|
 Vendég: 101
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
A múzsák útja kiszámíthatatlan
Történelmünknek a - kitelepítések, a jegyrendszer, és a Rákosi pajtás által alkotott létbizonytalansággal fémjelzett - sötét korszakában jártam a Németvölgyi-úti „Mackós” Elemi Iskolába. Ma már jól követhetően látható, hogy ez a korszak tartást adott a benne élőknek, összefogta őket. Ennek talán jó példája a mi elemista osztályunk, amelynek tagjai még a mai napig is évente kétszer összejönnek egy hangulatos kisvendéglőben, elnosztalgiázgatva a régi szép időkről. Jelenleg 18-an szoktunk találkozni, kiegészülve néha a külföldre szakadt honfitársainkkal. Majdnem mindenki felsőfokú végzetséggel rendelkezik, pedig az osztály zömében nem az akkor nyitott egyetemi kapukat találó kivételezettek közé tartozott.
Közöttük van egyik legkedvesebb barátom és osztálytársam Fekete Géza szobrászművész, számtalan díjat nyert kisplasztika és érem alkotója, restaurátor, és a feltörekvő tehetséges tanulók okítója. Tőle hallottam ezt a kis történetet:
Mint oly sokszor, amikor ideje engedte, kis - Esztergom környéki - hétvégi telkén keresett kikapcsolódást, feltöltődést. Amikor észrevette, hogy az egyik cseresznyefája sajnálatosan elöregedett, elhatározta, hogy kivágja, az ágait pedig elégeti. Épen az egyik karvastagságú fát akarta tűzbe dobni, amikor az, a már aranyhalaknál bevált módszerrel megszólította:
- "Kíméld meg az életemet, csodálatos ajándékot adok neked érte cserébe". Na, jól van, - gondolta magában mosolyogva, és már csak a tréfa kedvéért is félredobta a "beszélő" faágat. Még egyszer utána nézett, és ekkor csodát látott. Mint ahogy a Bagdadi tolvaj című filmben az üvegbe zárt dzsinnt láthattuk, úgy vélt felfedezni a faágban egy csodálatos figurát. A dzsinnt az üveg kinyitásával szabadították ki, és lett óriássá. Ő se tett másképen, kést ragadott, és elkezdte a fölösleges faréteget lefaragni a felfedezéséről. Csakhamar egy művészi alkotás bontakozott ki a kezei alatt. És ettől kezdve figyelni kezdte az útjába kerülő - néha bizony görcsös- faágakat. Az aranyhal-faág betartotta az ígéretét. A legtöbbjükben sikerült megtalálnia a benne rejtőzködő varázslatot, egy hajlékony női alakot, egy szerelmespárt, vagy akár egy elefántháton egyensúlyozó artistacsoportot.
E kis elmélkedés megírására az adott alkalmat, hogy az iskola alapításának 75 éves évfordulójára szervezett ünnepségek keretében kiállították az ő, és a szintén németvölgyista pályatársának, Csíkszentmihályi Róbertnek néhány alkotását.
Még egy tanulság: Ne dobjátok ki megunt, vagy szükségtelenné vált tárgyaitokat meggondolatlanul. Várjatok előtte néhány másodpercig! Ki tudja? Hátha abban is rejtőzködik egy szabadulásra váró aranyhal!
|
|
|
- március 03 2012 09:23:20
Kedves András!
Őszintén nagyon örülök, hogy "újra itt vagy", már hiányoltalak.
Látom elvarázsoltak az aranyhalak és a kisvendéglő nosztalgikus hangulata.
Gratulálok nagyon jó írásodhoz.
Írásod mondanivalója számomra, hogy milyen csodálatos is a képzelőerő és a művészi véna ötvözete. Fekete Géza szobrászművész barátod ezt a tényt be is bizonyította.Mindig csodáltam a festőművészeket, szobrászművészeket, akik fantáziájuk és tehetségük által gyönyörű alkotásokra képesek.
Ugyanakkor csodálom a jó írókat, költőket, irodalmárokat, akik szintén fantáziájuk és tehetségüknek köszönhetően alkotnak, mint Te is.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi, illetve Szivárványkarika   |
- március 03 2012 14:23:15
Kedves Évike!
Örülök, hogy megérintett kis írásom, köszönöm a hozzászólásodat! Az irodalmi tevékenységben is szükség van egy kis áramszünetre, nehogy a sűrün egymást követő alkotások össszeütközzenek, mert ez rövidzátlatot okozhat, aminek sötétség a vége és azt nem akarom!
Most előkeresem a feketekeretes szemüvegemet, fölteszem a homlokráncokat, iszom egy pohár keserű teát cukor nélkül hidegen és indulok a szivárvány irányába! |
- március 03 2012 15:40:54
Kedves Andy!
Örülök, írásodnak, mert a művészembereket én is mindigy nagyra tartottam, lehettek festők, szobrászok, fafaragók vagy akár keramikusok! De - ahogy Varika is -, én is ugyanúgy csodálom a "jó írókat, költőket", akik még ha nem is országos- vagy világhírűek, de alkotásaikat sokan olvassák és sokan kíváncsiak rájuk.
Örülök, hogy Téged is közéjük sorolhatlak!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- március 05 2012 12:13:57
Kedves Andy!
A tárgyak bizony nagyon sokat mesélnek - és ha kidobnánk, - akkor az emlékeinket, az életünket dobnánk el.
Ma is nagy szeretettel olvastalak - jólesően. Öleléssel: Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
