|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
 V
Hacsak lehet, játszik a gyermek. Mert végül a játék komolyodik munkává. Boldog ember, ki a munkájában megtalálja a valamikori játék hangulatát” – Sütő András
„Sohasem éreztem úgy, hogy a munka játék lenne számomra, mivel már kisgyermekkorban munkára fogtak. Elég korán kapát adtak a kezembe, hogy segítsek a felnőtteknek. Jól meg is figyelték, hogy a „gyereknek” hogyan áll a kezére a kapa nyele. Balkezes, vagy jobbkezes lesz. Ha lehet azt mondani, majdnem hogy előbb fogtam a kapa nyelét, mint a ceruza szárát a kezembe. Ceruzát nem igen ismertem egészen iskolás koromig, ahogy a mesekönyveket sem. A meséket, ha volt idejük a nagyanyáméknak vagy anyáméknak, elmondás alapján ismertem meg, velük együtt a népdalokat és a magyar nótákat is.
Emlékszem, hogy elégetett gyufaszál végével írtam az újság szélére azokat a nagybetűket, amiket megismertettek velem, ez kezdetben a nevem kezdőbetűiből állt. De néha akadt olyan átírótömb is, amit már nem használtak, később abba írogattam és rajzoltam, akkor már iskolásként. Akkor még nem tudtam, hogy honnan is került elő az átírótömb. Felnőttfejjel már tudom, hogy apám egyik unokatestvére bérelszámoló volt a tsz-ben és tőle származhatott. Ő volt az egyike azoknak, aki a tsz-tagok munkaegységét számította ki.
(Mikorra én már iskolás lettem 1959-ben, addigra már kialakulóban voltak, de 1961-re végleg „győzedelmeskedtek” a termelőszövetkezetek az országban.)
Akkor, gyermekfejjel egy kicsit úgy éreztem, mintha én is fontos lennék, hiszen már felnőtt emberek által használt tömbbe írogathatok – játékosan -, mint egy leendő irodista.
Ki hitte volna, hogy egyszer valóban az leszek és annyit írogathatok, hogy még bele is fáradok!
Az általános iskola elvégzése (1967) után ugyan nem sikerült egyik szakiskolába sem a felvételem a 4,6-os átlagom ellenére sem, ma már tudom ennek egyik okát. Tanító nénink az agronómus felesége volt, biztosan érdekében állt, hogy ne menjek el a községből, hiszen a termelőszövetkezetben kellett az utánpótlás, a fiatal munkaerő. Egy évig anyám helyett sokszor el is mentem a tsz-be dolgozni, amikor neki otthon sok volt a házimunkája és a háztájiban a kapálni való. Mentem a többi felnőttel szőlőt szüretelni, szőlőt trágyázni, kajszifa- és diófacsemeték körüli földet kapálni, ásni, de mentem télen a nádvágáskor nádat kötegekbe gyűjteni. Ezáltal a község településeinek nagy részét bejárhattam és megismerhettem.
Anyámnak és anyai nagyapámnak köszönhetően még sem maradtam tsz-munkás, mert egy évvel az általános iskola befejezése után felvételt nyertem a gyors- és gépíró iskolába. Amikor a gyorsíró tanár megmutatta, hogy milyen betűk papírra vetését kell megismernem és használnom, igen csak elcsodálkoztam! Olyan ákom-bákom írást még addig nem láttam! Az ismeret megszerzése nem volt ingyenes, hiszen havonta fizetni kellett a tandíjat. (A továbbtanulás előtti néhány hónapban a Vajüzemben dolgoztam, betanított munkásként, 14 és fél évesen 6 órában, majd 8 órában.)
1968 őszétől aztán elkezdődött a tanulás, és két év múlva sikeres vizsgát tettem. Közben egy év tanulás után munkát vállalhattam - a többi jól tanuló és szorgalmas osztálytársammal együtt 4 és 6 órában -, hogy a gépírást gyakorolhassam. Otthoni gyakorlás céljára a kölcsönzőből írógépet vittem haza. 1970 nyarától már irodában dolgoztam, 17 évesen teljes munkaidőben.
Kevés kitérővel mégis csak irodai alkalmazott, gépíró-adminisztrátor lettem, amiről még 14 éves koromban nem is álmodtam.
Igaz, hogy ismereteimet csak később, munkavégzés mellett bővítettem, amit egyik főnökömnek is köszönhetek, és annyira belejöttem a tanulásba, hogy idegen nyelvet (angol) is saját önszántamból kezdtem tanulni, amiben szintén örömömet leltem.
