyolgatta a kis "italát", közben megcsörrent a mobilja, hívták a gyermekei, hogyléte felől érdeklődtek és Mariska kedvesen válaszolt, majd miután befejezte a beszélgetést, ő is haza ballagott.
Nyugodt lélekkel tért nyugovóra. |
|
|
- február 08 2012 12:52:41
Kedves Évike!
Nagyon örülök, hogy ezt az "anyós"-témát is felvetetted és bemutattál közülük három anyóstípust. Én a Mariskára szavaznék, ha lehetne. Mivel az én anyám velünk lakik amióta csak férjemmel összeházasodtunk, tudom, milyen az, ha az anya beleszól a fiatalok dolgába, mert úgy érzi, hogy neki ahhoz "joga" van! Volt is sok nézeteltérés közöttünk, és az utóbbi években már igyekszünk a dolgainkat úgy megbeszélni magunk között, hogy ne tudjon "hívatlan prókátorként" mindenbe beleszólni.
Amit nagyon meg akar tudni, azt megkérdezi, és mi pedig csak annyit mondunk el, amennyit jónak látunk.
Nem mondanám, hogy bármelyik idősebb generáció valamelyik tagjával könnyű az élet, nem hiába igyekeznek a mai fiatalok már külön élni az öregektől. A baj csak annyi, hogy a jelenlegi helyzetben ismét olyanná vált a családok élete, hogy ismét több generáció kényszerül együttélni egymással, az anyagi kiadások csökkentése céljából. Akinek meg sikerült különköltöznie azt anyukától vagy anyóstól, azok is előbb-utóbb rákényszerülnek magukhoz venni valamelyiket, amikor már nem tudja egyedül ellátni magát.
Tanulságos prózádhoz gratulálok!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- február 08 2012 14:06:50
Ó, de sok mindent végig éltem/éltünk/ - pedig a távolság nagy volt. Mondhatom azt is - a válásunkat is anyósomnak köszönhetem.
Persze, tudom - vannak nagyon is szerethető, jó anyósok Érdeklődéssel olvastalak. Szeretettel: Szomorúfűz |
- február 08 2012 14:09:23
Kedves Zsuzsika!
Sok igazságot rejt hozzászólásod. Nem lehetett könnyű (nem lehet)
az életeteket az anyós "szárnyai" alatt. Igen, ehhez nagyfokú intelligencia szükségeltetik, hogy ne szóljon bele az anyós a fiatalok dolgába, én úgy gondolom. De még akkor is előfordul, mint ahogy Te is írod, hogy "az idősebb jogán, mintegy fogadatlan prókátorként"belemászik a fiatalok életébe. Nem könnyű helyzet, az biztos. No meg nem beszélve arról a tényről, hogy a mi generációnknak más volt a viszonya a felnőttekkel, mint a mai fiataloknak. Szerencsére a mi gyermekeink (fiúnk 39 éves, lányunk 36 éves) jól választották meg párjukat, de ha nem jól tették volna, akkor sem szóltam volna bele a magánéletükbe soha. Ez így van a mai napig, telefonon kommunikálunk szinte minden nap, de nem zavarjuk egymást, nem mászunk bele egymás életébe. Igen, én is a Mariskára szavazok, szerintem is ő a legkorrektebb ebben a helyzetben.
Kedves Zsuzsika!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, véleményeztél és megosztottad velem ezirányú tapasztalataidat.
Szeretettel: Évi. |
- február 08 2012 14:13:50
Kedves Gitka!
Köszönöm szépen, hogy megtekintetted írásomat.
Szeretettel: Évi. |
- február 09 2012 07:02:35
Kedves Varika! Tetszett az írásod, azt hiszem sokan tudnánk regényt írni arról, hogy milyen az élet anyóssal lakni. Mi is 8 évig éltünk egy fedél alatt velük, de nem is folytatom. Én csak a "lány" voltam.
Szeretettel: Hajdu Mária |
- február 09 2012 07:44:34
Kedves Marcsika!
Őszintén örülök Neked, hogy megtekintetted írásomat és "elmondtad" dióhéjban tapasztalataidat.
Tudod, én úgy gondolom, hogy ugyanúgy kell szeretnem (és szeretem is) a menyemet is és a vejemet is, mint a gyermekeimet. Hiszen Ők a gyermekeim társai, eggyé váltak azáltal, hogy összekötötték életüket. Miért ne szeretném egyformán őket. De sajnos vannak akik nem így gondolkodnak, bár soha nem fogom megérteni, hogy miért.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és várom írásodat.
Szeretettel: Évi. |
- február 11 2012 18:08:00
Nagyon szépen köszönöm minden kedves Olvasómnak, hogy ezt az írásomat is megtekintettétek.
Szeretettel üdvözlök MINDENKIT, aki ide látogat!
Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
