|
 Vendég: 52
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
évfolyamtársamra emlékezem
Két évi munka után kezdtem el tanulmányaimat a vidéki város egyetemének bölcsészettudományi karán. Három csoportba osztottak bennünket arányosan - hatvanhatan voltunk, két magyar-történelem és egy idegen nyelv szakos csoport, melyben az idegen nyelv mellett magyart vagy történelmet kellett választani. Akkoriban nem volt egy szakos képzés és párosítani sem lehetett tetszés szerint.
- Az előadások anyagát szemináriumnak nevezett csoportos foglalkozásokon dolgoztuk fel. Ez nem feleltetésszerű volt, de osztályzatot kaptunk a féléves munkára, melynek alapját egy dolgozat képezte, - ezt mindenkinek meg kellett írnia határidőre és belőle felolvasást tartani, amit a többiek kiegészítettek és megvitattak. Aki jó osztályzatot akart szerezni, annak aktív hozzászólónak kellett lennie a foglalkozásokon.
- Ez az aktivitás nálam mindig hiányzott, nem szerettem vitatkozni, sem produkálni. Voltak ilyen hallgatók elég sokan, de a fiúk szerették hallatni hangjukat, hangoztatni véleményüket. Ilyen volt Laci is, akiről most mesélni szeretnék.
- Már az első felszólalása - a magyar történelmi szemináriumon feltűnést keltett. Feltett magának egy költői kérdést különös hangsúllyal - kár, hogy írásban nem lehet ezt érzékeltetni! - és utána kifejtette a választ
szakszerűen, szabatosan arról "Miben állt a nyugati harcmodor?" Láthatóan értette és élvezte a témát. Mint később kiderült - ő maga dicsekedett vele - példaképe Adolf Hitler volt és kedvenc olvasmánya a Mein Kampf - a fasiszta vezér ismert műve. Német-történelem szakon végezte tanulmányait sikeresen. Máig sem értem, hogy akkor, az ötvenes években - miért tűrték meg őt az egyetemen , ahol a politikai állásfoglalás akkor is nagyon fontos volt. Talán azért, mert magányos fasiszta volt ő, semmiféle propagandát nem fejtett ki, nem terjesztette az eszméket és nagyon szerényen viselkedett, jól tanult..az államvizsga után a német tanszéken maradhatott gyakornoknak. Az akkori tanszékvezető pártfogolta, de annak halála után elbocsátották.
- Sajnos azt tapasztaltam, hogy megtetszettem neki. Hívott moziba, hétvégi táncestélyekre...de nem mentem vele - bár jóképű volt - de féltem tőle, különösen az után, hogy a kollégiumi szobatársnőm - akinek középiskolában osztálytársa volt - furcsa történetet mesélt róla.
- Laci apjának volt vadászpuskája, erdőőrként dolgozott. A kisfiú Lacinak felettébb tetszett az erdei lövöldözés például madarakra, nyulakra - és értett is a puska kezeléséhez. Így esett meg a szomorú tragédia, melynek nyomát egész életében magán viselte. A szülők távollétében elővette a nem kellően elzárt fegyvert, és "játékból" - mivel a puska töltve volt - agyonlőtte mintegy véletlenül hatéves húgát. Jobbkezének ujjai ezek után bénán görcsben maradtak - többé nem tudta - vagy nem is akarta? - kiegyenesíteni ujjait. Mi is láttuk ezt. - Soha nem beszélt róla senki, de mindenki tudott róla. Nem voltak barátai.
- Később értesültem róla, hogy háromszor nősült meg. Első feleségétől fia is született - az asszony öngyilkos lett..A második felesége megszökött és nyomtalanul eltűnt.. a harmadik - Lacinál jóval fiatalabb
az én lányomnak volt évfolyamtársa - Lacinak tanítványa lehetett - csúnyácska, ápolatlan külsejű asszony...gyermekük nem született. Az utolsó évfolyam találkozónkon már nem vett részt és senki sem tudott további sorsa alakulásáról többet, mint hogy elbocsátották őt az egyetemről...Szeretném tudni, most élnek-e még lelkében a fasiszta gondolatok..Az idei évben lesz ötven éve, hogy megkaptuk a diplomát...
|
|
|
- február 08 2012 20:32:40
Kedves Mamuszka!
