Mindenkinek van egy különleges ember az életében, aki kiváltságos helyet foglal el a szívében. Akiért meg kell mozdulnia.
J. J. Stalter
Rozika néni az én szemszögemből és a Vele megélt történésekből kifolyólag nem csupán egy idős néni,hanem egy kedves, noha sokszor nagyon makacs ,de szeretnivaló Ember volt testileg is.
Rendkívül közel került hozzám lelkileg. Nagyon megkedveltem. Úgy tekintettem Rá,mint egy barátra,egy nagymamára. Ez az érzés természetesen jelenleg is bennem él iránta.
Ő úgy tekintett rám,mint a saját fiára. Ezt is gyakran mondta Nekem.
-Olyan vagy nekem,mint a fiam.
A sajátos,egyedi nyelvi megnyilvánulásaim,szavaim,mondataim mindig nevetéssel töltötték el.
-Ezt ,ha valaki hallaná,biztos,összecsinálná magát-mondta ,közben jólesően nevetett.
Borzasztó nehéz elhinni és elviselni,fizikailag már nem él,nem beszélhetek Vele úgy,hogy közben Ő is reagál . A szívemben és a lelkemben viszont mindig Velem,illetve azokkal marad,akik szerették,tisztelték,s továbbra is így éreznek iránta! Beszélni fogok Vele,bár tudom, Ő már nem fog Nekem szóban visszajelezni. Most is beszélek Vele,aki esetleg bolondnak tart emiatt,az nézzen magába,mert én képes vagyok tisztán,igazán szeretni !
Azok a barátaink, akiket elveszítettünk, nem a földben pihennek, hanem bent lakoznak a szívünkben.
Alexandre Dumas
Megható a visszaemlékezésed Rozika nénire, még akkor is, ha nemrég hunyt el, s Te még nehezen fogadod el a hiányát.
A két idézetben nagyon bölcs megállapítások vannak!
Hidd azt, hogy nem a földben pihen, hanem a szívedben!