Végül is elmondtatom azt, hogy „a munkámban megtaláltam a valamikori játék hangulatát”, és nagyon sok papíros, no meg indigó fordult meg a kezemben és az írógépemben. Több mint 41 évig gyakoroltam a szakmámat és használtam a gyorsírást, róttam azokat az ákom-bákom különös karakterű betűket, amelyekkel nagyon sok gyorsíró füzetet írtam tele.
Torma Zsuzsanna
2012. február 8.
|
|
|
- február 08 2012 12:44:32
Drága Zsuzsika!
Nagyon örülök Neked, hogy itt is olvashatom írásodat. Különösképpen azért is tudok gondolataiddal azonosulni, mert én is gyors-gépírást tanultam Tiszaújvárosban (Még abban az időben Leninváros volt) a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat indított egy titkárnő képző tagozatot, ott tanultam a gyors-és gépírást, mint fő tantárgy szerepelt, valamint gazdasági és technikai ismeretek és pszichológia tantárgyak is voltak. Imádtam.
Van egy kedvenc szavam, amit át kellett tenni gyorsba, az Észak-Amerika legnagyobb folyamrendszere a MISSISSIPPI, imádtam leírni ezt a szót - tudod, úgy fel az égig betűnként - soha nem fogom elfelejteni.
Nagyon tetszik a novellád, és ismerem ezt az érzést, hogy "akkor, gyermekfejjel egy kicsit úgy éreztem, mintha én is fontos lennék, hiszen már felnőtt emberek által használt tömbbe írogathatok".
Én is dolgoztam már 17 éves koromban a helyi tűzoltóparancsnokságon titkárnőként, majd utána következett a hadsereg. Nekem nem volt arra szükség, hogy olyan fizikai - kapálás - munkát végezzek, mint amelyet Te leírsz, gondolom nem lehetett könnyű, szinte még gyermekfejjel.
Az otthoni gépírás gyakorlat számára apukám is kölcsönzött egy írógépet, mert azért sokat kellett gyakorolni a gépírást is és a gyorsírást pedig főleg.(No de ezt Te is nagyon jól tudod)
Én is munka mellett végeztem a közgazdaságit, nyelvet viszont nem tanultam, mert azt mondta a nyelvtanár, hogy fölösleges, mert nincs nyelvérzékem. Valószínű, hogy igaza volt.
Drága Zsuzsika!
Összességében nagyon jól megírt novellát olvashattam Tőled, és várom a következőt!
Szeretettel gratulálok!
Évi.  |
- február 08 2012 12:48:02
Kedves Zsuzsi!
De jól esett egy kicsit nosztalgiázni Veled! Ragyogóan végigvezettél életutadon, így talán még egy kicsit közelebb is kerülhettem Hozzád, hiszen többet megtudhattam Rólad. Az jutott eszembe, hogy milyen boldog is voltam, amikor néhány havi "honoromból" megtudtam vásárolni az első "Erika" írógépemet, és már otthon is dolgozhattam, írhattam a cikkeimet.(képzeld, eltettem, azóta sincs szívem a szemétbe dobni)
Aztán jött a számítógép...a többi már ismerős.
Nagy örömmel olvastam jó stílusú, és kellemes hangvételű írásodat.
Szeretettel időztem itt Nálad:Zsike |
- február 08 2012 13:33:28
Kedves Évi!
Novelláidból már én is sok mindent tudok a Te életutadról is. Örülök, hogy szinte szakmabeliek vagyunk, és így jobban meg tudjuk érteni egymást. Bár mint tudod, hiszen írásaimból verseimből kiderül, a kerti munka a most is "osztályrészem", s talán azért is szeretem ma is, mert beleszülettem!
Nem volt könnyű gyermeknek lenni, ezt néhány önéletrajzi írásom is tanusíthatja, amiket talán olvastál.
Januárban elmúlt egy éve, hogy utoljára használtam a gyorsírást.
De azt hiszem, ezt nem tudom elfelejteni most már akkor sem, ha nem gyakorolom.
Köszönettel: Zsuzsa
|
- február 08 2012 13:36:48
Kedves Zsike!
Örülök, hogy szívesen nosztalgiáztál velem! Igaz, hogy én olyan nagy, "egetrengető" novellákat, prózákat nem írtam, amilyeneket másoktól volt szerencsém olvasni (ahogy Tőled is), de azért van egy-két önéletrajzi történetem, amiből jobban is megismerhető vagyok.
