|
 Vendég: 90
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
(210x140)(3).png) V
Történetem fikció, a szereplők kitalált személyek, de akár megtörténhet napjainkban egyre többször sajnos.
Nézem a televízióban, hallom a híreket a rádióban, hogy hány fiatal életet tesz tönkre a disco mérhetetlen pusztítást végezve a szinte még gyermeklelkekben.
Tizenéves lányok, fiúk készülődnek a hétvégi discóba, ez jelen esetben egy négy fős csoport, 2 lány és 2 fiú. De van közöttük még egy lány, aki ugyan nem szereti a discot (helyette inkább könyveket olvas) nem akar kilógni a sorból, mert különben kiközösítik, megbélyegzik, elítélik.
- Ne vacakolj már Csilla, jó lesz a buli, meglátod, gyorsan szedd elő a "discoruhádat", tessék itt egy koktél, döntsd le gyorsan, jobb lesz a hangulatod.- unszolja barátnőnek nem nevezhető fiatal lány.
- Nem biztos, hogy én el akarok menni veletek, nem szeretem az őrjöngést.- mondta kissé halkan, talán csak úgy önmagának, mert a többieket roppant nem érdekelte, hogy Csilla mit mond. De mivel nem akarta, hogy kiközösítsék, felhajtotta a löttyöt (lesz ami lesz alapon) de érezte valahol a tudatalattiban, hogy nem lesz jó vége.
Hamar odaértek - az egyik fiú autójával, aki ugyan még nem volt 18 éves, jogosítványa sem volt- úgymond a "kertek" alatt, ahol nem sűrűn igazoltat a rendnek őre.
Jó volt a hangulatuk, hiszen már a kezdő adag bennük volt, a hangulat további javításához ott lesz a discóban a parti-drog, no az majd feldobja őket.
Szinte egymást követték a koktélok is, kiegészítve a "GINÁVAL", ez lesz a mámor, a kéj,az igazi szórakozás.
Maximális hangerővel dübörgött a zene, tomboltak a fiatalok az extázis fokozódott.
Csilla kissé kellemetlenül érezte magát, de barátnőnek nem nevezhető társa újra és újra rábeszélte az italra és vele együtt a drogra.
A disco épülete mellett volt egy kis apartman, oda át lehetett bukdácsolni egy kis jófajta szexre, aki arra vágyott. A négy fiatal kezdett eltünedezni Csilla elől, de ekkor egy fiatal srác - Csilla nem ismerte - rábeszélte a félig-meddig már eszméletlen, öntudatlan lányt, hogy menjen vele. Nem ütközött akadályokba, hiszen nem nagyon tudta már kontrollálni gondolatait, érzéseit. A fiatal srác betámogatta Csillát az apartman egyik szobájába és megerőszakolta.
Csilla az egészből már nem igazán érzett semmit - talán szerencséjére - teljes mértékben elvesztette az eszméletét.
Szirénázó mentőautó érkezett a discóhoz, mert több fiatal rosszul lett, de akkora már a rend őrei is tették a feladatukat. Összegyűjtötték a fiatalokat a szobákból és így találtak rá Csillára az egyik szobában véresen.
A gyors orvosi segítségnek volt köszönhető, hogy Csilla megmenekült, a kórházi ágyán tért magához, csodálkozva, hogy mit keres ott. Aggódó szülei álltak ágya mellett, szűnni nem akaró könnyek zúdultak Csillára, ahogy édesanyja lánya kezeit csókolgatta, melyet az infúziós tű tarkított.
Kezdett visszaemlékezni, az utolsó kép amire emlékezett a "GINA" nevű drog volt, melyet lenyelt.
Később az orvosa elmondta neki, hogy megerőszakolták - lehet, hogy nem is csak egy férfi - mert a sérülései borzalmasak.
Csilla számára így végződött a discó.
*
Elgondolkodtam. Mi is voltunk fiatalok, akkor is voltak már discók,(bár én soha nem szerettem) de más volt az értékrend, más volt az erkölcs, más volt a szülőkkel a kapcsolatunk, más volt az egész világ, legalábbis nálunk Magyarországon.
Rettenetesen féltem a fiatalokat a rájuk nehezedő "súlyoktól", mely szinte megfojtja, eltapossa a gyengéket, kiközösíti az együtt nem működőket. Milyen világ ez? Önpusztító életet élnek a fiatalok - legalábbis bizonyos réteg - ki a felelős? A társadalom? A szülők, nevelők? A "CSORDASZELLEM"? Ki tudja erre a választ?
Pedig valakinek tudnia kellene még mielőtt tragédiába torkollik egy (sok) fiatal élet.
Milyen utódokat fog szülni egy narkós? Hány embert fog megfertőzni az AIDS? Hány ember válik függővé és csúszik lefelé a lejtőn, amelynek a végén nincs tovább!
Megannyi kérdés mely elgondolkodtatott.
Itt dübörög az ereimben a tehetetlen düh, hogy miért kell ennek így lennie? De nem igazán találom a választ kérdéseimre, és nem is fogja megmondani senki. (Sajnos) |
|
|
- február 18 2012 16:13:33
Kedves Évi!
Hasonló gondolatok engem is sokat gyötörnek - versem is erről szólt - de mindez még romlani is fog...Az emberséget a technikai fejlődés háttérbe szorítja...egyre inkább...
Javulás csak valami nagy tisztító vihar után/árán várható...és ha van a Bibliai jóslatokban, történetekben igazság, akkor ez a vihar erősemn közlít már
szeretettel - mamuszka   |
- február 18 2012 16:44:32
Kedves Mamuszka!
