|
 Vendég: 102
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
a folytatás... talán méltó folytatás
Sikolyok szelték át a fagyos leveg?t már hosszú hetek óta. Halál, felfordulás, szenvedés mindenütt. ? csak fent állt egy kiégett lakótömb tetején és szemlélte m?vét. Már csak érdektelenül nézte. A bosszú elszállt, de a fájdalom, még mindig f?tötte.
Tudta, hogy állnak mögötte, de nem fordult meg.
-Miért ölted meg Vassan-t?- kérdezte a mögötte álló alak.
-Tudtad jól, hogy megölöm. Miért küldted akkor?- kérdezett vissza rezzenéstelen arccal.
-Hatalmad csak addig tart, míg a lány fájdalma.- mondta.
-Ami valljuk be, mérhetetlen.- vágott a szavába, majd megfordult. Ugyanolyan külseje volt, mint az el?z?nek, akivel végzett.- Élveztem, amikor megöltem azokat az embereket az iskolában Élveztem, mert élvezte- suttogta, majd közeledni kezdett az alak felé.- Születése óta vele vagyok. Láttam az egész életét. Szenvedett nem kicsit ti balgák azt hittétek kibírja. Azt hittétek, hogyha keresztény környezetbe nevelitek, ellenáll majd. Én választottam, és nem bántam meg. Tudtam, hogy mi vár rá, akárcsak ti. Szenvedés. Bosszút ígértem neki, amit meg is kapott, amikor igent mondott. Most is élvezi.- mosolyodott el, és a mélybe mutatott.- Ezt sem veti meg.- majd a háta mögé sétált és a fülébe súgta.- Hogy is szól a jóslat?
-Mikor megjelenik az els? olyan ember aki reményvesztett, s bosszúra szomjazik, majdan enged a kísértésnek és kiengedi a Káosz Angyalát, ki a Halál el?futára elkezd?dik a féktelen pusztulás, mit a fájdalom és a düh éltet. Mikor eljön a negyvenedik éjjel, a hírnök hívja a hat angyalt, kik véghez viszik az Apokalipszist.
De ha a fájdalom helyére remény költözik, ha a düh elszáll, a Káosz Angyala visszarendeli a Pusztítás mestereit, s ? maga is elt?nik, hogy el?jöjjön, ha egy szívet újra elönt a gy?lölet és a pusztítás iránti vágy.
-válaszolta.
-Igen. Ha ? megbékél én, elt?nök és ez a mocskos világ, megússzar30; egy id?re. De ennek az esélye- mondta halvány mosollyal, majd folytatta.- Tudom, hogy miért vagy itt. Közeleg a negyvenedik éjjel. Nem tehetsz semmit. ? döntött, annak tudatába, hogy mi fog történni.
-Engedd el a lányt.- mondta szinte parancsolva a másik, de ? csak nevetett, majd lehajtotta fejét s behunyta a szemét. Mikor újra a szemébe nézett, már egy sokat szenvedett tekintetet látott.
-Állítsd meg Mistat-ot. Van hozzá er?d.- kérlelte az angyal.
-Csak egy aprócska kérdés Akarom én?- kérdezte halkan, majd folytatta, választ nem várva,- Szenvedtem, és ti hagytátok. ? az édes bosszút ígérte nekem, és meg is adta, amikor igent mondtam. Ezért állítsam meg?- tette fel a kérdést.
-A világvégének még nincs itt az ideje- kezdte, de a lány közbevágott.
--Mikor megjelenik az els? olyan ember, aki reményvesztett, s bosszúra szomjazik, majdan enged a kísértésnek és kiengedi a Káosz Angyalát Így szól a jóslat. Én reményvesztett voltam s vagyok, bosszúra szomjazom, ezért teszi a dolgát.- mondta emelt hangon.
-De ha újra reménykedsz majd- kezdte, de ? ezt sem engedte végigmondani.
-Több évig reménykedtem! ... Sosem gondoltam, hogy szemlél?je leszek a világvégének.- majd lehajtotta fejét, s lehunyta szemét újra. Mikor találkozott újra tekintetük, de ekkor már Mistat-ot látta.
-Közeleg az éjfél. Távozz, vagy veled is végzek.- mondta nyugodt hangon.
-Tudod, hogy nem tartana sokáig halálom.- válaszolta.
-De addig sem lennél útban.- majd visszament az épület széléhez és a pusztulást szemlélte, amit ? okozott.
Erre már a fehérruhás alak nem mondott semmit, csak elt?nt, s Mistat egyre hangosabban mondta énekét:
-Leszállt az éj
Vér hívja a vért.
Teljesedjék a jóslat,
Miszerint jön a hét angyal,
Elpusztítja a halandókat,
Mindössze 13 nap alatt.
Vér hívja a vért,
Testvér a testvérét,
B?n a b?nh?dést,
Én a megtorlást a vétkekért.
A súlyos szavak hatására újra gy?ltek a hold el?tt a vészjósló viharfelh?k, mit eget renget? mennydörgés és villámlás kísért. Mikor már az egész eget elborította a fekete felh?, a villámok között megjelent hat vérvörös villám, mi a város különböz? pontjain csapott be. A villámlások után pár perccel kés?bb Mistat háta mögött megjelent hat szerzetesi öltözékben lév? fekete szárnyú alak. Ruhájuk, mintha friss vérrel lett volna színezve, akárcsak a villámok az el?bb. Derékig ér?éjfekete hajuk egyenesen omlott le, szemük az emberéhez hasonló, de íriszük izzott.
