|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
 V
Nem sokára itt a gyönyörű Nemzetközi Nőnap.
Ki hogyan éli meg?
- Tündikém, hol jártál az éjjel? Témát kerestél? Remélem nem valami oltári hülyeséget fogsz nekem diktálni, mert összekülönbözünk!- mondtam Tündikémnek kissé aggódva, mert egész éjjel nem jött haza, már kezdtem aggódni.
- Nyugi kedvesem, frankó témát találtam, mely elgondolkodtatott. (No ettől féltem, ha valami téged elgondolkodtat, akkor kiadod a parancsot, hogy nyomuljak a gépem elé, ragasztót vegyem a kezembe és tapadjak a kalviatúrára)- mondja Tündi, ragyogó tekintettel.
Nem álmos, a fene sem érti, hogy miért nem, pedig hajnali negyed öt van.
- Szóval kedvesem, írj. Kihallgattam három beszélgetést - jó tudom, nem szép dolog hallgatózni, de mivel nem vagyok (még) siket, ezt le kell, hogy írd!- mondja ellentmondást nem tűrő hangon.
- Először is ellátogattam egy discóba - mondja Tündi, de látja rajtam, hogy csodálkozástól és rosszalló tekintetemtől vezérelve mintegy megelőzendően a reakciómat, nyomja a szöveget. No ne mondj semmit, nem őrültem meg,tudom, hogy mit mondanál, ha hagynám.
Figyelj! Három fiatal tini (fiúk) beszélgetnek.
Idézem:
- Karesz Te mit veszel nőnapra a csajszinak? Melyiknek? Hát az utóbbinak, akivel tegnap óta jártok. Mert jártok, nem?- kérdezi az egyik fiatal.
- Mit vennék, hát semmit! Rohadt nagy hülyeségnek tartom, nekem inkább a Valentin-nap jön be, miért, hát nem az a szerelmesek ünnepe? (No persze Amerikában) No azt sem viszem túlzásba, mert hát minek? Ki tudja meddig járunk együtt? Egyébként is ezzel a csajszival tegnap óta, de nem jön be nekem igazán. Úgy hogy dobtam is, nem akart rögtön ágyba bújni, akkor meg minek? Beszélsz itt nekem hülyeséget a nőnapról, meg még, hogy nemzetközi? Meg vagy buggyanva teljesen?
No egészségünkre! Halli! Holnap találkozunk".
- Kedvesem ez volt az első sztori - benyomásom - amit meg akartam veled osztani.
- Második "hallgatózásom" eredménye már valamivel mélyebb nyomot hagyott bennem, de nem sokkal. Figyeldj, idézem:
- Károly, Te meg szoktál emlékezni a nőnapról? - kérdezi egy középkorú férfi a kollégájától.
- Persze, hogyne, nagy buli szokott lenni a munkahelyemen, tudod Mancika a kedvenc kollegínám, külön szoktam köszönteni, egy-két kellemes pillanatot szerezve neki, röpke csókok, simogatások, de soha sem több, mert én tudom, hogy hol a határ.- mondja Károly örömtől és vodkától csillogó szemekkel.
- No és a feleségednek nem veszel semmit?-kérdezi a kolléga.
- Ja, a feleségemnek? Hogyne. Viszek neki innen az irodából egy-két csokor itt felejtett kissé hervadozó virágot. Örül neki, mert már évtizedek óta ilyet kap, megszokta.- mondja Karesz önfeledten.
- Harmadik helyszín, ahol hallgatóztam egy idősek klubja. Két jól szituált idős úriember beszélget. Idézem.
- Te szoktál nőnapot tartani?- kérdezi Emil a barátjától.
- Persze, van egy kedves barátnőm (óh, ha tudnád, hogy a Te feleséged az) igaz, hogy nem egyedülálló, a férje sokszor elkóborol otthonról, általában nőnapon is, hogy hol a fenébe, ki tudja, akkor szoktam meglepni vörös rózsacsokorral.- mondja a barát.
- És Te Emil? Te szoktad köszönteni a nejedet?
- A nejemet nem szoktam, de nekem is van egy nagyon kedves barátnőm (ha tudnád, hogy a Te nejed az) őt szoktam meglátogatni, neki is a vörös rózsa a kedvence.- mondja Emil.
- Kedvesem, és most elképzeltem, hogy mind a két idősödő jól szituált férfi amikor haza érkezik, csodálkozva nézi a vázájukban a vörös rózsacsokrot. És mindketten gondolataikba mélyednek és keresik a választ arra, hogy honnan a fenéből van a virág, hiszen egyikőjük sem vitt a feleségének.- mondja Tündikém elégedett mosollyal az orcáján.
- No jó, ez eddig oké Tündikém, nem igazán vagyok veled megelégedve, ezek szélsőséges esetek és általánosítgatások. Azt pedig, tudod, hogy én nem szeretem. De érzem én, hogy voltál Te egy negyedik helyszínen is, a mi értékrendünknek megfelelő történettel is rukkolj elő.- mondom Tündikének két cigaretta között.
- Látom kedvesem, hogy jól ismersz engem, no persze, hiszen egyek vagyunk, elmondom a mi sztorinkat is.
- Nemzetközi Nőnap, mint olyan. Nálunk az egész évben tart. A NŐ Ő minden nap, minden körülmények között, minden szituációban NŐ.
Akit tisztelni, szeretni, óvni, és megbecsülni kell.