Megmondom őszintén, hogy tegnapi versed adta az alapötletet írásomhoz. Igen, valóban a technikai fejlődés háttérbe szorítja az emberséget, de ennyire?
Bár én merem remélni (tudod, én örök optimista) hogy ilyen katasztrofális vihar talán nem ér el bennünket. Engem is nagyon foglalkoztat a téma és nagyon féltem a gyermekeinket, unokáinkat. Mert azért már nekünk kevesebb van hátra, mint előre.
Nagyon szépen köszönöm, hogy megtiszteltél értékes véleményeddel és hozzászólásoddal.
Szeretettel: Évi. |
- február 19 2012 18:57:06
Valóban - elgondolkodtat írásod. Igen, mi is voltunk fiatalok - a discónak zsúr volt a neve. Mi is csibészkedtünk, de azért mindennek volt határa. Talán a szüleink is többet foglalkoztak velünk és nem voltunk annyira befolyásolhatók.
Köszönöm, hogy olvashattalak. Szeretettel: Szomorúfűz |
- február 20 2012 08:42:23
Kedves Szomorúfűz!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- február 20 2012 11:43:07
Kedves Évike!
Egyettérzek Veled a fiatalokért való aggódásodban, és az előttem szólók véleményéhez is,azokhoz csatlakozva!
Talán, ha nem volnának olyan szerek, és azok nem volnának hozzáférhetők a fiatalok számára, amelyek ma olyan divatosság váltak, akkor kevesebb lenne az eshetősége a fiatalok elzüllésének és megbetegedésének úgy testileg, mint szellemileg!
Felelős a társadalom, de felelősek a szülők és a pedagógusok is!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- február 20 2012 13:00:29
Kedves Zsuzsika!
Maximálisan egyetértek Veled, hogy ha nem lennének a kábítószerek szinte már "kötelező" jellegűek, nem lenne ennyi félresiklott fiatal élet. Nagyon nehéz ma szülőnek, pedagósnak egyaránt, de az arnya középutat még azért meg lehet találni, még ha nehéz is, de létezik.
Szerencsére a mi gyermekeink sem voltak odáig a discóért, pedig akkor a 8o-as évek közepén nem voltak ilyen kemény drogok.
Inkább elmentek moziba vagy színházba, ha kikapcsolódásra vágytak. A két legnagyobb unokám 16 és 15 évesek, ők sem szeretik. Habár nem is lenne rá idejük, a fiúunokám a Bolyai szakközépbe jár, szerencsére imádja a számítógépet elektronika-mechatronika szakon, így őt ez kielégíti hét végén . no meg a sok tanulnivaló. Lányunokám a Karinthy kéttannyelvű gimnáziumba jár, úgy hogy ott is sok a tanulnivaló, és egyelőre eszük ágában sincs a disco (szerencsére).
Mindenestre nagyon nehéz úgy gondolom a fiataloknak is, mert ahol nem jól működik a családi háttér, vagy nagyon befolyásolható a tini, könnyen áldozat lehet.
Nagyon szépen köszönöm értékes véleményedet és köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi. |
- február 20 2012 13:03:26
Bocs, természeretesen "arany középutat" akartam írni! |
- február 20 2012 15:03:07
Kedves Viki!
Őszintén örülök annak, hogy Te is úgy gondolod, hogy a szülők példamutatása az első a gyermek életében. De ha a szülő-gyermek kapcsolat én nyugodtan merem azt állítani, hogy szinte baráti - éreznie kell a gyermeknek, hogy a szülei figyelnek rá, beszélgetnek vele, elmondhatja őszintén a problémáit és arra megfelelő tanácsot kap a szüleitől, akkor nem biztos, hogy a kortársai olyan nagyon tudják befolyásolni negatív irányba. És azt hiszem, hogy csak annak érdemes gyermeket vállalni, aki ezeket az "íratlan szabályokat" be is tudja tartani. Tök mindegy, hogy sokat dolgozik a szűlő, keveset van otthon (mert ez egyre inkább igaz) de a gyermekére mindíg kell időt szakítani még akkor is, ha a fáradtságtól már majd hogy nem összeomlik. A pedagógus is csak így tud segíteni a gyermeknek, ha a szülői háttér stabil.
Engem nagyon felháborít az a tény, hogy haza érkezik a gyermek az iskolából a szülő ugyan megkérdezi, hogy mi történt, mesélje el, de mire a gyermek elmesélné, rádöbben, hogy már nem is figyel rá a szülő. Ilyenkor szokta azt mondani a gyermek, hogy "semmi különös nem történt", pedig dehogynem. Én visszaemlékszem, hogy a gyermekeim minden napját, minden osztálytársát, minden tapasztalatát ismertem, sőt az unokáim mindennapjait is. Hiszen olyan lelkesen tudnak beszélni a gyerekek, ha meghallgatjuk őket. Természetesen én úgy gondolom, hogy ehhez nagyfokú intelligencia szükségeltetik és mérhetetlen szeretet.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál.
Kívánom Neked kedves Viki, hogy kislányotok megtapasztalja a szülői szeretetet és odafigyelést ebben a szörnyűséges világban.
Amit nyilvánvaló meg is fog tapasztalni, mert Te is úgy gondolod, hogy a szülő példamutatása esődleges szempont.
Szeretettel: Évi. |
- február 22 2012 11:02:10
Kedves Olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen sokan olvastatok ismét, mindíg nagy öröm számomra és úgy érzem, hogy nem volt hiába való megírnom ezt a történetet.
Nagyon köszönöm MINDENKINEK, aki ide látogatott.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
