Ma délután eltemették Rozika nénit. Eddig ez volt az első temetés,amelyen voltam . A templom előtt van egy virágos bolt,én és Anya ott vettünk Rozika néninek külön-külön virágot. Én Anyával és Arival mentem el a temetésre.
A ravatalozóba mentünk a virágos helyiség után. Ott volt pár ismerős,akik énekeltek,verseltek Rozika néniért. Rozika néni két rokona , a sógornője,illetve annak fia később csatlakoztak hozzánk.
A férfi úgy jött be a ravatalozóba,mint egy gróf,majd Nekem köszönve,illetve Anyának bólogatva Rozika néni koporsójához vonult az anyjával karöltve. Az egyik pillanatban odalépett a koporsóban fekvő Rozika nénihez,majd vetett Rá még egy utolsó pillantást. Rozika néninek az orrát láttam ekkor,illetve azt is tapasztaltam,nagyon összement .Én és Anya többször is elsírtuk magunkat. Rozika néni egyik ismerőse is így tett. A többi gyászolón megviselt arcokat,nézéseket érzékeltem,amikor rájuk tekintettem.
Összesen harmincan voltunk a temetésen,amennyiben csak a gyászolókat,valamint a papot,illetve az ő két segítőjét számítom. A lelkész megdöbbenten sokat hibázott. Például az emberséges szó helyett azt mondta először,hogy „ember sok”. Utána azonban javította. Ám nem csupán Engem zavart a pontatlan beszéde,amely után következett a koporsó földbe helyezése ,illetve a földelés. A sírhely előre ki volt már ásva.
A temetés után szentmisét tartottak . Erre is elmentem Anyával,illetőleg Arival.
Ezen a megemlékezésen az Ave Maria című, megható zenei alkotás is elhangzott. Erre az eseményre,amely szintén a városunkban,ám másutt, egy templomban volt, kevesebben jöttek el.
Bár Rozika néni testileg elment ,a szívünkben és a lelkünkben-legalábbis Nekem és Anyának biztosan-, mindig megmarad! A temetőbe, amikor csak tehetem,kimegyek Hozzá!
Köszönöm szépen a figyelmet!
A szeretet nem vigasz - a szeretet fény.
Simone Weil
Együttérzek Veled! Írod, hogy voltak Rozika néninek hozzátartozói (sógornője, illetve annak fia), akik gondolom, eddig nem látogatták rendszersen és nem is segítettek neki. Te voltál az, aki ügyes-bajos dolgaiban segédkezett. Néha többet jelenthet számunkra egy idegen jóbarát, mint egy közömbös rokon!
Te számára a segítőt, a jóbarátot jelentetted Neki!
Ezután is mindig azt vedd számításba, hogy Te kinek mit adtál, és sohasem azt, hogy kitől mit kaptál!
Köszönöm,köszönjük! Alig látogatták,magára hagyták...!
Amióta megismertük, szinte csak rám és anyukámra számíthatott Rozika néni...!
Igen,nagyon szeretett Engem,sok mindent átéltem vele,sokszor mondta,csak én vagyok neki,rám számíthat. Néha azt is említette,mintha Istent látna a személyemben, stb..
Szívesen segítettem Neki mindig, hiszen nagyon megszerettem,s még mindig szeretem ,ez sosem fog változni,tiszteltem is,most is..
Szeretettel: Imre
szomorufuz - március 07 2012 19:55:19
Megható gondolataidat mély együttérzéssel olvastam.
Szeretettel: Szomorúfűz
