Gyöngyharmatot szárít a friss, tavaszi szél. A napfényszálak csókolóznak az ágak között.
A füvek, a bokrok csöndjükből ébrednek. Esőtől nedvesen, frissen nyújtogatják fejecskéjüket a bimbók, a hajtások a föld alól. Zenei szerenádként szállnak a tavaszi illatok. Minden kedves kis kikeleti virág felébred: ibolya, tulipán, nárciszok, krókuszok, tubarózsák és a fehér csilingelő gyöngyvirág a levelek bujasága közül. A jácintok ontják illatukat a langyos szellőben. A kertek királynői – a rózsatövek is ébredeznek. Kecses szitakötők, pillangók nézik magukat a víztükrökben. A patakra, a tóra ráhajló falombok zizegnek, susognak, mintha mosolyognának. Így köszöntik az új tavaszt. A tó tükre ring. A csillogó nap fénye kergetőzik a víztükrön, ragyogó csillámait szétszórva.
Madarak sokasága vígan csivitel, szerelmesen évődve párjukkal. Rovarok, bogarak zümmögnek, örvénylenek a virágok kelyhei fölött. Az égbolton bárányfelhők kergetőznek, vidáman játszadoznak a szellővel. A tájat elönti az aranyló napsugár. Tiszta, világító, ragyogó színek, az azúrkék égbolt, a zöld szebbnél szebb árnyalata, a tavaszi virágok vidám, élénk színe és az újulás – mindez az élet dallama. Bennünk szólalnak meg ezek a dallamok. Hullámzanak, repítenek dallamszárnyakon a ragyogó Nap felé, a boldogság felé, amit a szeretet, a szerelem, a megújulás ad meg nekünk. Virágokkal, a természet csodáival, a tavasz illatával és az élet reményével.
Táncolnak a tavaszi szőke sugarak
átszövik a horizontot az aranyszálak
dallamok lebegnek a táj felett
finoman ölelik szárnyaló lelkünket
a Föld szíve is frissen dobban
ébred a természet a tavaszban