Mert a NŐ egyben édesanya, feleség, szerető, nagymama.- mondja Tündikém mosolyogva.
- Tündikém, most kapsz egy puszit a fejecskédre, tudtam, hogy nem csalódom benned.- mondtam Tündikémnek és elszenderedett a vállamon.
Tovább fűzve gondolataimat, elcsépelt szavak, gondolatok a Nezmetközi Nőnapról? Én hiszem, hogy a férfiak 99,9 %-a magáénak vallja a negyedik variációt.
|
|
|
- February 29 2012 08:55:08
Kedves Évi!
Már majdnem Tündikének szólítottalak! Annyira össze vagytok nőve!
Nekem is az utolsó "verzió" jön be, bár egyébként mulatságos a harmadik is, amikor a férjek a barátjaik feleségeinek viszik a virágot! Talán még a valóságban is megtörténik (megtörténhet)! Soha sem lehet tudni!
Mostani írásodhoz is csak gratulálni tudok!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- February 29 2012 11:09:14
Kedves Zsuzsika!
Sokszor már magam sem tudom, hogy ki is vagyok én, mert csusszanunk felváltva egyik dimenzióból a másikba, ezt a három (vagy négy?  ) dimenzió között lebegve írtam hajnalban, mert az időjárás rohadtul megvisel ma 12 C fok van, tegnap még mínusz volt, no szóval nem tudtam aludni, Tündi is elkóválygott, így született ez a műnek nem nevezhető förmedvény.
Tudod kedves Zsuzsika, én már semmin sem csodálkozom, megtörténhetett akár mind a három cselekmény. De Te tudod, hogy ez nem a mi világunk, mármint a Tiétek sem a pároddal és a miénk sem, Tündiről most nem is beszélek.
De én úgy gondolom, hogy ez nem is tartozik rám, mindenkinek a magánügye. De azért jó visszagondolni a munkahelyi és természetesen - az itthon családon belüli - nőnapokra. Amikor még tiszta szívből köszöntötték a kollégák a nődolgozókat, kedveskedtek virággal, édességgel és egy kis jelképes ajándékkal. (Legalábbis a seregben így volt) Gondolom a Te munkahelyeden is köszöntöttek Titeket. Hogy a civil életben hogyan zajlott, arról nem sok infóm van, de gondolom ott sem volt másként.
Most ilyen nosztalgikus hangulatban vagyok (vagyunk) nem árt néha régvolt eseményeket felidézni.
Természetesen - mint már mondtam nagyon sokszor - én inkább férfipárti vagyok és a férfiak 99,9 %-át ismerem olyannak, mint a negyedik verzióm. Aki nem ilyen, számomra nem képvisel értéket.
Köszönöm szépen, hogy olvastál, véleményeztél és megint csak "velem" voltál.
Szeretettel: Évi. |
- February 29 2012 13:01:50
Kedves Évi!
Nem kell szégyellni, hogy, mi az elmúlt-éra gyermekei vagyunk! Én is szívesen emlékezem a régi nőnapokra. A fiuk mindíg nagyon "kitettek" magukért.
Bár mily furcsa én szívesen emlékezem, mert egyenlő volt a fiatalságommal.
Ingyen járhattam főiskolára, ingyen sportoltam, még én kaptam "kalória pénzt" már 15 évesen.
Ha nem viszünk bele politikát én nagyon szerettem azt az "átkos"
szockót, mert sem nekem sem a családomnak nem voltak anyagi gondjaink.
Erről sokat lehetne írni.
Te egy kis szeletét remekül megírtad.A többi is tetszett.
Szeretettel ölellek: Maria |
- February 29 2012 14:29:22
Kedves Maria!
Nagyon örülök véleményednek és úgy látom, hogy teljes mértékben egyetértünk. Én is nagyon szerettem az "átkost", mert akkor még volt szociális háló, mely kapaszkodó volt minden tekintetben. Mindamellett tényleg nagyon jó visszaemlékezni a régvolt szép időkre - már csak azért is, mert fiatalok voltunk - és tényleg ("politikamentesen" nagyon jól éreztük magunkat a bőrünkben. Abban az időben még nekünk sem voltak anyagi gondjaink, mindent (no jó azért nem mindent) de ami az életszinvonalunk fenntartásához szükségeltetett) megvehettünk.
Még sok-sok csokor rózsát is akár! Vagy jobbnál jobb parfümöket, melyek ma 25-3o.ooo.-Ft-nál kezdődnek minimum. Nőnap alkalmából mindíg (máskor is) gyönyörű virágokat kaptam a férjemtől és csodálatosan illatozó parfümöt.
Nagyon szépen köszönöm, hogy "rám találtál" és megosztottad tapasztalataidat.
Szeretettel ölellek: Évi. |
- March 01 2012 13:50:26
Kedves Viki!
Én az 5. variációdban említett egyedet nem tudom értékelni és számomra nem is létezik. De ha már így eszembe juttattad, az azért is jó, mert ha ne talán tán valami okból kifolyólag olvassa ezt az írásomat és vele együtt a kommenteket, rá kell, hogy ismerjen magára, vagy legalábbis gondolkodjon el azon, hogy mit mond majd a tükörképének, ha egyáltalán érteni fogja a kérdést.
Bár nem hiszem, hogy csupán csak ezért az egy momentumért fog a tükörbe nézni.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és elmondtad véleményedet.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. May 11. Saturday,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