Most például Sütő András fenti idézete adta az ötletet prózám megírásához, de amiket ebben írtam, az részben megtalálható más írásaimban is.
Szeretettel: Zsuzsa
|
- február 08 2012 13:44:10
Örülök, hogy elolvashattam novelládat, így kicsit többet tudok Rólad,
Kedves megjegyzéseidet, hozzászólásaidat verseimhez itt is köszönöm!
A kerti munkát én is szeretem, különösen a virágokat
.E kis "műved" kellemes délutáni olvasmány!
Szeretettel üdvözöl: Dellamama |
- február 08 2012 14:27:43
Drága Zsuzsanna!
Mindig közel álltál hozzám innen a távolból is - most hogy kissé jobban megnyíltál , nem ért nagy meglepetés életed emlékeinek felelevenítését olvasva.
Nincs is jobb érzés, mint ha a magunk küzdelme árán érjük el azt, amit magunkénak mondhatunk - ezt éreztem én is gyakran -/hiszen te ismered ezeket prózáimból/...Nekem is volt olyan kitérő az életemben, amikor gép- és gyorsíró iskolába jártam, érettségi után, mert hiába vettek fel az egyetemre, szegénységünk miatt két évet kihagytam - és a gimnáziumi érettségivel nem tudtam álláshoz jutni, mert nem értettem irodai munkához - ezért iratott be anyám a gép- és gyorsíróba...de csak fél évig jártam, mert közben szereztek egy számlázói állást, és időben nem lehetett egyeztetni a munkát az iskolával, Viszont néhány jelre emlékszem ma is - és az egyetemen a jegyzetelésnél nagyon hasznos volt nekem, a gépírást pedig 10 ujjal szintén itt ekkor sajátítottam el - ugyancsak hasznos volt, mert az egyetemi évek alatt ezzel pénzt kerestem - mások szakdolgozatának gépelését végezve...
Nagyon becsülöm munkás életedet, emberi értékeidet...szívvel olvastam életrajzi ihletésű írásodat..
szeretettel - mamuszka |
- február 08 2012 19:21:38
Kedves Dellamama!
Köszönöm, hogy itt voltál és írásom tetszett. Örülök, hogy Te is szereted a kerti munkát és a virágokat is!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- február 08 2012 19:24:03
Kedves Mamuszka!
Neked is köszönöm, hogy olvastad írásomat. Egyébként nem ez az első írás önmagamról, vagy hozzátartozóimmal való kapcsolatról, egymáshoz való viszonyulásról, ami nem volt mindig problémamentes. Örülök, hogy Te is tanultad a gyorsírást és a gépírást, mert bárhova is visz a sorsunk, a munkánk, sokszor hasznosíthatjuk.
Szeretettel: Zsuzsa
|
- február 08 2012 22:20:30
Kedves Zsuzsanna!
Nagyon szép dolog a gyorsírás és a tanulás. Elmondom Neked, hogy a gyorsírást egy magyar ember Radnai Béla találta fel, gyorsíró iskolája is volt Budapesten.Ha a Farkasréti temetőben járok, mindig meglátogatom a sírját, mert egy nagyon szép Medgyessy szobor a síremléke. A hálás gyorsírók szövetsége minden évben koszorút visz a sírjára. Ez jutott eszembe értékes írásod olvasása közben.
Szeretettel:esprit |
- február 09 2012 05:48:36
Kedves Zsuzsa! Jó volt veled nosztalgiázni. Én ugyan nem tanultam gyorsírást, de sok hasonlóság van az életünkben. Ihletet is kaptam tőled, lám érdemes életünkről írni. Szeretettel: Hajdu Mária |
- február 09 2012 08:14:17
Kedves Esprit!
Köszönöm, hogy itt jártál és külön köszönöm az információt Radnai Béláról, a gyorsírás feltalálójáról. Amikor a gyorsíró tanár megmutatta a különös karakterű betűket, én is nagyon elcsodálkoztam, és talán egy kicsit el is bizonytalanodtam. De a szorgalmam odáig vezetett, hogy az egyik legjobban tanuló diák voltam, és Simon József tanárom (aki egészen idős koráig tanította a gyorsírást) nagyon meg volt velem elégedve. Nem véletlen az sem, hogy a húgom is egy évvel később a gép- és gyorsíró iskolába iratkozott be.
