|
 Vendég: 78
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
Miután Tündi felgyógyult, rohadt módon összevesztünk.
Komolyan mondom, már nagyon elegem van Tündiből, más ihlet után kellene néznem, mert egyre többet veszekszünk. Még pedig azon, hogy ő azt mondja, hogy írjak, én pedig nem akarok. (Dehogynem akarok, csak kéretem magam egy kicsit)
- No mi lesz már, takarodj (ilyen szépen, finoman, nőiesen beszél velem most a kis céda) a géped elé, mert diktálok! - mondja nekem és már itt pöffeszkedik a vállamon.
- Mondtam, hogy ma nem írok, szakadj már le rólam (Hú de finom vagyok én is) tegnap és tegnapelőtt még megakartál halni, én barom ápolgattalak, hogy jobban legyél, és mivel már jobban vagy diktálod nekem az ökörségeidet.De komolyan mondom, ha olyat diktálsz aminek nincs értelme, mondanivalója (mindenkit érdeklő téma) pofán cserdítelek! - mondom neki két gondolat között.
- Ne magyarázz, írj! Most már a pofádat befogd,ragaszd az ujjaidat a klaviatúrára és mereven tekints a monitorra, súgok. Nem mész kávézni, cigizni, gyere vissza az anyád úristenit!-és visszaráncigál.
Úgy gondolom, hogy jobb ha megadom magam, mert úgy sem tudok tőle megszabadulni már látom.
Történetem igaz történet, az 198o-as évek elején történt. Volt egy nagyon kedves (és nagyon szerelmes) kolléganőm Miskolcon. Én voltam a lelki támasza Ágikának is meg Dánielnek is. Ők ketten (mindkettő házasságban élt) oltári módon szerelembe estek. Dániel is a kollégám volt. Házasságon kívüli szerelmi kapcsolatuknak naponta lett vége, és naponta újraéledt. Mindíg veszekedtek, hogy min, azt egyikőjük sem árulta el nekem, csak akkor jöttek hozzám panaszkodni, ha haragban voltak.
Nagyon jó hallgatóságnak bizonyultam, no és közben jót mosolyogtam rajtuk, olyan "se veled, se nélküled" kapcsolat volt az övéké.
Egyik nap a sok közül jön Ágika feldúlva, és beszél.
- Soha többé nem állok vele szóba. Szóljál rám légy szíves, ha még egyszer találkozni akarok vele, útálom, én barom egyetlen szavára ugrom, bizony isten mintha tizenéves kis csitri lennék, hogy a francba tudta így elvenni az eszemet. Nem, nem megyek hozzá többet, befejeztem.- mondja Ágika nagyot hörpintve talán már az ötödik adag kávéja után, pedig még csak egy órája kezdtük meg a munkánkat.
- Ágika nyugodj meg, előre borítékolom neked, hogy újra és újra el fogsz vele menni, mert látom, hogy odáig vagy érte. De különben is, mi a fenének kell állandóan veszekedni. Komolyan mondom többet veszekedtek, mintha házasok lennétek.- mondom neki és felpattintom az öngyújtom tetejét, hogy tüzet adjak neki, mert a cigit is láncban szívja.
- De tudod, amikor jóban vagyunk nagyon kedves, aranyos, és a szex valami őrült jó vele, imádom, de nem, nem folytatom ezt a kapcsolatot, mert nem vezet sehová.-mondja kissé megnyugodva. (Tudom, hogy úgyis folytatni fogja, mert ilyen párbeszéd már nagyon sokszor elhangzott közöttünk.)
Mivel Dániel az én katonatársam volt, és Ágikával az én irodámban beszélgettünk, Dániel kénytelen volt bejönni hozzám, ha a munkájához egy katonai térképet akart felvenni az ügyvitelről. És megjelent az ajtóban. Ágika reakcióit figyeltem, majd el olvadt mikor rátekintett Dánielre, azt a szerelmes, vágyakozó tekintetet soha nem fogom elfelejteni. Dániel is ránézett, és megszűnt körülöttük a külvilág. Mintha én ott sem lennék (különben is mi a fenének vagyok én ott most ebben a pillanatban) csak ők ketten léteztek egymásnak, már majdnem hogy csókolózni szerettek volna, de tapintatosan köhintettem egyet, és gondolatban megszólaltam volna, hogy helló, én is itt vagyok, mert a munkahelyen vagyunk, de nem tettem, mert a köhintésemre "visszajöttek"a való világba.
Természetesen délután újra találkoztak és folytatódott közöttük a mindent elsöprő szerelem.
Én pedig elgondolkodtam.Igen, létezhet ilyen szerelem a házasságon kívüli kapcsolatban. Annyit azért tudtam a magánéletükről, hogy egyikőjüknek sem volt rózsás a házassága, de ott voltak a gyerekek. És csak ezért nem vált el egyikőjük sem a párjától, mert a gyermekeiket viszont imádták. Azt viszont sejtettem Dániel feleségével kapcsolatosan, hogy ő érzi, sejti, hogy a férje megcsalja őt, de valahogyan nem igazán érdekelte. Beletörődött, mert tudta, hogy Dániel ilyen tipus, neki mindíg volt szerelme házasságon kívül.
Gondolkodtam. Ez így kényelmes megoldás? Lehet. Mindenesetre vannak emberek akik tudnak kétlaki életet élni. Nekem ez biztos, hogy nem menne, no de nem vagyunk egyformák, még szerencse.
Amíg Miskolcon laktunk (6 évig) ez a házasságon kívüli szerelmi kapcsolat működött közöttük, igaz, hogy civakodással veszekedésekkel tarkítottan, de működött.
No ezt a történetet súgta most a fülembe Tündikém, biztos azért jutott az eszébe, mert mi ketten borzalmas módon összevesztünk, csak azzal a különbséggel, hogy mi nem vagyunk szerelmesek egymásba. (Még jó, mi lenne, ha... bele sem merek gondolni, de az már egy MÁS történet lesz. |
|
|
- február 18 2012 08:47:06
Szia Viki!
Természetesen tőlem is nagyon távol áll az effajta életvitel, de ettől még létezik.
A MÁS-témával nem fogok foglalkozni, mert még a gondolatától is kiráz a hideg, nem hogy ezt papírra is vessem.
Köszönöm, hogy olvastál!
Évi. |
- február 20 2012 08:38:28
Kedves Olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm az érdeklődést, mindíg nagy öröm számomra ha 4oo-an olvassátok szösszeneteimet.
Szeretettel: Évi. |
- február 20 2012 11:06:03
Kedves Évike!
Jó kis történetet meséltél el most is!
Egyébként, szerintem Te is úgy vagy Tündikéddel, hogy "se vele, se nélküle", bárhogy is elüldöt melegebb éghajlatra, mégis csak Ő ösztökél Téged legtöbbször arra, hogy megírd azt is, amit talán nem is annyira szeretnél. Másként nem tudnád közreadni ezeket a tanulságos történeteket!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- február 20 2012 13:06:39
Drága Zsuzsika!
Igen, olyan "se vele, se nélküle" állapot a miénk is Tündével, és azt hiszem, hogy ő az erősebb egyéniség, mindíg levesz a lábamról.
Tud befolyásolni a kis céda! 
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
