|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 V
A cím igen árulkodó, mély gondolatok fogalmazódnak, ha az ember igazán szomorú...
Egy könnycsepp. Egy apró magányos könnycsepp jelzi csak, hogy szíved törődésre vágyik. Pár pillanat csak élte, de halála nem hiábavaló. Mérföldes utat jár be, mire gondos kezek letörlik arcodról. De lehet, hogy akkor már késő. Ha lelkedben talajt talált a fájdalom, ha van, ami táplálja, ha van hol gyökereznie, el vagy veszve. Igen. El. Kapaszkodj akkor minden erőddel az utolsó szalmaszálba! Ragadj meg minden kínálkozó lehetőséget! Önzőnek és kapzsinak kell lenned, ha boldogulni akarsz. Sajnos erre tanít az Élet. Az Élet, aki kegyetlen és néha igazságtalan tanítómester. De ki vagy te, hogy felülbíráld? Ki vagy te? Senki vagy és minden. Ez az igazság. És hogy ki vagyok én? Nos. Semmivel sem vagyok kevesebb, mint te. De éppenséggel több sem. Pont annyi vagyok. Eredendően megegyezünk. A különbség csak neveltetésünkből fakad. Semmi másból. Aki mást állít, az hazudik. Ne higgy neki! Fogalmazhatnék ékesszólóan, hatalmas rébuszokban, esetleg körmönfont talányokban, amit csak kevesen értetnének meg. De nem teszem. Megtették már ezt előttem sokan. És közel sem jártak az igazsághoz, ahogy te sem értetted meg általuk azt, ami igazán fontos. Van ennek így értelme? Igen, én látom. Te is fogod, csak maradj nyitott. Néha elmondanám, amit tudok. Úgy elmondanám, de nincs kinek. Az emberek hátat fordítanak, még azok is, akiktől nem vártam volna.Hogy miért teszik? Azért, mert ők megtanulták a leckét. Azt, amit az Élettől kaptak. Önzőek és kapzsik. Szemet hunyva hátat fordítanak egymásnak, mindenkinek. Nekem is. Neked is. DE a legrosszabb: önmagunknak is. Ezért magányos mindenki. Ha van is valaki, akivel megosztod a szabadidődet, csak látszat. Csak időszakos. Társadalmi késztetés, mely idővel elmúlik. Odabent valahol nagyon mélyen neked is súgja a szíved, hogy magányos vagy. Csak még nem hallod meg. Vagy nem akarod meghallani. Kértelek, hogy maradj nyitott. Megtetted? Szerintem nem. Most is vadul ellenkezel velem. Kergeted azt a mézes-mázos illúziót, amit boldogságnak neveznek. Becsapod vele saját magad. Most legyinthetsz, hogy nincs igazam, és mondhatod, hogy túl keserű vagyok. De hagy emlékeztesselek, mi ugyanazok vagyunk. Én te vagyok. Te pedig én. Remélem, érted. Ne csapd be magad! Hallgass meg, majd tekints körbe! Azonnal látni fogod, amit én. Tudni fogod, amit én. De boldog nem leszel. Megtanulsz azonban kompromisszumokat kötni az Élettel. Ketten kéz a kézben megteremtitek a boldog élet látszatát. Mert ezt várják el tőlünk. Tőled is. Tiltakozz nyugodtan. Igen! Felszólítalak a tiltakozásra! Hisz ép jómagam tanácsoltam neked azt, hogy kapaszkodni kell az utolsó szalmaszálba. Tedd most ezt te is!Kapaszkodj meg! Tartsd szorosan mindkét kezeddel, mert nem tudhatod, hogy adódik-e még egyszer alkalmad. Most tehát felettébb különös, de arra kérlek, hogy ne higgy a szavamnak. Nem állítom, hogy hazudok, de neked most minden bizonnyal arra van szükséged, hogy hátat fordíts nekem. Hogy lehunyt szemmel beállj a sorba. Igen. Most ezt kell tenned. Az Idő és az Élet majd úgy is engem igazol. És akkor egy napon majd felnyílik a szemed, akaratodból mozdulsz, és meglátsz majd. Látod majd, ahogy ott állok a néma embertömeg kellős közepén, és teli torokból üvöltök. S bár látszólag senki nem figyel rám, én tudom, hogy a te szívedben tanyát vertem. És emlékszel még, mit mondtam korábban? Ami egyszer gyökeret ereszt... |
|
|
- február 14 2012 15:39:55
Kedves Petra!
Valamiért sikerült zaklatott állapotba kerülnöd egy zaklatott délelőtt eredményeként, amikor is "lelkedben talajt talált a fájdalom". Igaz lehet, hogy sok esetben "mire gondos kezek letörlik arcodról a könnyet, lehet, hogy akkor már késő."
Nagy igazságokat írtál le! El lehet rajta gondolkodni.
Szeretettel: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. január 15. szerda,
Lóránt, Lóránd napja van.
Holnap Gusztáv napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