Szomorúan olvastam ezt a visszaemlékezésedet volt egyetemi osztálytársadról. Már az is furcsa, hogy Hitler volt a példaképe!
Másrészt én úgy tudom, hogy az egyetemeken mostanság nem politizálnak, régen hogyan tűrhették meg a hasonó megnyilvánulást?
Talán nem véletlenül nyúlt apja puskájához, és ezáltal tragédiát okozott a családban. És talán az sem véletlen, hogy az élete később úgy alakult, hogy nem lehetett boldog feleségeivel, amiről talán Ő is tehetett.
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- február 08 2012 23:39:19
Kedves Mamuszka!
Egy igazi tragédiát írtál meg ebben a néhány soros visszaemlékezésben, nagyon jól. A példakép előre vetítette a családi tragédiát és a három házasságot. Úgy hiszem ez az ember vagy hajléktalan lett, vagy belehalt abba,hogy agyonlőtte a kishúgát, majd tönkretette három asszony életét a sajátja mellett. A lelkiismeret is tud ölni. Szomorú a történet
esprit |
- február 09 2012 06:55:24
Kedves Mamuszka! Milyen mélyen érintenek a múlt emlékei minket. Időnként előtörnek, máskor pedig elhalványulnak. Érdemes mégis leírni őket, mások okulására. Ha gyermekeinket szeretetben neveljük, megtanítjuk őket arra, hogy mi a helyes és helytelen, talán esélyük lesz a boldog életre. Évfolyamtársadnak sajnos nem volt esélye rá. Szeretettel: Hajdu Mária |
- február 09 2012 11:18:35
A régi emlékek - a fiatalságunk - mindig visszatérnek és nagyon mély elmélkedésre késztetnek.
Szeretettel olvastalak: Szomorúfűz |
- február 09 2012 23:56:32
Kedves Mamuszka!
Ez egy jó kis írás! Ki beszél itt már tinóról????
Szeretettel Andy |
- február 11 2012 11:21:48
Kedves Zsuzsanna!
köszönöm, hogy véleményedet megírtad...valójában én még most sem értem, de azt hiszem, nem volt ő normális - egy kerékkel több volt neki...A lövöldözés - ami még gyerekkorában esett meg először - mániája volt az agyában.. néha, ha valami nm tetszett neki, kinyújtotta a karját, és azt kiáltotta: puff, puff, le vagy lőve! - goromba férj lehetett - azt hiszem
ölellek szeretettel - mamuszka  |
- február 11 2012 11:24:29
esprit kedves!
köszönöm, hogy hozzá fűzted gondolataidat...
nem hiszem, hogy elzüllött volna és bele sem halt a lelkifurdalásba az még gyerekkorában történt, és csak a tudatában hagyott mély nyomokat - de mindenképpen szomorú, hogy megesett..
üdv. mamuszka |
- február 11 2012 11:27:10
Kedves Marcsy!
Nem tudok semmit Laci neveltetéséről, de falusi gyerek lévén nem sokat foglalkozhattak a lelkével - ez vaLÓSZÍNŰNEK LÁTSZIK...
A GYILKOS HAJLAM TALÁN A GÉNJEIBEN ADOTT VOLT - ÉS A VÉLETLEN IS HOZZÁJÁRULT A SZOMORÚ ESEMÉNYHEZ
szeretettel köszönöm üzenetedet
mamuszka |
- február 11 2012 11:28:44
Szomorúfűz!
kedves hozzászólásodat szépen köszönöm. Látod, vannak lelki sérülések is, amik egy életen át velünk maradnak ...szomorú ez
szeretettel ölellek - mamuszka |
- február 11 2012 11:30:41
Kedves Andy!
Nagyon örülök, hogy a történet elnyerte tetszésedet...Emlékem van bőven, csak párbeszédeket nem tudok kitalálni - "csak ülök, és mesélek" - mint egykor Vitray...
szeretettel üdv. mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
