A napfény az életet adja nekem. Gyöngéd simogatás, csókok özöne fáradt tagjaimra. Meleget ad a földnek, lélegzetet minden apró kis élőlénynek, éltető energiát az apró kis csíráknak. Bebújik a fák mély kérgeibe, gyökereibe éltető vérként kerengve. A sugár minden apró kis zugba, a föld mélyére besugárzik. A madarakat dallamra fakasztja, s a szívekbe erőt, életet, vágyakat hoz. A víztükröket lágyan simogatja, játszadozik a szellővel, bukfencet vetnek a sugárnyalábok. Égi szemeiből lövi ki a fényt, olykor égető, tűző lángot lövellve, vagy szürke felhőtakaróba burkolózva. Sugárzó, ragyogó mosolyú, - a Mindenség csodája. A csillagok, a Hold éltető fénye – az égbolt simogató álma, - a mennyet és Földet kitáróan. Az újuló nap, a végtelen éltetője.
Ébredj Nap! Juttass fényedből, simogass sugaraiddal – adj életet!
A nap melengető fénye nekem is hiányzik ezekben a téli napokban! Szerencsére szombaton és vasárnap nagyon kellemes napsütéses idő volt, már a madárkáink is tavaszt csicseregnek. Talán nem véletlenül!
Szeretettel: Zsuzsa
szomorufuz - február 21 2012 17:19:03
Kedves Zsuzsám!
A remény már olykor fénylik - talán hamarosan megérkezik a Kikelet is.
Köszönöm soraidat. Szeretettel: Szomorúfűz