Szeretettel: Zsuzsa
|
- február 09 2012 08:18:02
Kedves Marcsy!
Örülök, hogy Te is együtt nosztalgiáztál velem. Annak is, hogy sok hasonlóság van az életünkben, mint ahogy sok más amatőr költő- és írótársam élete is sokban hasonlít a miénkhez!
Szerintem is érdemes életünkről írni. Van egy-két tagtársam itt és egy másik irodalmi honlapnál, akiknek a verses- és prózás kötetét megvettem, mások ajándékba adták, és ezekben sok önéletrajzi vers és próza jelent meg. Jó megismerni mások életét és összehasonlítani a magunkéval.
Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- február 09 2012 10:15:07
Kedves Zsuzsám! Mikor választás előtt álltunk - hova is tovább - sok lány választotta a gyors és gépírást. Ha másik úton indult el, az is sokszor összefonódott legalább a gépírással. Nagyon köszönöm, hogy olvashattalak. Sok emléket idézett fel. Szeretettel gratulálok: Szomorúfűz |
- február 10 2012 08:35:26
Kedves Gitka!
Igen, teljesen igazad van, sok lány választotta a gyors-és gépírást abban az időben. De azért az is igaz, hogy nagyon sokan lemorzsolódtak, mert a gyorsírást nem tudták megtanulni.
Tagjaink közül sokan tanulták a gépírást, s ez nagyban megkönnyítheti a versek megírását, szerkesztését.
Örülök, hogy sok eméket idézett fel írásom!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- február 11 2012 00:36:36
Haha! Haha! Itt az alkalom a hóhért akasztani! Végre eljött ennek is az ideje! Egy napig nem ettem, hogy az éhség kínozzon, szűk ruhát és cipőt vettem fel, hogy szorítson, és egy homályos üvegű, kinőtt szemüveget, nehogy valami jót találjak az írásodban.
Elolvastam az első részt, az elemi befejezéséig! Csak annyi rosszat tudok erről írni, hogy valószínűleg Móra Ferenc szelleme ott állt a hátad mögött, rád terítette szeretettel a válladra a kis ködmönt, és az diktálta, mit kell írnod! Hát Móra munkáit nem szokták, nem is lehet bírálni, így nem volt mit tennem, tovább olvastam!
A következő rész a felnőtté válásod korszaka, melynek mérföldköve a Gyors- és Gépíró iskolai okleveled megszerzése volt. Ez az időszakod hűen tükrözte, milyen nehézségekkel kellett megküzdeni ez alatt az idő alatt, a továbbtanulóknak, különbség az volt, hogy az egyetemisták vagon kirakodásból szereztek egy kis pénzt, és erre 3 évvel több ideig volt lehetőségük. Ez utóbbi utat én is végigjártam, semmi kifogást nem találtam ebben az életszakaszomban, hát hogy találhattam volna a te 2 évesedben! Na, mondtam magamban kissé rezignáltan, nézzük a befejezést!
Nagy dolog, hogy nehéz gyerekkori emlékeidből örökölt játékosságot úgy tudtad beültetni a mindennapi tevékenységedbe , hogy az örömöt hozott neked 41 évi munka után is. Azt, hogy tovább képezted magad, az már nem új azoknak, akik a saját bőrükön tapasztalták jóindulatú kritikáidat.
Remélem, jön majd hamarosan egy újabb írásod is, amit majd jól megbírálhatok! Mert ebben a mostaniban semmi kifogásolni valót nem találtam.
Szeretettel Andy |
- február 12 2012 10:09:13
Kedves Andy!
Örömmel olvastam hozzászólásodat, és annak is örülök, hogy semmi kifogásolni vaoót nem találtál írásomban.
Lehet, hogy nem mostanában fogok önéletrajzi írásokat feltenni, hiszen amit eddig szerettem volna magamról elmondani, azt már néhány írásomban megtettem, lehet, hogy azokat nem olsvastad.
Ezt is csak az idézett szöveg miatt "zongoráztam" bele a "word"-be. Én valóban megtaláltam az örömömet a munkában, és ennek utólag is nagyon örülök. Emellett a paraszti munka is életem része volt, ahogy sokszor már írtam, egy kicsit én is "földhözragadt János" vagyok, és leszek is, amíg csak dolgozni tudok.
Köszönettel: Zsuzsa
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. május 13. hétfő,
Szervác, Imola napja van.
Holnap Bonifác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
