|
 Vendég: 101
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Vasárnap
Hát elég sokáig rágódtam, hogy mit is írjak Neked.
Bíztatni valakit, akinek a lelke bányászati mélységekben van, elég nehéz, de azért én most had próbáljam meg.
A tényeken az ember lánya nem nagyon tud változtatni, elfogadni az elfogadhatatlant is elég nehézkesen megy (tapasztalatból beszélek) de meg kell próbálni.
Az, hogy volt most egy vetélésed iszonyú rossz dolog, fáj minden gondolat, ami e körül forog.
Fáj, mert Te már nevet adtál neki, elképzelted milyen árnyalatú lesz a haja, hogyan fog rád mosolyogni azzal az édes pofijával, hogy ejti majd az elsõ szavakat, no meg hogy milyen messzire tudja köpni a spenótot az elsõ alkalommal.
Elvesztetted az elõtt mielõtt tudtál volna Róla.
De nézzük kicsit más szemszögbõl.
Sokévnyi, hiába való próbálkozás után, miután úgy gondoltátok, hogy nektek aztán soha, mégis megtörtént egy apró csoda, igaz csak pár hétig tartott, de az esély megmaradt örökre, hogy mégis csak lehetséges az, amit lehetetlennek hittetek.
Van realitása egy szõke hajú tüneménynek, egy új embernek, aki akár jobbá is teheti ezt a furcsa világot.
Csak türelem - amibõl tudom, hogy most van a legkevesebb r11; és hidd el igazam lesz.
Amíg vártok, addig meg szépen növekszik Dóri lányod.
Egyik nap követi a másikat, a bölcsõde után jön az óvoda, új emberek, új gyerekek a gyereked körül, új hatások, új barátok Neked is és Neki is.
Nyugalom, béke, péntek után jön a szombat, majd a vasárnap és egy szép napon, mikor nem is gondolsz rá, például a vasárnapi ebéd utáni szunyókálásból felkelve eszmélsz rá, hogy mikor is voltam utoljára beteg, idejét sem tudom ?!
Így lesz biztosan.
Hinni kell benne és meglátod így lesz.
Egy szép vasárnapon.
Aztán felhívsz, hogy nem emlékszem-e rá esetleg én, hogy mikor volt, amikor a múltkor betétet kértél kölcsön tõlem, aztán rájöttél, hogy én nem is azt használok, és rohant az urad a boltba venni Neked.
A válaszom pedig a következõ: idejét sem tudom már!
Te akkor levegõ után kapkodsz, és rögtön küldesz a patikába tesztet venni, mert valami akkor nincs rendben.
Én otthagyom a mosogatást, leváltom a mackónadrágom, kapom slusszkulcsom és rohanok, elõbb a patikába, majd hozzád. Addigra már olyan izgatott vagy, hogy nem tudsz pisilni, én csurgatok, urad csurgat, iszol, majd mész egy kört, aztán szinte hárman ülünk rá az ülõkére várva produkciót. Aztán várunk.
A percek iszonyú lassan telnek, nem is gondoltuk egyikünk se, hogy ilyen sokáig tart 60-ig számolni. Aztán megtörténik, amire mindhárman évszakok óta várunk.
Pozitív.
Aztán sírsz, párod sírva vígasztal. Mit vígasztal, veled együtt örömkönnyeket ejt.
Én csak nézek, boldogan, elégedetten és csak egy mondatot hajtogatok:
Én tudtam, hogy így lesz, látod, vasárnap van!
Szeretettel : Ildi
|
|
|
- március 15 2008 12:59:22
[b]Drágaság !!
...az egyik legszebb mintapéldája ez a novella - vagy inkább levél - annak, hogy hogyan lehet - és kell - másokért aggódni , hogy lehet valakit - aki nagyon-nagyon fontos számunkra , közel áll hozzánk - félteni....hogy lehet szeretetünkkel - figyelmünkkel - gondoskodó , aggódó érzékenységünkkel megpróbálni megvédeni attól amit egyébként az élet rászabott...
Hitünk ereje miként teljesül...teljesülhet, hiszen a sorsunk számtalan területén, számtalan állomásán hajlamosak vagyunk arra, hogy már elõre , fejben eldöntjük a dolgok - dolgaink sorsát...amiket idõnként nem is kellene !!
...de itt a hited az erõ....egy jó ...egy remélt irányába hat...és ezzel adsz erõt - kitartást másoknak...
...érdekesen van lecsillapítva a saját érzelmi sodrásod...átirányítva - átalakítva a félelembõl a remény felé...
Az életünknek arra a területére merészkedtél , ami egy nõt...egy anyát mélységesen megérint....és , ha arra gondolok , hogy - írásodat olvasva -jómagam is több mint 3 évet vártam az elsõ gyermekemre....akkor amikor annyira akartam õt....hogy szinte ez akadályozott....de úgy gondolom engem is a hitem segített abban...és segített ahhoz a csodához ...amiben ma is a boldogságom lelem.... 
Felelevenítetted bennem ezeket az éveket...régi-régi , eltemetett...félõ-éveket...de mint az írásod is bizonyítja a hitnek hegyeket megmozgató ereje van....én már ezt tudom...
...mindíg-mindíg megérinted a lelkem... szeretõ ölelés feléd[/b] szí. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