Mikor már mind a hatan mögötte álltak, ? megfordult. Végignézett rajtuk, s megszólalt.
-A jóslat els? fele beteljesedett, s íme a negyvenedik éjjel. Ett?l a pillanattól kezdve, egészen a tizenharmadik napig pusztítunk, ahogy írva van. S az utolsó napon, bevégzik sorsukat az emberek.- suttogta.
Beszéde közben az alakok körbe rendez?dtek, melynek közepén Mistat állt.
Miután elhallgatott, az észak égtájnál álló angyal lehajtotta fejét, kezeit az égre emelte, s hörög? hangon elkezdte:
-Illaness vagyok, a szenvedés angyala. -majd kis id? után folytatta:
-Mindennek vége, a jók meghaltak,
Csak a gonoszok maradtak, kik átkozottak.
Parancsolom, mi hatalmamban áll,
Betegségt?l szenvedjenek, rimánkodva hívják a Halált.
Miután az utolsó szó is elhangzott, kezeit leengedte, melyb?l ujjai végén patakzott vére. Nem szóltak semmit, csak hallgatták az egyre hangosodó sikolyokat, mib?l ki lehetett venni, pár beszédfoszlányt, miszerint fekélyek jeletek meg a még él?k testén.
A vér megállás nélkül folydogált a kör közepe felé, Mistat lábához. Lassan duzzadt a vértócsa, de nem mozdult egyikük se, csak lehajtott fejjel álltak némán. Teltek az órák, s a nappal lassan éjszakává változott, de a vér nem alvadt meg, s folyt tovább, de a tócsa már nem n?tt ennek ellenére. Mikor újra eljött az éjfél egyik kezében egy serleget fogott már, mibe vérét folytatta már, míg el nem múlott éjfél egy perccel. Mikor az óra ütött, ? maga elé tette a vérrel teli serleget, s az ujjaiból szök? vér elállt. Jött a nappal, s lassan változott éjszakává, de nem mozdultak, míg az óra újra éjfélt nem mutatott. Akkor megszólalt a második angyal:
-Halljátok szavam, Dealood vagyok, a Holtak angyala.- suttogta, majd hangosan elkezdte vasát énekét:
-Éveken át, sírnak a holtak az éjszakában,
Várják halálukért a bosszút, de hiába.
Parancsolnom, mi hatalmamban áll,
Vérük folyjék a tengerbe, s az által váljon halottá.
Most az ? kezeib?l indult el a vérfolyam. Az el?z?höz hasonlóan jártak el. Éjfélkor az ? serlege is megtelt saját érével.
Az óramutató járásával ellentétesen haladt a sor, jelezve a visszaszámlálást.
A távolban lehetett látni a tengert, mi lassan a kékb?l feketébe vált. Eközben a sikolyok, a kiáltozások és a t?z melege eközben egyre n?tt.
A sorban a harmadik angyal az égre nézett, s megszólalt, mikor eljött újra az éjfél.
-Halljátok szavam, Phoenix vagyok, a t?z és forróság angyala.
T?z mi az életet megkönnyíti,
Lángoljon, faljon fel mindent, mit érint.
Parancsolom
De nem tudta befejezni, megjelent egy srác, aki körbeszólt:
-Szeretem Claire-t!- kiáltotta, majd térdre rogyott a fáradtságtól és a fájdalomtól, mi testét szaggatta. Mistat is felkapta a fejét s a fiút bámulta. Fekete ruhája szakadt volt és piszkos. B?rkabátja széle tépett. ? maga csak a földet bámulta, és vért köhögött fel. Pár percig nem szólt senki, mikor a fiú már kezdett jobban lenni, megszólalt Mistat:
-Hogy mered megzavarni a szertartást?- kérdezte.- Vagy nagyon bolond vagy, vagy igazat beszélsz.- folytatta halkabban.
-Egyszer megláttam az utcán, hónapokkal ezel?tt.- kezdte, de újra vért köhögött fel.- Utána kerestem mindenhol, de nem találtam. Pár héttel ezel?tt ott voltam az iskola el?tt. Felismertem Te vagy az?- kérdezte a szemébe nézve.
Mistat felemelte kezét, és a srác karjára mutatott, min mély seb keletkezett. ? felkiáltva odakapott, és könnyes szemmel ránézett.
-Szeretlek Clairer Nem hazudok- suttogta elcsukló hangon.
Nem szóltak pár percig semmit, de aztán Mistat megtörte a csendet.
-Vége- suttogta. A körben álló angyalok bólintottak, s elt?ntek. A vér lángra lobbant, s lassan elégett.
De ha a fájdalom helyére remény költözik, ha a düh elszáll, a Káosz Angyala visszarendeli a Pusztítás mestereit -idézte a jóslatot, és kilépett a testb?l, mi azonnal összeesett. ? maga is hasonlóvá vált, az el?bb elt?nt angyalokhoz, míg a lány olyan lett, mint azel?tt. A fiú, ahogy erejéb?l telt felállt, és odament eszméletlen szerelméhez, majd ölébe fektette és a szárnyas alakra nézett:
-Nincs még itt az id?. Máshogy döntött. Szavaid újra reményt adott neki.- mondta az angyal, majd odament elé, leguggolt, s a seben végighúzta kezét, melyt?l összeforrt heg nélkül. Még egyszer a szemébe nézett, majd ? is ugyanúgy elt?nt, mint a többi.
Pár perc múlva oszlani kezdett a felh?, s megjelent a hold, bevilágítva az ég? romokat. A dörgés és villámlás is megsz?nt, a sebek is behegedtek, a tenger kezdte visszanyerni színét
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
