|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 V
H.Gábor Erzsébet
A korcsolya
Egy szegény családban élő kisfiú - akit meglopnak- csalódása a "világban"!
Peti nagycsaládban nőtt fel, így korán meg kellett szoknia a lemondás nem mindig felemelő érzését. Tudta, ő sok mindent nem kaphat meg, ami más gyermeknek természetes.
Egyetlen igazi öröme volt csak a kis faluszéli tó, ahová a korabeli gyerekekkel már kora tavasztól lejártak fürödni. A víz volt a mindene. A víz simogató lágy öle, a víz, ami befogadja, elringatja, amivel eggyé válhat. A nyarak, a nyarak a legboldogabbak, pancsoltak a part sekély vizében és együtt próbálták ki erejüket az erős hullámverésekben is. A természet és az ember örök harca, harmóniája, és örök szerelme volt ez a játék, az erőkkel való birkózás, a hullámok feletti győzelem mámora. Jóleső bizsergés fogta el, testét átjárta az ismerős, zsigerekig ható édes borzongás, amit az úszás megfoghatatlan öröme adott neki…
Bezzeg a tél, mindezt elveszi tőle, bár a befagyott tó körül is nagy télen a nyüzsgés. Fakutyáznak, szánkóznak, korcsolyáznak. Az álma, hogy neki is lehessen egy korcsolyája, azt hitte, soha nem válhat valóra.
Azért is lepődött meg annyira, amikor a karácsonyfa alatt megtalálta, a nevével ellátott csomagban. Ugyan nem tűnt újnak, de öröme így is határtalan volt. Alig várta, hogy kipróbálhassa élete legelső korcsolyáját.
Az ünnepek között mintha a fél falu ezt a programot választotta volna, hatalmas volt a tolongás. Peti önfeledten adta át magát a csodálatos új érzésnek, még ő is elcsodálkozott a saját tudományán. Hatalmas köröket karcolt a ropogós jégbe, arcát a szél pirosra csókolta, de mit számított mindez, nem érzett semmit belőle, a testét melengető túlfűtött boldogságtól. Nehezen tudta abbahagyni a féktelen száguldozást, de úgy érezte, mára már elég. A korcsolyát gyorsan beledugta a hátizsákjába és letette a part menti fa tövébe, amíg felsegítette egyik osztálytársát, aki a tervezett piruett helyett egy hatalmas hanyatt esést produkált, de szerencsére semmi baja nem esett.
Ahogy Peti a fa tövére nézett nem hitt a szemének. Nem hitte el, hogy nincs ott semmi, hiszen néhány perccel ezelőtt oda tette le a hátizsákját.
A szörnyű valóság, iszonyatos erővel mart a szívébe, szabályos fizikai fájdalmat érzett. Szemét pillanatok alatt elárasztották a forró könnyek és úgy folytak végig széltől kivörösödött arcán, mintha egy örökvizű patakból zubogtak volna.
Furcsa, még nem tapasztalt érzés vett erőt rajta, a vád ismeretlen érzése, ami most az egész világnak szólt, de legfőképpen magának. Az édesanyjára gondolt és a testvéreire. Úgy érezte, mintha meglopta volna őket, pedig őt lopták meg. Ott okozták neki a legnagyobb fájdalmat, ahol a legnagyobb örömöt is kapta, a selymes vizű tó jégpáncéllá keményedett partján…
|
|
|
- február 12 2012 11:17:03
Kedves Zsike!
Nagyon szép, de egyben a végén szomorúra sikeredett történetet olvastam. Peti méltán érezhetett vádat az egész világ ellen, és emellett bűntudata is lehetett, hogy szüleit lopta meg azzal, hogy elveszítette (mert valaki ellopta) újdonsült "ajándékát".
Mindig is könnyebb volt a másét ellopni, mint a pénzt nehezen összekuporgatni és ebből venni valami hasznosat a gyermekeknek!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- február 12 2012 12:01:38
Kedves Zsuzsi!
Nagyon örülök ismét Neked. Köszönöm szépen, hogy elolvastad ezt a kis történetet is.
Szeretettel fogadtalak most is.Zsike |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 11. szombat,
Nóra, Lili napja van.
Holnap Izabella, Dalma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
